Húszezer tonna bors egy kézben. Tüsszenteni kell ettől... Csak most, egy aktuális világesemény kapcsán vettük észre: milyen sajnálatosan keveset tudtunk eddig a borsról. Annyit mindenesetre tudtunk eddig is, hogy kicsi, de erős. Erről többször nyílt alkalmunk meggyőződni a fehér asztal mellett, de sohasem hittük volna, hogy ez az erélyes kis fűszer egyszer a zöldasztalra is elkerüljön. Almunkban sem sejtettük volna a kicsi borsot olyan erősnek, hogy a Bank of Englandnek kelljen, minden hatalmát összeszedve, levernie. Márpedig most ez történt a borssal, melyről egyébként a lexikon a következő felvilágosításokat adja: - Bors (Piper, L. ) a Piperaceae család génusza, melynek 600 faja trópusi vidékekre szorítkozik. Cserjék, néha kapaszkodók, ritkán fák. Szakácskönyv/Köretek/Egyszerű rizottó – Wikikönyvek. Levelük osztatlan, 3-5 főerű… Termésük bogyó. Már egyéves korában is gyümölcsözik… Ezek a lexikon főbb adatai a borsról. Az utolsó napok eseményei bizonyítják, hogy ezek az adatok milyen hiányosak. Az L betű a bors neve mellett Linné nevét jelzi, a nagy botanikusét, a bölcs rendszerezőét, aki a kicsi borsot sem felejtette ki rendszeréből.
Nem is nehéz őket megfogni. mert az éjjeli pillangók nem félnek, ott a virágon ülve, észre se veszik a nagy zabálásban, hogy valaki megfogta őket. Van köztük akkora is; mint a veréb. A boszorkány-lepke az. Ha fogtok ilyen lepkét, gyönyörködjetek benne, aztán bocsássátok szabadon. Hadd éljen az istenadta. Neki is olyan édes az élet, mint nekünk. A madarak között is van egy, amelyik az éjszakát szereti. A bagoly. Amíg a nap süt, őkegyelme valami oduban vagy kőszikla üregében alszik, hanem mikor a nap leáldozott, előröppen, ki a sötétségbe. De nem sötétség az őneki. Ő azokkal a nagy kerek szemeivel csakúgy lát, mint mink nappal, de még jobban is. A magasban repülve látja, hol fut a mezei egér vagy a vakondok. Lecsap rája. Példátlan leállás jöhet a neten, és nem is lesz egyszerű megoldani : hungary. és nincs rá eset, hogy amire lecsap, az el tudjon szabadulni a körme közül. Annak örökre vége. Vagy maga eszi meg, vagy haza viszi a fiainak. Az éjszakai sötétségben tehát éppen úgy nyüzsög az élet, mint nappal, sőt talán még jobban, - csakhogy mi nem látjuk. Ha leásunk éjjelre a földbe egy poharat vagy bögrét, úgy, hogy a széle a föld színével egy vonalban áll, reggelre mindig találunk benne egypár éjjeli bogarat.
Ilyenkor jön elő mély búgó repüléssel a nagy szarvasbogár, amelynek néhol Isten ökröcskéje a neve. A nagyszarvú férfi, a kisszarvú nő. Mindeniknek kis fekete tükör van a nyakán. Lehet, hogy abban nézik egymást. A szép gesztenyeszínű egyszarvú bogár is ilyenkor indul éjjeli útjára, pedig nem valami jól lát a sötétben. Nagy koppanással ütődik olykor neki a ház falának, s ilyenkor bezzeg tapogatja az orrát, hogy azt mondja: - Ejnye, de megütöttem! A kaszás pók is előjött a levelek alól, a kövek közül. Hosszú lábai bezzeg gyorsan mozognak, mikor megindul. Csak egy kis gyors és az ideges fost : FostTalicska. Itt is, ott is elfog egy éjjeli kis legyet vagy szúnyogot. Nem hálóban fogja meg, mint a többi pók, ő bizony nem vesződik hálókötéssel: ügyes ugró, hát csak ugrással fog magának eledelt. Más sötétszinú keményhátú bogarak is bujnak elő a kövek alól. Azok többnyire törmeléket, hulladékot esznek. Ők a természet takaritói. Azt a munkát végzik a természetben, amit a cselédek a seprővel a konyhán: a szobában az udvaron. De nekik is meg van a maguk ellensége: az aranyos zöld futóbogár.
