Csak nézz szét a Tamaris, Rieker vagy Gabor márkák között. Salvatore Ferragamo egyik aranyszabálya szerint: "Soha ne viseld ugyanazt a pár cipőt két egymást követő napon". A kedvenc cipőd is megérdemli a pihenést. És ez egy újabb ok a vásárlásra - szép cipőből sosem elég.
További információt az Adatkezelési tájékoztató alatt találsz..
Ronald Harwood: A nagy négyes - VIHAR EGY SZÍNÉSZOTTHONBAN Négy operaénekes, hatalmas sikerek, tündöklő karrier… pletykák, sérelmek, titkok. Vajon, hosszú évekkel az utolsó találkozás után begyógyulnak-e a régi sebek, fellobbanhat-e újra a szerelem a fájdalmas múlt ellenére? A NAGY NÉGYES keserédes története a Gaál Erzsébet Stúdiószínpadon kel újra életre. Szereplők: Cecily Robson.......... VÁNDOR ÉVA Reginald Paget......... UJRÉTI LÁSZLÓ Wilfred Bond............. KEREKES JÓZSEF Jean Horton.............. FEHÉR ANNA Fordította: ZÖLDI GERGELY Díszlet: CSISZÁR IMRE Jelmez: SZAKÁCS GYÖRGYI Dramaturg: SZOKOLAI BRIGITTA Rendezőasszisztens: CZIPÓ GABRIELLA RENDEZŐ: CSISZÁR IMRE A színdarab Magyaroszágon a THEATRUM MUNDI SZÍNHÁZI ÉS IRODALMI ÜGYNÖKSÉG közvetítésével kerül színre.
"80-90 százalékban neki köszönhető, hogy 2004-ben újra összeültünk. Az előző évi világbajnokság után ő kampányolta össze a négyest. Szervezett egy megbeszélést, amire nem tudtam elmenni, mert szüret volt aznap Gödön, és reggel beittam a vörös murciból, az pedig alattomos ital, a hatása hosszú, így nem lettem jobban délutánra sem. Egyébként már a vébén, ahova Boti kis sem jutott, Hori kitalálta, hogy poroljuk le Botondot, hozzuk vissza, és üljünk vele össze. Nekem a válaszom mindenre az volt, hogy oké. " "A kávézásról, meg a villásreggeliről mindig eszembe jut. Ő volt a legidősebb, hozzánk képest úgy viselkedett, mint egy sznob, ínyenc módon itta a kávét, és állandóan villásreggelikről ábrándozott. " "Sportolóként félelemérzet nélkül élt. Egyszer síelni voltunk, és mondta, hogy nézzük meg, mekkorát tud ugratni. Lendületből érkezett, már a levegőben leszakadtak a lécek a lábáról, aztán eldobta a botokat is, majd körülbelül 100 métert csúszott a jeges havon, mint egy rongybaba, még a sapkája is leesett.
Vagy én hívtam Horit, vagy ő engem, erre már nem emlékszem. Abban az évben ő meg én nem voltunk benne a négyesben, sőt, én még a világbajnokságra sem jutottam ki. Aztán a vb után összehoztunk négyen egy találkozót, ahol megbeszéltük, hogy együtt nekifutunk Athénnak. Igaz, a négyből végül csak hárman voltunk ott, mert Zolika lekéste a megbeszélést, de onnantól szinte belső feszültségek nélkül készültünk, és simán nyertük a második aranyérmet. Azt szoktam erre mondani, hogy egyszer sem lehet véletlenül nyerni, nemhogy kétszer, úgyhogy ez a két aranyérem egy hatalmas sikersztori, ami bizonyítja, hogy akkoriban tényleg mi voltunk a világ legjobbjai. "Éppen amiatt, hogy négyünk története mennyire nehezen indult, nem gondoltam volna, hogy a sikereinknek később lesz közös utóélete. Hori ebbe is sokat tesz bele, igyekszik a négyest a sydney győzelmünk napján minden évben összehozni. Ilyenkor jól szoktuk magunkat érezni együtt, beszélgetünk, eszünk-iszunk, sőt, manapság már közös viber-csoportunk is van. "
Erről a stáblista mellett részletesebb tájékoztatást kapunk, úgyhogy érdemes megvárni. Aztán persze a direktor személye, Dustin Hoffman. Senkivel sem bonyolódhatnánk vitába azt illetően, hogy milyen nagyszerű színész, mennyi remekművel a háta mögött. Ezért is lehet érdekes, hogy miért csak hetvenen túl kezdett bele a rendezésbe, illetve miért kezdett egyáltalán bele. Egy hetvenöt éves embertől nem is várhatjuk, hogy tini-tucatfilmet, vagy akciódús thrillert készítsen, főleg akkor nem, ha a saját életművének legutóbbi filmjeit is a könnyebb darabok jellemzik. Azért azt túlzás lenne állítani, hogy felejthetetlen alkotást készített, mindenesetre a "méltóságteljes leépülést" univerzálisan, de akár saját öregedését is tökéletesen vizualizálja. A rendező ezt az eredetileg kamaradarabnak készült történetet egy csodaszép londoni házba helyezi, kertje már-már az édenkerttel vetekszik. Sokszor elvonja a néző figyelmét a frappáns és sziporkázó dialógusokról a miliő, mondhatni túl is idealizálja az otthont, és jóformán giccsessé teszi a filmet, de pompásan illik az öregedő úriemberekhez és valaha volt dívákhoz.