Debreceni Csokonai-emlékművét 1867-71 között, Dugonits András szegedi emlékmű tervét 1874-75-ben készítette. Ez utóbbit, akár legnagyobb megbízatását, a pesti Petőfi-szobrot tüdőbaja miatt 1875. május 29-én hirtelen bekövetkezett halála után Huszár Adolf fejezte be. A Dugonits-szobrot 1876-ban, Petőfit 1882-ben állították fel, a Nemzeti Galéria 71 szobrát őrzi. Főműve, egyben egyetlen megvalósult emlékműve a Csokonai. A hetyke, mégis elegáns figura a máig élő költői eszményt fogalmazza meg, a magyaros ruha, a fürtös fej, a kezében lévő lant, a szőlőtő is ezt szolgálják. A monumentális, de garabonciásnak is ható alak legjobb emlékműveink egyike. Izsó tragikusan félbetört pályája ellenére a romantikus szobrászat legnagyobb magyar mestere, a nemzeti stílus megteremtője, az első európai rangú magyar szobrász. Indulásakor alig volt magyar művészet, szobrászat meg különösen nem, amit folytathatott volna. Festői utazás az Alföldön - Történetek kétszáz év magyar képzőművészetéből - Médiagrund. A Rómából hazatérő Ferenczy ugyan megpróbálkozott megteremtésével – bele is bukott a kor érdektelenségébe.
A kiállítás médiumait tekintve gazdag, hiszen az Alföldről készült műalkotások között találunk szobrokat, festményeket, grafikákat, fotókat és filmeket is. A tárlat a helyi kultúra szellemi gyökereit keresi, valamint felhívja a figyelmet a társadalmi változások nyomaira is. Ezen kívül fontos szerepet kap a látogató tájhoz fűződő személyes viszonya és a hozzá kötődő érzései. A kiállító teremben kronológiai sorrendben vannak elhelyezve a művek, ezzel is érzékeltetve az egyes korszakok közötti átmenetet, illetve különbségeket és az idő előrehaladtával bekövetkező változásokat. A tárlat három szekcióra van osztva, amelyek külön-külön mutatják be az Alföld már korábban említett három nézőpontját. Az első blokkban találhatóak a XIX. század festőművészeinek nagy jelentőséggel bíró művei, köztük Csontváry Kosztka Tivadar, Vihar a nagy Hortobágyon című alkotása. A második részlegben lévő képek festőiben közös, hogy a fővárosi és külföldi tanulmányaik után választották e tájegységet otthonuknak.
Idén is tizenhárman részesülnek Móricz Zsigmond-ösztöndíjban Ösztöndíjas lesz Bánkövi Dorottya, Dima-Papp Attila, Gere Nóra, Juhász Kristóf, Kósa Eszter, Leczo Bence, Lévai Éva (Gubis Éva), Mărcuiu-Rácz Dóra, Mezei Gábor, Miklya Anna, Ozsváth Zsuzsa, Pataky Adrienn és Szabó-Biró Brigitta. Ők kapják a Móricz-ösztöndíjat A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) bejelentette az idei Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesülők névsorát. Írói tevékenységre tizenhárman kaptak támogatást. Idén is tizenhárman részesülnek Móricz Zsigmond-ösztöndíjban. A 40 év
A másik megközelítés azt veti fel, mi a szerepe például a magyar filmtörténetben az adaptációnak. Ez azért izgalmas, mert körülbelül egyharmadát teszi ki a filmeknek, elég csak 1945 után átgondolni a legemlékezetesebbeket: a Sodrásban és a Szegénylegények ugyan szerzői filmek, ám a Szindbád, a Szerelem, és szinte az összes Fábri-film is adaptáció – kezdte lapunknak Gelencsér Gábor filmtörténész, habilitált egyetemi docens. Tíz bemutatót tervez az új évadban a kolozsvári színház – kultúra.hu. Elmondta, a nagy szám mellett ráadásul erőteljes rendezői, szerzői látásmódokkal is találkozhatunk: korszakképző alkotásként említette Tarr Béla Sátántangó című filmjét vagy Szász János rendezéseit. S kiemelte Bódy Gábor feldolgozásait is: a Kutya éji dalát Csaplár Vilmos novellája inspirálta, míg az Amerikai anzix irodalmi hátterében megjelenik emlékirat, napló és fikció – erre is van példa, amikor a film eltérő szövegek mentén jön létre. Sokszor viszont azt látjuk, a történetet viszik filmre, ami Gelencsér Gábor szerint az egyszerűbb út lehet, noha egyes írások jobban kézre is állnak e téren, példaként Jókai Mór, vagy a leggyakrabban adaptált szerző, Móricz Zsigmond műveit hozta.
