Felénk a kilencvenes években volt egy helyi vállalkozó, akinek börtönbe kellett volna mennie, mert adót csalt, meg más dolgok miatt is, de gyerekként pontosan nem emlékszem mindenre. Annyira viszont igen, hogy nem tudták bevinni a börtönbe, mert folyamatosan kórházban volt, adományozta fel a veséjét, mert addig se tudják elvinni, amíg kezelik. Hasonló jót Berki is megtehetne azért, hogy mentse a bőrét.
level 1 · 1 yr. ago · edited 1 yr. ago r/baloldal Ezért kellene lánctalpat szerelni a buszokra, meg egy vastageres, 150 m-es faszt a tetőre és jól szétbombázni a nép összes ellenségét. level 2 Most azért elképzeltem egy lánctalpas buszt, a tetején egy bazi műbránerrel... :D level 2 150mm??? Azzal nem nagyon lehet büszkélkedni.
Mi a az, hogy "Mazsi"? Mármint ebben a kontextusban? Töppedt és ráncos? Egy haverom erőltette kurvára, h nézzük meg a gyereke születését, mert videóra vette. Rohadt kínban ültünk náluk a kanapén és néztük. Ez itt a szülő szoba, ez a nővér, stb. Aztán dupla poén volt, mert egyrészt a srác röhögött a fejünkön amíg néztük, másrészt, hogy a szülés 5. perce körül rosszul lett, ezért betámasztották a sarokba és onnantól a kezében logó video kamera a padlót vette végig. :) Mondjuk gyanús lehetett volna, hogy a felesége nem tiltotta le a videó bemutatásaát. Berki krisztian berki mazda west. :)
A forradalom bukása után válságba kerül (Judik Etel 1918-ban hal meg, minden ideából és eszméből kiábrándul). Az előretörő fasizmus változtatja meg újra szemléletét: harcos kedv, morális kötelesség. 1936-ban agydaganat tünetei jelentkeznek nála, a világhírű svéd agysebész (Olivecrona) még ebben az évben sikeresen megoperálta. Ekkor írta Mennyei riport és Utazás a koponyám körül című könyveit. Karinthy frigyes ki kérdezett. Két verses kötete is megjelent. 1938-ban Siófokon egy családi veszekedés után agyvérzésben meghalt. Így írtok ti (1912) pályafutása korai szakaszában írta, meghozza Karinthy írói hírnevét népszerűsíti a korabeli magyar irodalmat (Ady cikke: az irodalomnak arra van szüksége, hogy olvasókat s nem írókat neveljen) A Nyugat és új írónemzedékének megjelenése feltűnést kavart a korabeli polgárság körében (harc egy konzervatív és megújhodást áhító áramlat között); az érdeklődés tárgyát, az irodalmat meghitt közelségbe hozta, mint létező és fontos jelenséget tárgyalta, stíluskérdéseket állított középpontba.
– Ki kérdezett? Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem – idejövet, az utcán láttam valamit, és eszembe jutott, hányszor volt ez már így és mindig hiába... pedig milyen egyszerű a dolog! Nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak akkor kellene... – Ki kérdezett? Így szakított félbe tréfából valaki: de én meghökkentem, és komolyan elhallgattam, és nem tudtam folytatni. Mi történt velem? Aztán nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába... egyszerre nevetségessé és értelmetlen ostobasággá vált az egész. Ki kérdezett?... E-KÖNYV - Karinthy Frigyes - könyváruház. Sokszor vagyunk így mondásokkal Évtizedeken át mondjuk "jó napot! " és "ajánlom magamat" és "egészségére" és "van szerencsém" – és egyszer, évtizedek múlva, odafigyelünk, hogy mit jelent a szó – s hirtelen, mint most is, szakadék nyílik meg a szó alatt – s a szakadékon át a köd és káosz – egy pillanatra az élet szörnyű értelmetlensége. – Ki kérdezett? Igaz is – ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele.
Ki kérdezett? Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé – miért puffadnak hát hullák a víz fenekén? Karinthy Frigyes művei - 5. kötet,Notesz - Ki kérdezett?;. Én minderre megfeleltem – de ki kérdezett? Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló.
Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó... De ki kérdezett? Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom. Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte? Karinthy Frigyes: Ki kérdezett? – gloria.tv. Ki kérdezett? Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam?