m v sz Az év napjai és hónapjai Január 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 Február 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 Március Április 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 Május Június Július Szeptember Október November December Kapcsolódó dátumok Január 0. 1849 augusztus 13 an evil. · Február 30. · Február 31. · Március 0.
Kossuth 1849. augusztus 11-én a kormánynak ott jelen lévő tagjaival együtt lemondott, s a polgári és katonai hatalmat Görgeynek adta át. A nemzethez szóló kiáltványában ezt így indokolta: "a szerencsétlen harcok után, amelyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk. " Remélte, hogy ha õ már nem, Görgey még tehet valamit szegény hazánk nemzeti "státuséletének" megmentéséért. Az igazságtalan hazaárulás vádja: Görgei és az elkerülhetetlen világosi fegyverletétel » Múlt-kor történelmi magazin » E-folyóirat. Kossuth Lajos lemondólevele a kormányzóságról Görgey Artúrnak Kossuth a török földre menekülés útját választotta. Görgey viszont nem akart menekülni az országból, még ha életével kell is fizetnie az itthon maradásért. A fegyverletétel előtt két nappal levélben azt írja Rüdiger orosz tábornoknak, hogy csak az oroszoknak hajlandó magát megadni, mert bízik a cár nagylelkűségében: "az számos derék bajtársát az orosz cár nem fogja egy bizonytalan sorsnak, és a magyar nemzetet az osztrákok szilaj bosszúvágyának védtelenül kiszolgáltatni.
A Haynau tábornok által irányított vérengzés 1849. október 6-án érte el a tetőfokát, amikor Aradon kivégeztek 13 honvédtábornokot, és Pesten meggyilkolták gróf Batthyány Lajost, az első felelős kormány miniszterelnökét. 1849. augusztus 13. | A világosi fegyverletétel. Görgei életére ebben az időszakban a katonai sikerre hiú I. Miklós vigyázott, így a szabadságharc tragikus hőse egészen az 1867-es kiegyezésig Klagenfurtban, császári őrizet alatt élt. Hazatérése után a tábornokot számos meghurcoltatás érte, gyakorta rágalmazták, árulónak bélyegezték, de sorsát – 1916-ig tartó hosszú élete során – méltósággal viselte. Görgei helyzetét az emigrációba vonuló Kossuth és számos egykori hős is nehezítette, akik a bukás miatti keserűség által elvakítva később már árulással vádolták őt, és rajta kérték számon a Világosnál történt eseményeket, a bukást, de még a későbbi megtorlásokat is. Ez a történelmi tényeket figyelmen kívül hagyó, méltatlan ítélet máig erősen tartja magát az 1848–49-ről gondolkodók körében, a "mi lett volna, ha" filozófusaival ellentétben azonban Görgeinek akkor és ott tízezrek életéről kellett döntést hoznia.
Világosi fegyverletétel (magyar festő, 19. század közepe) A világosi fegyverletétel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentette, amely után az osztrákok részéről véres megtorlás következett Haynau osztrák hadvezér rémuralma alatt. A teljesen összeépült és azelőtt gyönyörű szőlőktől környezett két község, Magyarvilágos és Románvilágos felett emelkedik a világosi vár omladozó falaival, ahol (a szöllősi mezőn) 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Görgei Artúr magyar honvédhadserege I. Miklós orosz cár inváziós hadserege előtt. Előzményei [ szerkesztés] Az orosz intervenciót követően már csak az idő kérdése volt a szabadságharc vége. 1849 augusztus 13 mai. Az utolsó fontos momentum a temesvári csata volt, amely után már csak két lehetőség maradt a magyar honvédek előtt: a teljes fizikai megsemmisülés vagy a kényszerű megadás. Görgei leteszi a fegyvert Rüdiger előtt a Világos melletti szöllősi síkon Görgei már július 21-én fegyverszüneti ajánlatot kapott Hruljov (németesen: Chruloff) tábornoktól, amit Kotljarovszkij (németesen: Katlaroff) huszárkapitány és gróf Rüdiger tüzér hadnagy adott át neki, amikor Rimaszombatnál táborozott.
