Nálunk csak utólag lehet információkhoz jutni, ami probléma, hiszen nincs semmilyen rálátásunk, mi történik éppen az országban – a káoszkormány talán nem is akarja tudni. ( via Debreciner)
Legnagyobb cégek ebben a tevékenységben (8730. Idősek, fogyatékosok bentlakásos ellátása) Legnagyobb cégek Nyíradony településen Forgalom trend Adózás előtti eredmény trend Létszám trend 8. 37 EUR + 27% Áfa 10. 63 EUR 27. 97 EUR + 27% Áfa 35. 52 EUR 55. 12 EUR + 27% Áfa 201. 6 EUR + 27% Áfa 256. 03 EUR Fizessen bankkártyával vagy és használja a rendszert azonnal!
Szél Bernadettnek köszönhetően végre teljes képet kapunk róla, hogyan érintette a szociális intézményeket a koronavírus. Mutatjuk a szomorú megyei adatokat. Szél Bernadett független országgyűlési képviselőnek sikerült megszerezni a Nemzeti Népegészségügyi Központtól (NNK) a szociális otthonok fertőzöttségi és halálozási adatait. Tiszántúli Református Egyházkerület. A dokumentumokból kiderül, hogy míg a járvány első hulláma sehogy, addig a második elég súlyosan érintette a megye intézményeit. Az adatok szerint szeptembertől március 5-ig a Hajdú-Bihar megyei szociális dolgozók 27, 97 százaléka, 645 személy fertőződött meg a koronavírussal, ez magasabb az országos átlagnál (23, 24 százalék). Egy hajdúsági dolgozót ápoltak kórházban, ketten pedig elhunytak a betegség következtében. A gondozottak 35, 86 százaléka, 1589 személy fertőződött meg. A szociális otthonok koronavírusos lakóinak 4, 82 százaléka, 214 személy hunyt el. A legnagyobb arányban Hajdúnánáson, a Napfény Idősek Otthonában regisztráltak (7 személy, 87, 5 százalék) dolgozókat koronavírus-fertőzöttként, a második legnagyobb arányban az ebesi Alapszolgáltatási Központ és Idősek Otthonában (14 személy, 82, 35 százalék), a harmadik legrosszabb eredmény pedig a hajdúnánási Hajdúsági Szociális Szolgáltató Központban született (25 személy, 73, 53 százalék).
Egy apácák által működtetett otthonban nőtt fel és kijárt neki a rosszból bőven. Történetét egy roppant belsőséges pillanatban ismerhetjük meg és habár a kötet során végig sejtjük, hogy nem lehetett vidám gyermekkora, elbeszélése mégis váratlanul ért. Bridie ugyanis végig egy pozitív, tanulékony és vidám természetű emberként van jelen. Julia Power nővér szintén egy erős jellem, aki az órát nem ismerve, erejét megfeszítve próbál minden egyes asszonynak és nőnek segíteni világra hozni gyermekét. Abszolút pozitív karakter, aki teljes mértékben levett a lábamról empátiájával és odafigyelésével. Általa bepillantást nyerhetünk a nők fájdalmaiba és családi háttereibe is egyaránt, hiszen az ő kapcsolata az édesanyákkal nem csak abban merül ki, hogy eteti és mosdóba kíséri őket. Érdeklődik a hogylétük felől, szívén viseli mi lesz velük, mikor hazatérnek, odafigyel rájuk és a reakcióikra. Mindetekben pedig segít neki a frissen odakerült Bridie is. Habár szinte teljesen be vagyunk zárva a lázasszülészeti osztályra, mégis egy teljes értékű, érzelmeket megmozgató olvasmányt kapunk a Hívnak a csillagok által.
Az ilyesmit nevezzük a jó irodalom élvezetének. Jósolni mindig veszélyes, de ne legyen kétségünk: bármivé is változik majd a világ, a szavak funkciója, szerepe módosulhat, idomulhat, de a hatalma megmarad. Emma Donoghue Emma Donoghue: Hívnak a csillagok Fordította: Dudik Annamária Éva 21. Század Kiadó, Budapest, 2020 320 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft, kedvezményes ár a kiadónál 2992 Ft, e-könyv változat 2590 Ft ISBN 978 963 568 0122 (papír) ISBN 978 963 568 0139 (e-könyv) * * * * * * A könyv kiadói fülszövege 1918, Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney. A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet.