KÉT KÜLÖN NYELV Tarr Béla filmrendező szerint a kérdés egyszerű, abból lehet és kell filmet csinálni, amire az alkotó fogékony. – Személyes ügy, hogy az ember mihez nyúl hozzá. Az én esetemben ez mindig így működött – kezdte. Hangsúlyozta, az irodalom és a film két különböző nyelv, nincs átjárás közöttük. Ördögtől való-e a történetmesélés?. – Nincs olyan, hogy adaptáció, én ebben nem hiszek. Az viszont, hogy valamiféle azonosságot és közös látásmódot közvetítsen a két műfaj, létkérdés. Az irodalmi műnek mindig van valóságalapja, ha más nem, egy személy, vagy bármilyen apró részlet, és amikor az ember ezt megérzi, nem azt "adaptálja", hanem visszakeresi a valóságban ugyanazokat a helyzeteket, amelyeket már le lehet filmezni. Vegyünk egy saját példát: ha megnézi Krasznahorkai László Sátántangó című könyvének első mondatát, az jut eszébe, hogy ebből nem lehet filmet csinálni. És valóban, nem is a mondatot filmezi le az ember, hanem megkeresi, hogy mit is jelent a mondat, és megpróbálja megtalálni azt a filmnyelvet, amely ugyanazt fogja közölni a nézővel, mint az irodalom az olvasóval – részletezte.
Hogy miért? Mert bennünket is dühítenek a nyikhaj, pökhendi kölykök, az őket a legnagyobb bajból is kihúzó "rokonok", a szószék hatalma mögé bújó, ájtatos egyházfik – olyannyira, hogy azt érezzük: legszívesebben felmennénk a színpadra, hogy mi magunk tegyünk rendet, és örülünk, hogy valaki ezt megteszi helyettünk. Emlékeznek Michael Douglas filmjére, az Összeomlásra? A Köz- ellenségben is eljön az a pont, amikor már semmi sem számít, amikor a bosszúvágy felülír erkölcsöt, törvényt, addig biztosnak hitt értékeket. A darab azt kérdezi: meddig mehetünk el az igazunkért? Gulácsi Tamás Luther Mártonként egy ideig megengedő, később viszont dörgedelmes: szerinte Kohlhaas a harag köntösébe öltözteti az igazságot, és azt teszi, ami a feljebbvalója dolga lenne: ítélkezik. Géczi Zoltán alakítja Kohlhaas Mihályt, aki a szemünk előtt változik át elvakult igazságosztóvá Súlyos vádak röpködnek, de az állami igazságszolgáltatásból kiábrándult főhős rendíthetetlen. Megittasul a vér szagától, s rosszabbá válik, mint akiket üldöz – de hogy a harca öncélú lenne?!
Ugyanakkor megjegyezte, nem lehet összekeverni a filmművészetet a filmiparral vagy a televízióval. A felvetésre, hogyan értékelné azokat a filmeket, amelyek főként az irodalmi mű történetét követik végig, a filmrendező röviden válaszolt: bűnként. – Ez az elképzelés lealázza, hülyének nézi a nézőt, és ennél antidemokratikusabb, ócskább dolgot keveset lehet elképzelni. Két külön nyelvről beszélünk, de a filmiparnak nem érdeke, hogy külön kezelje ezeket, mivel el akarnak adni valamit. Ennek az a lényege, hogy valamit olcsón és gyorsan megcsináljanak, piacra dobják, és kiszedjék a mozik kasszájából a legtöbb hasznot, ez lealázó az irodalomnak és a filmnek egyaránt.
Az előadást nem szabad röviden összefoglalni, sőt még hosszabban sem: meg kell nézni! Minden(ki) a legjobb helyen Színház ez a javából! Minden mozdulatnak, szónak, dallamtöredéknek oka van, mindenki a helyén van, s ami a legfontosabb: mindenki a legjobb helyen van. A rendező Horváth Illés a színház művészeti vezetőjeként tökéletesen ismeri a színészeit. Tisztában van az erősségeikkel, az esetleges gyengeségeikkel, és mindenkire olyan feladatot oszt, amiben brillírozhat – a színészek pedig ezt meghálálják. Az egyébként végtelenül szimpatikus Jenővári Miklós a velejéig romlott tronkai Vencelként igazán elemében van, a saját személyisége és a színpadon megformált, gátlástalan ficsúr jelleme között feszülő ellentét megdöbbentő erővel uralja a rossz oldalt. Kovács Vecei Fanni, Illyés Ákos, Tóth Károly és Jenővári Miklós is fantasztikus alakítást nyújtanak | Fotók: Dodó Ferenc A Kohlhaast alakító Géczi Zoltán kezdeti nyugalma, tisztasága kell ahhoz, hogy bár a szemünk előtt változik át az önmagára alig hasonlító, elvakult igazságosztóvá, mégsem tudjuk teljesen elítélni.
Kultúra 2014. május 30. Nagy sikert aratott Debrecenben a Harag György Társulat Nagy sikerrel, teltház előtt vendégszerepelt a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, Rokonok című előadásával a Szatmárnémeti Harag György Társulat május 28-án este. A szatmári és a debreceni színház közötti együttműködéseknek és jó kapcsolatnak több éves előtörténete van, hiszen a hajdú-bihari társulat már több ízben vendégeskedett a szatmári színházi fesztiválon, a tavalyi évadban pedig a Világjobbítók című szatmári produkciót játszotta nagy sikerrel Debrecenben a társulat (az előadást kilenc alkalommal láthatta a debreceni közönség, bérletben, illetve a DESZKA-fesztivál műsorán).