Echo ez, a szegény Dámont csalogatja, Ki már szeretőjét rég nem találhatja. A fákra leírta okát keservének, Kérvén, hogy tüzével betűi nőnének. Szerelmes versek szerelmemnek jatekok. Ha Chloris kegyetlen: ide hozd sétálni, Meglátod, hogy tőled nem kíván elválni. De térjünk, Barátom! vissza Commingére, És a sírban szegzett ritka szerelmére. Lássuk, hogy áztatja könyvekkel hamvait, Halljuk, hogy bocsátja Istenhez szavait: Hogy viszi fájdalmát fényes zsámolyához, És hogy esik vissza koporsó lábához. Tudod, hogy németűl többet nem tanultam: Mint amennyi kevés, arra is szorúltam: Mégis verseidet midőn elolvastam, Ilyen esméretlen szavakra fakadtam.
A Comminge fordítójának. Vettem, Piladesem! Múzsádnak zsengéjét, Tudd meg hát iránta Barátod elméjét. Comminge keservét németűl olvastam, Hogy magyarul nem szól, azon csodálkoztam, Avagy nem lehet-e nyelvünkön jajgatni, Vagy pedig szeretőt szívesen siratni? Mi van szebb a sógor csikorgó nyelvében, Mintsem komám-uram édes beszédében? A régi vad szászok rút erres szavai Sértik füleinket idétlen hangjai. Hidegebb országok durcás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom! hagyjuk el verseit. Szedjük ki közűlök a drága-köveket, S ékesítsük véle, ha lehet, nyelvünket. Szerelmes versek szerelmemnek teljes film. Ha nap-kelet felől származtak eleink, Apollóhoz közel szebbek hát verseink. Sirassuk meg szabad Gyöngyösi Múzsáját, Hogy most nem írhatta bús Carichliáját. Az akkori hadak félelmes zászlói Mindenütt lobogtak, mint Márs jelt-adói. A Nimfák rejteztek kő-sziklák odvában, Gyöngyösit elhagyván murányi várában. De még is olvasván éretlen munkáját, Ha nem szivelnők is magyaros nótáját, Látszik, hogy kóstolt volt Pegazus vizéből, Hogy szeretet érzett Kemény szerelméből.
Valaha bájos, lenge leányka, deli legények kedvese voltál; karcsú és szép zerge-bokádra hét hosszú évszázadon át ódákat zengett a letűnt, messzi poéta-világ. Szép voltál egykor s üde, bájos, de az idő már rajtad is eljár; hajdani arcod bársonya ráncos, s fürge bokád csak sánta veréb; vén vagy már, vén, bár nem akarsz annak látszani még. Játszod a szép, tüzes asszonyt s még úgy kelleted önmagad egyre; de aki néked csókokat adjon, nincs már az a poéta sehol – lám, mindenki kerül, kinevet s más tájakra lohol. Te, aki egykor büszke legények, Byron drága szerelmese voltál, csak rongy vagy már, senki, lenézett, egy rosszhírű nő a neved, s tán még egy kis Kónya Lajos, Kucka se hálna veled. Ők pedig – ó nem kényesek aztán! kis Kossuth-díjért megölelnék tán Lucifert is, az ördögök anyját …. S ha nekik is rossz vagy te, ledér, vajon a csókod, céda leány, mondd, számomra mit ér? Magyar vers-írásra való ösztönzés – Wikiforrás. …Fáj a szívem, hidd el, nagyon érted, s hozzád én hittel lehajolnék, bármilyen rossz vagy, céda, lenézett, jaj, de erőm már nincs, se hitem, hogy aki rossz, olyan árva, bukott, azt az egekbe vigyem.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Itt hordta az anyja, mielőtt született, köszönd meg a tájnak, hogy óvta őt és körül a vastag árnyak hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak; mind néked tartogatták! napod egére napnak és harcodhoz lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz. Napod és lobogód! s itt is mindenben úgy érzed lélekzetét, mint mikor melletted alszik s füledbe két kicsi hanggal szuszogja szíves életét. Szerelme egyre egyszerübb és szemében már nincsen félelem figyeli munkád, mosolyog és hangja sem hallik, úgy örül, ha napodon vers terem. Szűk holmidat vidáman összetartja és széttúr a gondodon s mint nap, zápor vizét az ázott lombokon, ráncaid úgy tünteti el homlokodon. Karolva óv s karolva óvod, míg körül leskel rád a világ s végül hosszu késeivel megöl; virág nem hull majd és furakodva féreg se rág, ha meghalsz s tested égetni lebocsátják. Szerelmes versek szerelmemnek es. De mint esti harang hangjára toronyból a sok fehér galamb, a hangja száll utánad s csapdos majd ott alant.
