A képek forrása: MAFAB Az amerikaitól néhol eltérő stílusnak köszönhetően a stúdiófilmek kötelező eleme, a nagybetűs látvány sokáig egészen háttérbe szorul, majd az utolsó harmadban előkerül minden, amit az animátorok tudnak: az aranyosra vagy csak kellően furcsára rajzolt, s később nyilván a boltokban is kelendő mitikus állatoktól egészen a végső csata során ízléses szintre belőtt seregszemléig, amiben valóban tanítanivaló módon sikerült megtartani az egyensúlyt az elfajzott giccs és az ezen a ponton a nézőktől már elvárt látványmennyiség közt. Az egyedi ízt a kínai kultúra ezúttal sikeresen amerikanizált szimbólumai és értékei adják, melyek a megszokott nagy összecsapás ismerősebb pontjait is képesek feledtetni és egy-két helyen valami emlékezetessel szolgálni. A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája képes magát kiemelni a tucatprojektek közül, melyek között megszületett. Rokonszenves karakterei, valamint a Disney korábbi, kudarcba fulladó kísérletét, a tavalyi Mulan -filmet könnyedén feledtető és a kínai kultúrához tisztelettel viszonyuló bánásmódja végül kifizetődik, mi pedig egy olyan kellemes alkotást kapunk a pénzünkért, amilyet a csapatfilmjein túl a stúdió már nagyon rég tudott készíteni.
A Destin Daniel Cretton rendezésében készült Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája könnyen lehetett volna egy kisebb költségvetésű próbálkozás a sokszínűségre, amely azért született, hogy kihasználja a világ újabban tapasztalható ázsiai kultúra iránti rajongását. Meglepő fordulat, de a film lebilincselő harcjelenetei, átgondolt karaktertervezése és igencsak üdítő zenei hangsávja a sokszínűség propagandája helyett a Marvel egyik legerősebb filmjévé teszi. A film a Tíz Gyűrű legendájának elmesélésével kezdődik, amely Xu Wenwut (Tony Chiu-Wai Leung), a gyűrűk viselőjét túlvilági hatalommal ruházta fel. Ezután egy erős tónusváltással Shang-Chi (Simu Liu), Wenwu fia kerül a filmbe, aki jelenleg San Franciscóban él, és inasként puccos autókat parkol le, majd éjaszkánkánt karaoke bárokban mulatja az időt. Bár évekkel ezelőtt megszökött apja kegyetlen birodalmából, Shang-Chit utoléri múltja, amikor Wenwu elküldi a csatlósait, hogy ellopják Shang-Chi amulettjét, amelyet néhai édesanyja, Ying Li (Fala Chen) adott neki.
( A legfrissebb hírek itt) A Simu Liu által játszott címszereplő anyja és apja találkozása mesékbe illő / Fotó: Marvel Entertainment Shang-Chi kalandjainak vászonra adaptálása már régóta húzódik, hiszen legelőször a 2000-es évek elején vették tervbe a hollywoodi producerek, hogy érdemes lenne az ázsiai-amerikai hősről elmesélni egy olyan történetet, amit a keleti és nyugati nézők egyaránt élvezhetnek. Minden bizonnyal a 2018-ban bemutatott, három Oscar-díjat bezsebelt Fekete Párduc-film is hozzájárult ahhoz, hogy a Marvel Studios ilyen erővel kezdett el nyitni az ázsiai piac felé. A fekete nézők ugyanis szinte megőrültek T'Challa karakteréért, igazi példaképet láttak benne, egy hasonló bravúr pedig a Simu Liu-féle Shang-Chinek is simán benne van a pakliban. A tengerentúlon népszerű komikus, Awkwafina egysoros poénjaival igyekezett feldobni a film hangulatát / Fotó: Marvel Entertainment A Marvel új filmjének hőse még úgy is megkedvelhető a kétórás játékidő alatt, hogy a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája egy egészen kaotikus sztori lett.
A legtöbb akciófilmben a harci díszletek feleslegesnek tűnnek, és gyakran rontják a harc hatását. A Shang-Chi-ban azonban a különböző harcstílusok az egyes karakterek fejlődéséhez és gondolkodásmódjához kapcsolódnak. Shang-Chi kezdeti akciói hevesek és erőteljesek, és gyakran menekül, megakadályozva, hogy az ellenség túl közel kerüljön hozzá. A film végére azonban megtanul megnyílni, és az ökölbe szorított keze a szó legszorosabb értelmében nyitott tenyérre vált. Mozdulatai lazábbá válnak, és nem fél hagyni, hogy támadói közel kerüljenek hozzá, mielőtt saját erejüket fordítja ellenük. Bár a fő konfliktus Shang-Chi és az apja között zajlik, a film tele van erőteljes, sokoldalú mellékszereplővel is, Shang-Chi agresszív, kemény nővérétől, Xu Xialingtól (Meng'er Zhang), vicces barátnőjétől, Katytől (Awkwafina) a kedves, támogató Jiang Nan néniig (Michelle Yeoh). És ismét eltérve a tipikus akciótól, Shang-Chi jelentős szerepet és képernyőidőt szentel mindezen karaktereknek. Xu Xialing harcai gyakran még látványosabbak is, mint Shang-Chié, Katy dialógusai pedig a film legtöbb komikus pillanatához vezetnek.
