ifj. Vidnyánszky Attila, Waskovics Andrea – A Nyugat császára (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa) Christy váratlanul felbukkanó apjaként Kőszegi Ákos debütál a Pesti Színházban, s személyes sikert arat. Elsőnek talán a hangjának örül meg a közönség, de az egész figura nagyon hatásos: a bekötözött, véres fej, a cserzett arc, a görnyedt tartású, lengő kabátú alak. Az elnyomó apa legyőzhetetlen. Nem lehet elégszer fejbe csapni. Fejléckép: Karácsonyi Zoltán, Majsai-Nyilas Tünde, Kőszegi Ákos, Gados Béla – A Nyugat császára (fotó: MTI / Mónus Márton)
Majsai-Nyilas Tünde, ifj. Vidnyánszky Attila – A Nyugat császára (Fotó/Forrás: MTI / Mónus Márton) Synge fordítása különösen nehéz költői feladat, mert a világvégi ír falu lakosai sajátos tájnyelvet beszélnek. Az utóbbi évtizedekben a világvégi-ír-falu-ábrázolásra erősen rányomta bélyegét Martin McDonagh munkássága, színdarabjainak nyelvezete, amiképpen azokat mi Parti Nagy Lajos, illetve Varró Dániel fordításában megismerhettük. Hamvai Kornél munkájában is ez a legfeltűnőbb, a beszélt helyi nyelv különlegessége: nem hétköznapi kifejezések, repedezett, töredezett mondatok, mulatságos szóösszetételek. A Pesti Színház előadásában használt szöveg az eddig ismert fordítások közül a legszórakoztatóbbnak hangzik. A Nyugat császára cselekménye pár mondatban összefoglalva abszurdot ígér. A falu kocsmájába betéved egy széllelbélelt fiatalember, Christy Mahon, aki megölte az apját. Mintha pont ilyen hősre vártak volna itt. Christy renoméja azonban rögtön semmivé válik, amikor kiderül, hogy apja túlélte a fejére mért ütést.
Rudolf Péter és alkotótársainak munkája mindenesetre igazolja, hogy éltes kora ellenére virgonc és működőképes a darab. A társulatról pedig tanúsítja, hogy komolyan dolgozva, egy irányba húzva, stilárisan összehangoltan, szépen tud együtt játszani. Karácsonyi Zoltán, Majsai-Nyilas Tünde, Kőszegi Ákos, Gados Béla – A Nyugat császára (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa) Bagossy Levente csupa gerenda kocsmadíszlete úgy dülöngél, mintha magába szívta volna a sok alkoholt. A színpad mélyén, ahová a perspektivikus kép viszi a szemünket, kibontakozik a homályból táj, hegy, ösvény. A berendezésből az asztal négy lába eltérő hosszúságú, máskülönben nem tudna rendes, vízszintes asztallapot kiadni a lejtős terepen. A kocsmapult is hangulatos; kármentő rács védi a szeszkészletet a felügyelet nélkül maradt vendégektől. De szomjúságnak gátja fémháló nem lehet: Karácsonyi Zoltán Phillyje és Gados Béla Jimmyje piszkafával piszkálják ki a résen át a csapolt sör slaugját. Kárpáti Enikő jelmezeinek egyenjegye, hogy a cipők, csizmák bokáig sárosak.
Hegedűs D. Géza Michael, Pegeen apja, a helyi minden lében kanál, szeszcsempész, tekintélyes és erős ember, valami sötét realizmussal, fapados kedéllyel és virulens életerővel. Dönt, befogad, kinevez, elfogad, eltaszít – mindezt tiszta önérdek mentén, hol nagy szívvel, hol bunkósbottal. A reáliák közt nem teremnek hablelkű királyfiak, Philly (Karácsonyi Zoltán) a numero egy, és Jimmy (Gados Béla) a numero kettő helyi jelentőségű alkoholista, jellemmel, színnel, infernális földhöz ragadottsággal, 100 alatti IQ-val és jó szívvel. Gyöngyösi Zoltán Shawn, Pegeen vallásos, aggályosan pedáns vőlegény jelölte, aki folyamatos féltékenység, félelem, bukásra ítélt ravaszkodás, szívszakasztó ragaszkodás közt hányódik. Gyöngyösi Zoltán nagy pontossággal kivitelezi a csúnya fiút, türelmesen építkezik, szép ívet jár be az első sanda pillantástól, az ünnepi ruhája szánalmas felajánlásán át, az idegen megkötözéséig. Szép alakítás. Iza: Waskovics Andrea Pegeen, a falu kegyetlen kistündére. Egy látensen tüzes, fiatal nő, aki sokkal többet akar az élettől, amit apja kocsmája és szerencsétlen, félszeg vőlegénye, Shawn, na meg a vidék bármikor is nyújthat majd neki.