Néhány varázslatos idézetet válogattam, férfiaktól és nőktől egyaránt. Vajon mi ismerjük jobban önmagunkat, vagy a férfiak minket? Döntsd el az idézetek elolvasása után. 1. A nő szíve egy rész az égből. /George Gordon Noel Byron/ 2. A nők imádsága kitartóbb pajzs, mint az acélból vert páncél a férfiak mellén. /Krúdy Gyula/ 3. A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt. /Csáth Géza/ 4. A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. A szíve meg angyali. /Gárdonyi Géza/ 5. A történelemben többnyire a férfiak a hősök. A személyes életünkben a nők. /Kepes András/ 6. A női szem fényét, a hang sokszínű játékát csakis a lélek tiszta hite teszi varázslatossá. /Fejes Endre/ 7. Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. A lélek útja idézetek angolul. /Richard Wagner/ 8. Valójában minden nő: királynő. Önmagának ad rangot, és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba. /Müller Péter/ 9.
változás címke A címkéhez 1 513 idézet tartozik " Olykor éveket húzol le olyan ember mellett, akivel már utad rég nem fut össze. Talán a megszokás, vagy a félelem a változtatástól, az egyedülléttől. Az is lehet, hogy még a csöppnyi szeretet, az emlékek, ami összeköt kettőtöket. Viszont érzed, hogy nem jó, nem találod mellette helyed. Mennél, maradnál, már magad sem tudod. Viszont be kell látni, hogy ha már nem megy, akkor el kell engedni egymás kezét, hisz az ember legszebb éveit képes elvesztegetni csupán félelemből. A lélek útja idézetek fiuknak. Két embernek addig van maradása egymás mellett, amíg tudtok mit mondani a másiknak, amíg a kapcsolat, a másik fél folyamatosan tanít, többé tesz. Mikor van miért, van kiért áthidalni a problémákat, együtt legyőzni azokat, kéz a kézben. Együtt, egymásért, önmagadért. " Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod. Az (... ), hogy esélytelenül is felvesszük a harcot, olyan mélyreható változásokat idézhet elő bennünk, amelyeket legtöbbször nem méltányolunk kellőképpen: kapukat nyit meg előttünk, kiszélesíti a látókörünket, felnyitja a szemünket, és lehetővé teszi azt, ami addig elképzelhetetlennek tűnt.
Amíg sötét vesz körül, addig minden szobában lévő tárgyat ellenségesnek érzékelsz az ismeretlenségük miatt, félelem, kétségbeesés, majd düh, harag képződik. De ha már elég sok idő eltelt, rájössz, hogy vannak mécsesek is, melyeket meggyújtva fény derül a kis igazságokra. 9. fejezet, Égető sebhely Az idő minden ember életében olyan, akár egy hegyoldalon csobogó patak. Jöhetnek az út során zúgók, vízesések, áthatolhatatlannak tűnő sziklaakadályok, a patak mindig megtalálja az útját, azaz önmagát. fejezet, A tanítvány Minden szívdobbanás, minden kézmozdulat fodrot vet az élet tengerén. Az életben látható szépségek és borzalmak mind az elmúlt pillanatok visszhangjai. Változás idézetek. fejezet, Mesterek bölcsessége A beletörődés egy olyan állapot, amikor egy ember tehetetlennek érzi magát abban, hogy megváltoztassa a jelen pillanatot. Az elfogadás viszont megszünteti a szembenállást, feloldja a feszültséget, melyet a "nem akarom" érzés vált ki. fejezet, Mesterek bölcsessége Fontos és hasznos megtanulni meglátni mindenben és mindenkiben a szépet, a jót.
A krízishelyzetek gyakran még a legkeményebb személyiséget is meg tudták lágyítani - egy időre. A szomorúság, a döbbenet, a nagyfokú izgalom sebezhetővé tette az embert, aki ezért olyanokat mondott, amit rendes körülmények között nem tett volna, mivel a védőpajzsa leomlott. A szokatlan viselkedést nem lehetett vízválasztónak tekinteni. Nem egy száznyolcvan fokos pálfordulásnak volt a jele, ami után minden örökre megváltozott. Elfutok, de vajon üldözni fogsz? Ha te elfutsz, vajon üldözni foglak? Válaszd meg a nézőpontodat, és megváltozik a valóság. Egész idő alatt tudtam, ki mindenki nélkül nem tudnék élni, de harmincéves koromig nem jöttem rá, hogy elsősorban önmagam nélkül nincs tovább élet. Érdekes volt belátni, hogy valóban nehéz lenne élni számos dolog és ember nélkül, de az új felfedezésen ez mit sem változtatott. A lélek útja idézetek a szeretetről. Lehetetlen lenne önmagam nélkül élni. Az ég lehullhat, A föld megmozdulhat, Kiéghetnek a csillagok, Vagy változhatnak évszakok, Elmúlhat egy év, És tönkremehet minden, ami szép, De az én szeretetem megmarad örökké!
És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra. --- Van fájdalom, ami olyan, mint a himlő. Csak egyszer kapjuk meg, de örökre nyoma marad. Bozzay Margit ----
fejezet, A tanítvány Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során. 3. fejezet, Ősi dobok Többet ér a virágokban, fákban, a burjánzó természetben meglátni a szépséget, mint az arany csengésében és ragyogásában fürdeni. 18. fejezet, A látogató