És nem azért, mert a Shang-Chi durván rádiktálna arra, amit eddig az MCU-ban megtapasztaltunk, hanem mert az első kétharmadában, mondhatni, földhöz ragadt a cselekménye. Aztán hirtelenjében jön az úúú meg az ááá... Ez pedig biztosan meg fogja osztani a film nézőit - még úgy is, hogy Destin Daniel Cretton író-rendező és legfőbb fegyvere, a fájdalmasan korán elhunyt Bradley Allan harckoreográfus már azt megelőzően is jól megszórja wuxiákat idéző mozdulatokkal a film izmos csörtéit. Az összecsapások sem látvány, sem intenzitás tekintetében nem okoznak csalódást, és ugyan egy leheletnyi keserűség átfuthat rajtunk, mikor az egyik beállításban a címszereplő szemmel látható CGI-jal megvalósított változata lóg egy száguldó busz oldalán, és eszünkbe jut, hogy ezt jó néhány évtizeddel ezelőtt Jackie Chan tényleg megcsinálta, azért javarészt át lehet érezni az ütésváltások izgalmát. De elsősorban nem a látványos akcióban rejlik a Shang-Chi ereje, és ezúttal is betalál Kevin Feige többszörösen bevált mesterterve, azaz hogy a független filmes szektorból keres rendezőket a nagyszabású filmjei élére: ezek az alkotók egyszerűen érzik a karaktereket, hiába fordulnak a képregényfilmek vázlatos nyelvezetéhez, tökéletes át tudják adni a figurák gondolatait és érzéseit, és ebben az a Cretton is jelesre vizsgázik, aki anno már az Átmeneti állomás című apró drámával megmutatta, hogy kell a hányattatott gyerekkorú karakterek lelkét feltárni.
Megj. : a címben szereplő idézet 2014-ből származik. (mert ilyet én is mondhadtnék bármelyik random jelöltről, hogy: u/theRealTyson666 *: Gattyán Gyuri, ha összekapod magad, te leszel Magyarország következő miniszterelnöke* /s) Ez tetszett: Ráadásul, míg [MZP] félreérthető mondatokat mond, az ellenfelei félreérthetetlen gazságokat cselekszenek. Hamar kiszúrom, amikor hazudik valaki, Péteren pedig mindig azt látom, hogy őszinte, őt csak az érti félre, aki eleve félre akarja érteni. Fejből beszél, s ebben benne van, hogy néha pontatlan, de nem beszél mellé. Orbán papírból olvas, sehol egy hiba, amibe belekapaszkodhatnál, de rajtakapható, amikor nem mond igazat. Az űrben senki sem hallja a sikolyod... : tarsasjatek. Az őszinte beszéd akkor is nyerő, ha van benne hiba. A hazug beszéd pedig akkor sem nyerő, ha hibátlan.
1000 érvényes szelvényhez 3-4000 emberhez kellett odamenni. A bejutási és listaállítási kritérium pedig arra volt, hogy parlamenti pártként csak olyan szervezet létezzen, amelyik legalább tucatnyi helyen képes ezt a cédulagyűjtést eredményesen megcsinálni. Persze ez a rendszer se volt a földi mennyország, csak akkor a nagypártok hackelték a rendszert. Ha az MSZP vagy a Fidesz összegyűjtötte a 750-et egy kerületben (ezt a törzstagok simán a gyűjtés első napján megtették, még két dolgot csináltak. Egyrészt gyűjtöttek tovább (aki nekik adta, már nem adja másnak) másrészt a megbízható törzsszavazóktól biankó cédulákat gyűjtöttek be. Ennek az volt az értelme, hogy ha a "natúr" elérésből megvolt nekik a 750, a biankó cédulákból rá lehetett indítani az ellenfélre egy zavaró jelöltet. A NER egy parazita - Diétás Magyar Múzsa : hungary. A pletykák arról szólnak, hogy többek között Fidesz-LMP és MSZP-MDF deal is volt. Én ezt, mint akkoriban a politikától százmérföldnyi távolságra létező egyén, aki soha nem látott igazi kopogtatócédulát a sajátján kívül, természetesen nem hiszem el.