(Lásd: Portugál, Bányavirág). Lehet, Rudolf Péter olvasta a szerző intelmét a darabhoz: "every speech should be as fully flavoured as a nut or apple"/"minden beszédnek ugyanolyan teljes ízűnek kell lennie, mint egy diónak vagy almának". Ha igen, ha nem, kiváló ritmusú, élvezhető, élő színművet és színházat hozott a Pesti színpadára.
Egy viharos estén titokzatos idegen érkezik a falu kocsmájába. A nyomorban tengődő emberekben újraéled a remény, hogy vannak még igazi hősök. Mitől lesz valaki kivételes? Mit tesz az emberrel a hírnév? Milyen jövő vár egy magára hagyott közösségre? Synge darabja keserédes humorral, mély emberismerettel, végtelenül szerethető karakterekkel mesél szerelemről, rajongásról és az emberi kiszolgáltatottságról. Rendező: Rudolf Péter
Az Audencia nevelőnője óta nem volt ilyen testreszabott, remekül "megcsinált" szerepe színházában. Tar Renáta, Antóci Dorottya e. h. és Márkus Luca e. a falu lányai: Sara, Nelly és Susan szerepében szépen sután, sok humorral játsszák el, hogy Christy valóban egy aranyifjú. Úgy sejtem a rendező és a jelmeztervező adta meg mindhármuk játékához azt a kis pluszt - pl. sántaságot elfedő gyógycipőt, lyukas kosarat, századelős női alsó kivillantását -, amitől a lányok egyedi karaktert kaptak. Kőszegi Ákos "öreg" Mahonként kiváló formában mutatkozik be a Vígszínházban. A színpadra új színt, ízt, stílust hoz, nem pejoratív értelemben használt "vidéki" színészetet, amire ennek a társulatnak nagy szüksége volt. Ahogy színpadra lép érződik, hogy a nézőnek és a nézőért játszik minden porcikája, mondandója van a színpadon, nem művészi küldetése. Sejti, hogy másnap találkozhat nézőivel a sarki kávézóban vagy szupermarketben. Játéka önironikus és önreflektív. Hiteles első dühe után "gyilkos fiáról" való lemondása, ami önmagában is egy beismerés, egyben önmagáról való lemondása is.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. A film dialógusai szájhagyomány útján terjednek, így kerülhettek ebbe a szócikkbe is, ezért valószínűleg pontatlanok. Ha megadsz egy pontos forrást, töröld a szócikkből ezt a sablont. [ forrás? ] A Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas) egy 1998 -ban bemutatott amerikai thriller. Rendező: Terry Gilliam Forgatókönyvíró: Terry Gilliam, Alex Cox, Tony Grisoni, Tod Davies Zeneszerző: Michael Kamen Operatőr: Nicola Pecorini Idézetek a filmből [ szerkesztés] Ti szamoaiak mind egyformák vagytok: nem hisztek a fehér ember kultúrájának alapvető finomságaiban. A mi utunk más volt: a jó, és igaz nemzeti jellemvonások klasszikus igenlése. Nagy fizikai tisztelgés az élet fantasztikus lehetőségei elött. Kikísérem magam. OK? Magatartása kimeríti a bizalmatlanság tényét. Nevadában ez törvénytelen! Félelem és reszketés lasvegasban online. Az ügyvédem sose volt képes elfogadni azt a véleményt, amit gyakran hangoztatnak korábbi narkósok. Hogy sokkal jobb kedved lehet drog nélkül, mint azzal!
Elöljáróban: E lső itteni írásomat tárom a kedves olvasó elé. Több, mint húsz évnyi tapasztalat, film-buzizmus áll mögöttem. Ennek ellenére izgatottan várom, hogy' fogad ez a közösség/olvasóközönség, és mit hoz ki belőlem ez a közeg. Húsz esztendeje készült a nagy mágus kilencedik opusa, a Félelem és reszketés Las Vegasban. Terry Gilliam féktelen fantáziájának hű lenyomata ez a fésületlen remek, melynek minden képkockájáról süt alkotójának zabolátlan tálentuma. Nesze nektek, jelzőhalmozás. "Két férfi száguld a sivatagban egy piros nyitott Chevroleten. Az egyik fehér, a másik amerikai szamoai, az egyik riporter, a másik ügyvéd, be vannak tépve nagyon. Az emberiség teljes története során felfedezett és feltalált összes tudatmódosító, kábító- és bolondítani való mind a birtokukban van, egyidejűleg alkalmazzák őket. Egy rózsaszín plasztikból és kredenckék neonból készült sivatagi városba, Las Vegasba tartanak, ahol valójában az üdvtörténetek leghatékonyabbját, az Amerikai Álmot keresik" – írja a szakavatott kritikus és fordító, Vágvölgyi B. Félelem és reszketés Las Vegasban – Helikon Zsebkönyvek 93. • Helikon Kiadó. András, aki egyébként maga is vendégeskedett a mozi alapjául szolgáló, azonos című 1972-ben megjelent kultuszregény írójánál, a hibbant drog- és fegyverfüggő Hunter S. Thompsonnál.
