Havi 850 ezer forintot kap havonta Dr. Dénes Zoltán, a Hajdú-Bihar megyei Újiráz plébánosa, amiért tanácsokat ad az Emberi Erőforrások Minisztériumának a Szent László lovagkirály-zarándokút tudományos hátterét megalapozó tudományos munka elkészítéséhez - erről számolt be az RTL Klub híradója. A Szent László nagyváradi sírjához a középkorban sokan elzarándokoltak, a lovagkirály koponyáját tartalmazó mellszobor állítólag többször is csodát tett. Kásler Miklós miniszter pedig már korábban is beszélt arról, hogy szeretné feléleszteni a zarándoklat hagyományát, ehhez kérték Dr. Dénes Zoltán segítségét, aki június óta kap fizetést az EMMI-től. A plébános az RTL Klubnak azt nyilatkozta, hogy a zarándokúttal kapcsolatos munkája miatt amúgy elég sokat utazik, sok költsége van, így adózás és egyebek után jó, ha 100 ezer forintja marad a 850 ezerből. Dr. Dénes azt is mondta, hogy neki egy inspiráció ez a feladat, ahogy a zarándokút lényege is az, hogy pozitív irányba változtassa az emberek életét.
Szent László, a lovagkirály legendája már életében megszületett, az évszázadok során megőrződött, a Nemzeti Lovas Színház előadásában pedig ismét életre kel. A monda szerint Szög nevű lova patkójának nyomán vizet fakasztott a szomjazó katonáinak, hegyeket mozgatott meg, aranypénzt változtatott kővé. A nagyszabású előadás ezeket a legendákat idézi meg. Szólj hozzá
László herceg trónra bátyja, I. Géza halála után került. Nem is annyira az öröklés, hanem népszerűsége és alkalmassága okán. Nem törekedett hatalomra, az elűzött Salamon király életében nem is koronáztatta meg magát. Célja Szent István államának megszilárdítása volt, külpolitikájában Magyarország függetlenségét és tekintélyének növelését tartotta szem előtt. Mi volt a lovagság mint eszme és magatartás, amiben László király megelőzte a franciákat is? Halált megvető bátorság, a rend helyreállítására hozott szigorú törvények, a kóborlás megtiltása (amivel biztosította, hogy mindig legyen elég ember, aki a földeket megműveli), a tolvajok és az orgazdák szigorú büntetése, a templomba járás kötelezővé tétele, az ünnepnapon végzett munka megtiltása, az ország védelmezése, háborúban a seregek vezére szerepének vállalása, végül a vitézségből való példamutatás. A magyarság szempontjából legfontosabb intézkedése a keleti gyepűk kiszélesítése és megerősítése volt. Az addig nyugati gyepűk mentén őrködő székelyek jó részét áttelepítette Biharba, majd onnan fokozatosan a keleti határszélre.
30 perc olvasás Az 1068. évi kerlési csata emléke szájhagyomány útján terjedt el az országban. A besenyők, úzok ellen vívott ütközet legendás eleme – Szent László megmenti az elrabolt (elszöktetett) leányt – később a középkori magyar művészet egyik legismertebb témájává vált, amelyet falképciklusokban festettek meg a Magyar Királyság egész területén. A kezdetben profán jellegű téma László király szentté avatása után szakralizálódott, és így átértelmezve vizuális elbeszélés formájában kapott helyet más szentek ábrázolásaival és bibliai témájú falfestményekkel együtt a 13–15. században épült templomokban. A 16–18. század folyamán azonban – az ország más vidékeihez hasonlóan – a székelyföldi protestáns templomokban is bemeszelték vagy bevakolták a középkori falképeket. Egészen más okok – épületjavítások, a falképek időjárás vagy emberi tényezők által okozott sérülése, roncsolódása, valamint az új oltárok és táblaképek berendezése – miatt a katolikus valláson maradt templomokban szintén eltüntettek sok régi falfestményt.
1077 és 1095 között uralkodott, és az Árpád-ház egyik kiemelkedő tagjának tartják. A történelemben a lovagkirály nevet kapta, a magyar történelem zűrzavaros időszakában került trónra. Miután Szent István királynak nem volt fiú utódja, halála után Magyarországon trónharcok, pogánylázadások zajlottak, amelyek megosztották az ország népét. Újra felmerült annak a veszélye, hogy a magyarság idegen függőség alá kerül (német vagy bizánci), és elveszíti nemzeti függetlenségét. A helyzetet súlyosbította a keletről érkező nomád népek (besenyők vagy kunok) támadása. Az ország végveszélybe került, és nagy szükség volt egy erőskezű, tiszta életű uralkodóra. László, a lovagkirály a csatában is megállta a helyét, kiverte Erdélyből az országot pusztító nomád népeket. Szent László ábrázolása a Képes Krónikában Személyes bátorságát, hősiességét számos történet örökítette meg. (A Hősök terén álló szobra alatti dombormű azt a jelenetet örökíti meg, amikor legyőzi a leányrabló kun vitézt. ) Olyan népmesék hőse lett, mint a Tordai hasadék legendája, ami a magyar nép szeretetét tükrözi.
"Ha valamiről van véleményem, jobb azt megmondani" "Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is. Aztán, ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni" – vallotta, és így is élte az életét. Az első nagyobb írói sikerek után a tanári hivatással felhagyva szabadúszó íróként élte tovább az életét, és műveivel szó szerint beírta magát az irodalom nagyjai közé. 1978-ban Kossuth-díjat kapott munkásságáért, majd számos egyéb rangos kitüntetést is. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt. Műveit rengeteg országban kiadták, számos nyelvre fordítva írásait. Az 1987-ben írt Az ajtó című Szabó Magda-regény felkerült a The New York Times TOP 10-es listájára. Műveinek egy részét megfilmesítették, színpadra vitték, többek között az Abigélt, Az ajtót, a Régimódi történetet és a Kiálts, várost. Stílszerűen távozott az életből, hiszen 90 évesen, 2007. november 19-én olvasás közben hunyta le örökre a szemét. Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit.
Tagja volt az Újhold-körnek, amelyet a Nyugat hagyományait folytató, ellenzéki eszméken nevelkedett polgári írók alkottak. Itt találkozott Szobotka Tiborral, akivel 1947-ben házasságot kötött, férjének és kapcsolatuknak Megmaradt Szobotkának című művében állított emléket. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak.
Ez a kép jelent meg annak idején a Régimódi történet 1977-es első kiadásának címlapján. Természetesen bőven akadnak szívemnek kedves képek az alkotó évtizedeket felidéző fejezetekben is; többek között a Tükörarcú álmodás címűben, amely a tanári pályától már elköszönő, s már csak az irodalomnak élő Szabó Magda világába kalauzol el bennünket, írói hivatásában feloldódva, gépelés közben. Ugyancsak rendkívül magával ragadóak a Ha láthatnál most szívemig! -ben a férjével, Szobotka Tiborral közös felvételek, amelyekről, legyen az spontán nyaralási pillanatkép vagy műtermi fotó, sugárzik kettejük eltéphetetlen együvé tartozása. Jablonczay Lenke Külön érdemes odafigyelni a kötet szöveges mellékleteire is, így Szabó Elekné Jablonczay Lenke határidőnapló-feljegyzéseinek hasonmás közléseire, amelyekben körülbelül öthónapos kislánya babakoráról tudósít: "1918. március 11. Hétfő: Ordít és utálja a grízt. Márc. 12. Kedd Magdus papírral, skatulyával játszik. Március 13. Szerda: "Magdus unja a pólyát.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus. 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülővárosában könyvesboltot neveztek el róla.
Műveiben ( Disznótor, Pilátus, A Danaida) pszichológiai érzékenységgel, árnyaltan ábrázolta hőseinek belső világát, az emberi kapcsolatokat. Egyik legnépszerűbb alkotása, az 1977-es Régimódi történet családregény, Szabó Magda édesanyja és családja története, de dokumentumregény, visszaemlékezés, korrajz és lélektani regény is. Első színpadi változatát a Madách Színházban mutatták be Sulyok Máriával a főszerepben, s azóta is szerepel az ország vagy valamelyik határon kívüli magyar színház műsorán, és nagyszabású televíziós film is készült belőle. Nyolcvanöt évesen az írónő Für Elise című regényével engedte különösen közel emlékeihez az olvasót, a tervezett folytatással még adósa rajongóinak. Történelmi érdeklődése elsősorban drámáiban mutatkozott meg: a Kiálts, város Debrecen múltját, az Az a szép, fényes nap című drámája az államalapítás korát elevenítette fel. Meseregényeit szárnyaló fantázia, ifjúsági regényeit mélységes humanizmus és a pedagógia iránti elkötelezettség jellemzi ( Mondjátok meg Zsófikának, Álarcosbál, Abigél – utóbbiból Zsurzs Éva rendezett emlékezetes tévésorozatot. )
Olyannyira, hogy amikor Lenke férjhez ment, első házassága éppen e neveltetés miatt ment tönkre, ugyanis undorodott férje testi és érzelmi közeledésétől. Ettől függetlenül teherbe esett, és megszülte első gyermekét, Bélát, az írónő féltestvérét. Férje elhidegült tőle, és egy másik nő, méghozzá Lenke nagynénjének karjaiban kereste a boldogságot, így hát elváltak. Lenke is újra férjhez ment, ezúttal Szabó Elekhez, az írónő apjához, de a második házassága sem sikerült jobban, mint az első. Mivel férje megadta neki azt a szabadságot a mindennapokban, amire mindig is vágyott, hát belement a frigybe, és férje kérésére újabb gyermeket szült, egy kislányt, Magdát. Az írónő szerint ez volt az a pont, amikor anyjának megszűnt a szabadsága, megszűntek az álmai, a tervei, és tudta, hogy ezentúl ő már "csak" anya lesz, aki gyermekét szabadnak nevelte, hogy legalább ő megvalósíthassa majd egyszer az álmait, és élhesse a saját életét. Így eztán egyik szülője sem kényszerítette rá az akaratát, annak érdekében, hogy teljes mértékben kiteljesedhessen valódi énje.