Sokszor esik szó arról, hogy manapság megéri-e gyereket vállalni vagy sem, többnyire gazdasági paramétereket figyelembe véve, de amiről soha nem látok diskurzust az a miért, úgy egyáltalán. Biztos vagyok benne, hogy belőlem valami gén/ösztön hiányozhat, de ennek ellenére sem tudom felfogni miért akar valaki gyereket. Elfogadom, ha más szereti a padlizsánt, vagy szívesen hord rózsaszínt, esetleg imád futni. Ugyan én az említett dolgokban nem veszek részt önszántamból, de el tudom képzelni milyen az mikor valakinek ízlik valami, vagy tetszik egy szín, vagy a mozgás feldobja.... A NER számtalan bűnei közt a súlyosabbak közé tartozik, hogy a magyar demokrácia maradékát úgy számolja fel, hogy közben nevetségessé teszi - Diétás Magyar Múzsa : hungary. A gyerekek megszülése és nevelése viszont az a kategória amire nincs referencia-pontom sem. Számomra kb. olyan mint egy nyílt sípcsonttörés. Nem tudom el sem képzelni, hogy miért akar valaki ilyesmit az életébe, ha van választása arra, hogy ne következzen be. A gyakori indokok amiket eddig életem során megismertem, számomra nem értelmezhetőek: - "hogy legyen aki továbbviszi a legacy-dat/családnevet/emlékezzen rád valaki" -> magyarul azért akarsz gyereket, mert nem tudsz megbírkózni a halálod gondolatával, úgyhogy teremtessz magadból egy reprodukciót, hogy majd az ő fejükben tovább é minek?
A NER egyszerűen arra játszik, hogy mindenki megoldja valahogy. Gondolj arra, hogy amikor beköhögsz harmincezret egy nagylaborért, hogy az három nap alatt meglegyen, és ne két hónap múlva kapd meg valaki másnak a leletét, amikor kifizetsz harmincezret egy sima szakorvosi konzultációért, amire amúgy fél év múlva lenne időpont, akkor valójában nem az orvosnak és a labornak adtál pénzt. A NER-nek adtad. A NER ezt a hatvanezer forintot kivette az államkasszából, és Matolcsy Ády meg Tiborcz Pisti villáira költötte, nem laborra és szakorvosra. Amikor Borkai Zsolti rámászott a jachton a csajokra, azt te fizetted. Neked nem zárták be a benzinkutadat, de a pióca rajtad is ott van minden nap. Ha eszedbe jutna esetleg, hogy van annak a benzinkutasnak pénze, hogy most egy szűk félévet áthidaljon, akkor épp a NER drogját veszed magadhoz. De nem ám "stílusosan", ezüsttálcáról vagy a csajok cicijéről szívod ám fel. Nem. A híd alatt lakó csöves vagy, aki bármit megtesz azért, hogy a dílere egy pakett pentát, kristályt, zenét, varázsdohányt undorodva hozzávágjon.
Egyedül annyi a különbség, hogy a benzinkutas haszna 100% pénz, nem pedig 50% pénz, 50% társadalmi megbecsülés. A NER gyűlöletet szít, hogy megakadályozza, hogy az éppen áldozatául eső csoportok, akik amúgy nem nagyon érintkeznének egymással, leüljenek egy asztalhoz, és azt mondják, hogy nagyon különbözőek vagyunk, de mindannyiunknak ugyanaz a baja. A NER gyűlöletet szít, hogy azok, akiknek éppen most a vérét nem szívja a NER, mert már kiszívta, vagy még csak ezután fogja, azt mondják, hogy oké, mi is ideülnénk ehhez az asztalhoz. A NER idén 12 éves. 3000 milliárd forint nyugdíjpénz lenyúlásával kezdett. Ha most minden vérszívását pénzre váltanánk, akkor még többször háromezer milliárd forint jönne ki. Ennyi pénzt nem fizetett ki a rendőreinek, tanárainak, ápolóinak, buszsofőreinek, mozdonyvezetőinek. Ennyi pénzért nem foglalkozott azzal, hogy a nyomortelep cigánysorok ne termeljék újra a bűnözést. Ennyi pénzért nem oldotta meg, hogy 12 év alatt az ország összes panelházán legyen 15 centi kőzetgyapot.
Az élet végtelenül változatos, a másság nem betegség, TE pedig úgy vagy jó ahogy vagy! Az igaz barátság nem felszínes dolgokon alapszik, a jó mindig győz, hisz jó csak az lehet aki mindent is elfogad ami más, ami sokszínű, ebből -valahogyan- következik, hogy a jó csak győzhet a történet végén. Lehet, hogy most azt a kijelentést várjátok, hogy én ezekkel a dolgokkal nem értek egyet, pedig nem így van. Sőt! Annyira egyetértek ezekkel, hogy az már szinte idealizmusnak is elfér. Itt akkor a LÉNYEGRE rá is tértem. Idealizmus. Utópia. A csipetnyi, habkönnyű egoizmus pedig extra... Olyan elvárásaim lettek a külvilág felé, aminek senki, és semmi nem felelt meg (a TV-ből jövő "amerikai" cuccok persze kivételt képeztek). Valaki olyan viccet mondott az iskolában ami nekem nem tetszett. Hát nem tudtad, hogy ezzel nem szabad viccelődni? Megbántott valaki a külsőm miatt. Hát te nem tudod, hogy a belső számít? Senki sem áll szóba velem mert énnekem nincs meg a legújabb szar, vagy nem láttam valami bengaságot.