(Hiteles források szerint Johnny fiú a szerep kedvéért ellátogatott Thompsonhoz, és szétszívták az agyukat. ) A két színész elképesztő pontossággal, a legnagyobbakra jellemző arányérzékkel alakítja a két habókost. Időnként mindössze hümmögésből, vartyogásból, hörgésből és dülöngélésből kénytelenek jelenetet létrehozni és karaktert építeni, ám játékuk sosem billen át teatralitásba; a játékidő minden perce az ólomnehéz dráma, a finom abszurd és a térdcsapkodós vígjáték között egyensúlyoz úgy, hogy a témához illő komolyságot mindvégig fenntartja. Nem akármilyen teljesítmény. Az operatőr Nicola Pecorini első nagyjátékfilmje volt ez, ám derekasan helytállt. A tárgyalt mozgókép vizualitása a kor fejlődő technikának köszönhetően a zseni kémiailag átalakult, bomlott elméjének tökéletes leképezése. Folyton mozgó-alakuló, szétfolyó térszerkezetek, vonagló véglények táncai, és szűrt, tompított fényhatások záródnak nyomasztóan a gyanútlan nézőre. Drogok és homok - Félelem és reszketés Las Vegasban / Fear and Loathing in Las Vegas (1998) - Smoking Barrels. A betegesen színes karneváli forgatag adekvát képi formába ad a két főhős tombolásának.
Na. Évek óta nem volt a kezemben sem ez a könyv, amikor a legutóbbi fordítást ajándékba megkaptam a csajomtól, én meg elkezdtem gondolkodni, hogy mit is jelentett nekem ez a regény, vagy nevezzük akárminek. Vajon működik-e ez a könyv azután is, hogy magad mögött hagytad a kábítószereket, vagy csak egy belőtt elme emelt piedesztálra anno egy narkós fröcsögést? Vajon elveszi-e az élét az a tudat, hogy ezt a regényt úgy adják az első spanglid mellé, mint a pogit és az ötforintost a ballagós tarisznyádba, hogy széthivatkozott alapműve mindenkinek, aki bármiféle mélyebb megélés nélkül mutogatja magáról a véreres szemű, folyó nyálú fotókat az instán, és mellé írja, hogy #fearandloathinginblahalujzatér? Felelem es reszketes lasvegasban teljes film. A csajom vendégei közt, nem vicc, tényleg vannak ilyenek, alkarnyi spanglival pózolnak a kamerának, csillámszűrő, $@! %, akármelyiket megkérdeznéd, ez, a Trainspotting (és természetesen a Harcosok klubja, szalon-nonkonformisták kedvenc lányregénye) már csak hivatalból is a kedvencek közt kell, hogy legyen.
És ez még akkor is így van, ha az eredeti út alatt a fele nem történt meg az itt leírtaknak. Ha ugyan akármennyi is megtörtént belőle. De okafogyott talán ennyit beszélni róla, hiszen ez tényleg egy olyan, szétolvasott alapkönyv, hogy bármit mondok róla, csak úgy hangzik, mintha én komoly képpel kiállnék a lakásom elé, felnéznék az égre, és azt mondanám, hogy jobb napokon az bizony kék. És majdnem mindenkinek van saját elmélete, megfejtése rá, sztorija hozzá vagy róla, úgyhogy az én értékelésem csak egy új igazság lenne a könyvről a tengernyi, már kimondott igazságok sorában. A Pritz-féle, új fordítás nagyon lendületes és gördülékeny, és nagyon nagy plusz pont, hogy az olyan kultúrtörténeti hivatkozások, amik európai fülnek esetleg semmit nem mondanak, végre lábjegyzetelve vannak, és nincsenek olyan ökörségek benne, mint az eggyel korábbi, Vágvölgyi-féle fordításban voltak. Na, a hullám csak megtört a végén, az Amerikai Álmot se találtuk meg, de mindezt a társadalmi, szubkulturális vagy simán egyéni kudarcot ennyire szórakoztatóan még sosem írta meg senki.