Nyelve az ereje, a bája, a humora által él. Kötetei, melyeket a pogányüldözés idején a keresztény szerzetesek kincsként rejtegettek a kolostorokban, ránk szálltak, s mi majd tovább adjuk utódainknak. Megindultan gondolok erre, s arra, hogy "mit ért el" a fölszabadított rabszolga fia, akit szegény önfeláldozó atyja valaha Athénben neveltetett. Érzései, gondolatai megmaradtak, mint azok a rovarok, melyek egy ókori borostyánkőbe estek, és mindörökre élnek rebbenő szárnyukkal, utolsó, eleven mozdulatukkal. Ön, aki annyit elmélkedett a mulandóságról, az évek elröppenéséről, most mosolyoghat, ott túl, az árnyak birodalmában. Létünk csakugyan arasznyi, ötven-hatvan év. De a hírnév, a dicsőség csak ujjnyi, s az örökkévalóság többnyire csak hüvelyknyi, húsz-harminc év. Az a költeménye, az ódák harmadik könyvéből, melyet a levelem elé iktattam, s én, a magyar költő, Pannónia nyelvére bátorkodtam tenni, ma is szóról szóra igaz és helytálló, minden tárgyilagos önérzetében. Mit mondjak még? Azt, amit születésnapokon szokás kívánni: hosszú életet, sok-sok új ezerévet.
(51. oldal) ( A kártya, 1881) (A Székelyföldről:) Valóságos magyar Gascogne az. (123. oldal) A székelynek még a jó sem kell, ha ráerőszakolják. És a rosszat is elfogadja, ha jól bánnak vele. (125. oldal) Gyakorta szokták mondani a magyarországiak, hogy a székelynek két esze van. Sokszor a jobbik eszükkel gondolnak ki valamit, de a rosszabbikkal hajtják végre. Én úgy találom, hogy nekünk magyarországiaknak van két eszünk velük egyik eszünkkel magasztaljuk, nagyra becsüljük, nemzetünk virágának tartjuk őket. A másik eszünkkel pedig el hagyjuk őket pusztulni. (126. oldal) Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna őket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, mikor egy szót sem tudnak másképp! (130. oldal) ( A mi külön Tündérországunk (Útikép), 1886) Az író is lehet őszinte. (151. oldal) Mert gyönyörű dolog az, kedves olvasóm, ahogy most a vendéglői étlapok készülnek. Mikor nyári időben délben vagy este megered a szapora zápor, s künn a vendéglői asztaloknál megázik a sok kifli, zsemlye (a lótó-futó pincérek nem győzik mind behurcolni), akkor másnap majdnem az egész városban az étlapokon megjelenik egy régi ismerősünk, a "kifli-schmarn", aki, ha egy kicsit inkognitó akar lenni, a "császár-morzsolya" nevet is szokta használni.
Lassanként mégis bátorságra kapok. Az a tenger idő, mely közöttünk alaktalan gomolyokban hever, egyszerre a közelébe hoz. Rendszerint az idő eltávolít bennünket embertársainktól, de ennyi idő már szinte meghittünkké, rokonunkká teszi őket. Ön - amint az iskolában tanultam - Lullius és Lepidus konzulsága alatt született. Krisztus születése előtt 65-ben, és ugyancsak Krisztus születése előtt nyolc évvel távozott el abba a homályos és fölöttébb kérdéses országba, ahol állítólag a Cocytus fekete vize folyik. Érdekes, mégsem egy árnyat látok magam előtt, hanem egy embert, aki iránt - minden tiszteletem és bámulatom ellenére - végtelen bizalmat érzek. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy versei azokban a termékeny éveinkben kerülnek elénk, amikor homlokunkon a kamaszkori pattanások virítanak, és költészete végzetesen összefonódik fiatalságunk emlékeivel. Ha egy-egy sorát mondogatom, Beatus ille, vagy Odi profanum vulgus vagy Carpe diem, elhomályosul a szemem, mintha egy régi iskolatársammal találkoznék, vagy mintha újra orromba csapódnék a mi régi gimnáziumunk udvarából az akácfa illata.
Vacsora után a verandán az ifjúság, apáinktól örökölt megcsorbíthatatlan jókedvéből kifolyólag, félretolatta az asztalokat, voltak itt éppen vén muzsikusok, akik még talán talpalávaló nótákat farigcsáltak, egyszóval polgárian békés és biztonságos táncra illesztették magukat. Maga a plébános úr, aki ott volt, adta meg rá az engedélyt. Önkéntesen azonban a városban tartózkodott egy dominikánus barát a szomszédos kolostorból, aki rendjének sötét szellemében nevelve megbotránkozott azon, hogy mi tiltott időben lakodalmat rendezünk. Felrohant polgárian tisztességes hajlékomba, és durva kifejezésekkel illetve minket, ünneprontónak nevezett, mondván, hogy nem tudjuk szomorkodni az ünnepek szomorúságát – és igen, igen durva kifejezésekkel fenyegetve kijelentette, hogy ezért súlyos büntetésben lesz részünk. " Havasréti József: Szerb Antal Egy kötet azoknak, akik nemcsak Szerbtől, de Szerbről is szívesen olvasnának. Havasréti József részletgazdag portréjából megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató problémákat csakúgy, mint szerelmeit és házasságait, hétköznapi pénzgondjait és polgári foglalkozását.