Hosszan vajúdó kismamák, nehézkesen világra jövő csecsemők, lázas delíriumban haldokló várandós asszonyok – alig akad egy lélegzetvételnyi pihenő a sokkoló leírások között. Bevallom, én emiatt kicsit megsorozva éreztem magam olvasás közben. Az egymást gyorsan követő, grafikusan ábrázolt orvosi vészhelyzetek rövidke szüneteiben bepillantást nyerhetünk az apácarendek által vezetett árvaházak gátlástalan működési elvébe, a nők botrányosan kiszolgáltatott, nehéz helyzetébe, és a háborút megjárt férfiak tragikus sorsába is. Vallási kérdéseket feszeget, húsbavágó szociális problémákra mutat rá, és belekóstol kicsit a politikába, amitől sokrétű lesz, de túlzsúfolt is. A zaklatott hangulatot végig fenntartja, ezáltal nincs határozott íve. A karakterábrázolásra nem igazán marad idő, de a cselekedeteik által mégis mélyrehatóan megismerjük az egyes szereplőket. Tetteik miatt válnak nem csak szimpatikussá, de reményeink szerint ismerőssé is a számunkra. Mindvégig a szívünkön viseljük sorsukat, együttérzünk velük, és hozzánk nőnek, ami nagyon nagy pozitívum egy ilyen túlterhelt eseményfolyamban.
A regény hőse Julia Power nővér, aki egy kórház szülészeti osztályán dolgozik, 1918-ban, Dublinban. Tombol a világon a spanyolnátha, vagyis az influenza, aminek több áldozata volt, mint az első világháborúnak. A spanyolnátha elnevezést azért kapta, mert először abban az országban jelentek meg híradások a pandémiáról. A húsvéti felkelés után két évvel, a Nagy Háború végén vagyunk, egy világjárvány közepén. A dublini emberek többsége küszködik a betegséggel. Aki még járóképes vagy már átesett a betegségen ugyanúgy dolgozni jár, ahogy addig is, de mindenki fél a másik közelségétől, egy köhintés is elég a zsúfolt, emeletes buszokon ahhoz, hogy az emberek félni kezdjenek. Julia nővér harminc éves, ami abban az időben már öregnek számított. A nők, asszonyok addigra akár tíz gyereket is szültek. Juliának a munkája és Tim nevű öccse a mindene, aki a háborúból sérülten és némán tért vissza. A nővér a kórház szülészetén dolgozik, egy kicsi, mindig zsúfolt, kórteremnek alig nevezhető helyiségben.
Nem egy vagy két nő (és gyermek) szülését és halálát követhetjük nyomon, hanem alapos betekintést kapunk a nátha szörnyűségeibe. Az írónő tökéletesen adagolja a drámát és a feszültséget, emiatt pedig végig nyomás alatt állunk és szeretnénk egyre többet és többet kapni az egészből. Nem tudtam mi lesz a végkifejlet, emiatt pedig izgatottan vártam a végét. Ötletem sem volt, mit akar kihozni ebből Donoghue. Nem tudtam, hogy valami izgalmas szüléssel fog befejeződni? Esetleg Julia esik teherbe vagy hal meg? Egészen a kötet végéig fogalmam sem volt róla, de egy idő után egyáltalán nem érdekelt, olyan izgalmasan vezetett be az egyes női sorsokba, a leendő édesanyák különböző végkimeneteleibe. Egyszerűen csak szerettem. Lelkileg nagyon megterhelt a könyv, ugyanakkor megnyert magának. A férfiaknak nem tudom, hogy tetszene, viszont így női szemmel igazán megható, megindító, szívszorító és fájdalmas olvasmány volt, ami a fiatal és idősebb nőknek szerintem egyaránt elnyerné a tetszését. A recenziós példányért köszönet a 21.