Jacopo Peri "Az első költemény, mely elhangzott színpadon" – folytatja a gróf – "a La favola di Dafne volt Signor Ottavio Rinuccini tollából, melyet Peri zenésített meg néhány rövid jelenetben. Ez egy apró szobában hangzott el egy privát előadáson, és elálmélkodtam a csodán. " Az előadás valószínűleg a firenzei karnevál időszakában, 1597–98 körül hangzott el. A zeneszerzőt, Jacopo Perit hamarosan megbízták egy következő művel, ez volt a L'Euridice, mely már nagyobb keretek között hangzott el Medici Mária és IV. Henrik esküvői ünnepségén 1600-ban. Scena rappresentativa – így nevezték a műfajt kitalálói. A firenzei új műfajnak gyorsan híre terjedt Itáliában, és eljutott a kor egyik legtehetségesebb zeneszerzőjéhez – Claudio Monteverdihez. Monteverdi 1567-ben született, és a L'Orfeo előtt jórészt csak madrigálokat írt. 1607-ben megrendezték a mantuai karnevált, és Monteverditől zenés drámát kértek. A zeneszerző témaválasztása nem meglepő, végigtekintve az azt megelőző negyven éven, a reneszánsz embert vonzotta Orfeusz személye, illetve az ő isteni zenélése.
Megnyitják az első nyilvános operaházat. Az első történelmi opera Poppea megkoronázása, - Monteverdi szövegírója, Busenello az opera témáját Tacitustól vette - melynek hőse Néró, aki feleségét elűzi, tanítóját, Senecát kivégezteti, hogy kedvesét, Poppeát trónra ültethesse. E művében bizonyosodik be, hogy a műfaj legnagyobbjaival: Verdivel, Musszorgszkijjal, Wagnerrel egyenrangú. Itt találkozik össze a reneszánsz és a barokk művészet. ◄--- Előző lap: Az operaház fejlődése ---► Következő lap: Barokk-zene Jegyzetek [ szerkesztés]
Az opera olasz eredetű szó, dalművet jelent (másként: dramma per musica). Vokális-hangszeres drámai színpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik. Az opera három-négy, ritkábban egy, kettő vagy ötfelvonásos, többnyire nyitánnyal kezdődik. A 16. század ismert műfaja, a hangszerkísérettel ellátott egyszólamú ének, a monodia egyre bővült rövidebb drámai jelenetekkel (intermezzo), míg a század végére létrejött az első mai elemeket is magában foglaló operaelőadás. A középkori Firenzében a 17. század legelején, mint hangszerekkel kísért énekbeszéd volt ismert. A század elején a velencei opera virágzott, megkezdődött a recitativo és az ária szétválása, mely végül a nápolyi operában különült el egymástól teljesen. A 18. század során az olasz vígopera és a vidám és komoly jeleneteket felvonultató úgynevezett semiseria életképesebbnek bizonyult a komoly operánál, erre jó példát jelentenek Mozart művei. A 19. században ugyan az olasz opera egyeduralma teljes, de kialakulnak a nemzeti operák is. Franciaországban időközben a nagyopera élte virágkorát, míg Németország a 19. században valóságos opera-nagyhatalommá nőtte ki magát, így például Richard Wagner nevéhez fűződik a drámai kifejezés erősítése is az ún.
Mennyire tudta a humorista oldalát belevinni a szövegbe? Nem nézem külön az egyes oldalaimat. Ha egy szöveget írok, akkor arra törekszem, hogy a teljes énem megjelenjen benne. Igaz, most a humorista mégis előbukkan, méghozzá úgy, hogy igyekeztem fittyet hányni a konvenciókra és elvárásokra, mert a szöveg szabad és korszerű kezelésére törekedtem – természetesen mindezt az opera szolgálatába állítva. Van kedvenc része a darabból? Van egy jelenet, amit én vittem bele; amikor Sulpice azt latolgatja hangosan, hogy vajon Tonio civilnek vagy partizánnak minősül-e, mert ha az utóbbi, akkor a háborús szabályok szerint fegyveres, és mint ilyen, kilőhető – miközben a tiroli fiúba halálosan szerelmes Marie mindezt hallja. Itt tehát az a bizonyos "kocka" katonai gondolkodás és a szerelmek túláradásának ellentéte jelenik meg. Nagyon szerettem kidolgozni ezt a kontrasztot, és kíváncsi is vagyok, hogy milyen lesz színpadon az egész darab. Egyszer benéztem az egyik próbára, akkor az énekesek azt mondták, hogy nagyon tetszik nekik a szöveg, remélem, a nézők is szeretni fogják Fotó: Kummer János (Krampácsolók próba Janklovics Péterrel) Január 28-án debütál a Janklovics Péterrel közös Krampácsolók c. estjük, vagyis inkább már éjszakai műsoruk.