(Szerb Antal: Szerb Antal válogatott levelei) BALOGH JÓZSEFNEK Bp., 1936. dec. 15. Kedves Szerkesztő Úr, itt küldöm a gyakornokot és a novellát. A novellát*, ha a célnak nem felel meg, kegyeskedj visszaküldeni. A gyakornokot megtarthatod. Tisztelettel üdvözöl híved Szerb Antal (Szerb Antal válogatott levelei) Goethe költő volt, és Nietzschét halálig gyötörte a félelem, hogy ő is csak költő. (Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet) …a balladai homály mindent pótol, többnyire a tehetséget is. ( Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet) (…) senki sem nagy ember a lakája szemében, mondta Hegel. (Szerb Antal: A királyné nyaklánca) És Ön mégis valami misztériumot fog sejteni, amint karácsony előtt magányosan baktat a józsefvárosi utcák homályán, nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a főbérlő, befőttesüvegei közt, valami receptet őriz, az életnek valami abszolút rendjét, amely csak a Józsefvárosokban nyílhat virággá, szőke lányok formájában, itt és az egész világon. (Szerb Antal: Budapesti kalauz) Források: Papageno, Könyves Magazin,,, A magyar irodalom arcképcsarnoka)
Nagy sikert aratott regénye, a Pendragon-legenda, amely szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát, s mindezek paródiáját, valamint az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye. Baumgarten díjkiosztás 1935-ben – Barta János, Halász Gábor dr., József Attila, Nagy Lajos, Telekes Béla, Szerb Antal, Weöres Sándor, Füst Milán és Karinthy Frigyes A negyvenes évek elejétől, a nácizmus térhódításával az egyébként katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára kezdtek beszűkülni a lehetőségek, állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténet et indexre tették. 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze – Nemes Nagy Ágnes segítségével – utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt. 1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, ám ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort.
A nagy irodalmi áttörés és az örök érvényű művek Az igazán nagy áttörést egy felhívásnak köszönhette, ugyanis 1930-ban az Erdélyi Helikon című folyóirat pályázatot hirdetett a magyar irodalom történetének megírására. Az ambiciózus 30 éves Szerb Antal belevágott a nem kis falatnak ígérkező kihívásba és megszületett az egyik legnagyobb műve A magyar irodalomtörténet címmel, amivel óriási sikert aratott és megnyerte a pályázatot. A zsűri külön kiemelte sajátos humoros stílusát és azt, hogy ahelyett, hogy (a többi jelentkezőhöz hasonlóan) magasztalta volna az irodalom nagyjait, inkább emberi oldalukról, sokszor iróniával fűszerezve mutatta be őket. Az angliai utazása nagyon megihlette, hogy nyisson az angolszász irodalom felé, ezért belevetette magát az angol és amerikai művekbe és rövid időn belül végig is rágta magát a legnagyobb regényeken. A korábbi kötetéhez hasonlóan, 10 évre annak megjelenése után megírta A világirodalom története című összefoglaló művét, ami szintén óriási sikert aratott.
2022. január 27. 18:50 MTI 77 éve, 1945. január 27-én halt meg Szerb Antal író, irodalomtörténész, műfordító, a Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története szerzője. Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal verte agyon. Budapesten született 1901. május 1-jén, szülei művelt, asszimilált zsidó értelmiségiek voltak. 1907-ben római katolikusnak keresztelték meg, keresztapja Prohászka Ottokár volt. Középiskolába a budapesti piarista gimnáziumba járt, ahol a neves költő, Sík Sándor volt a magyartanára, aki támogatta irodalmi ambícióit. Az érettségi után egy évig Grazban hallgatott klasszika-filológiát, majd a pesti bölcsészkar magyar-német szakán tanult tovább, közben folyamatosan írt, a Nyugat és a Napkelet is közölte írásait. Versekkel indult, de nem volt igazán lírai alkat, a próza lett az igazi terepe, széles körű műveltsége, csillogó intelligenciája, finom humora itt nyilvánult meg igazán.