Kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész bejegyzést, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó. Kövess bennünket!
1 Citrom leve 2 evőkanál frissen vágott Petrezselyem Koriander levél A végén egy nagyon pici Himalaya só Elhagyható, mert só nélkül is finom! Leírás Van egy távoli unokatestvérem, aki hasonlóan étkezik, mint én – pedig nem tőlem tanulta. Ő hívta fel a figyelmem erre a különleges ízvilágú lencselevesre, bár egy eléggé "magyarosított" recept linkjét adta meg. Marokkói vöröslencse lever de soleil. Amikor elkészítettem, isteni lett, de nekem hiányzott belőle az a tipikus afroarabos marokkói íz. Nem nyugodtam, míg fel nem kutattam az összes autentikusnak tűnő receptet, amelyek alapján aztán megalkottam a saját verziómat – természetesen kihagyva belőle minden amerikás és európás hozzávalót, mint konzerv levesalap, dobozos paradicsom és társai. A végeredmény fenomenális lett! Általában nálunk Újév napján ez van terítéken. Antal Vali (Visited 10 162 times, 1 visits today) Lépések Az olívaolajat felmelegítjük, és beleszórjuk az egész köményt és az egész római köményt, valamint az őrölt fűszerek és a gyömbér felét. Folyamatos kevergetés mellett alacsony lángon pirítjuk, majd hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, amit addig dinsztelünk, amíg üveges nem lesz.
Egy nagy kedvenc. Színe és keleti fűszeres íze különlegessé teszi, ugyanakkor egyszerűen és gyorsan elkészíthető, ráadásul laktató és tápláló. Hozzávalók 20 dkg vöröslencse 1 fej vöröshagyma 4 gerezd fokhagyma 1 db kalifornia paprika 2 sárgarépa 2 paradicsom 2 evőkanál olívaolaj só, cayenne bors (feketebors is jó) ízlés szerint 1 teáskanál gyömbér 1 teáskanál római kömény 1/2 teáskanál kurkuma 1/4 teáskanál őrölt koriander 1 csokor friss petrezselyemzöld Elkészítés Először megtisztítjuk és előkészítjük a hozzávalókat: – szűrő alatt megmossuk a vöröslencsét, – apróra vágjuk a vöröshagymát. Marokkói vöröslencse levesque. – felaprítjuk a fokhagymát, – megtisztítjuk és karikára vágjuk a sárgarépát, – felkockázzuk a kalifornia paprikát és a paradicsomot, – felvágjuk az alaposan megmosott petrezselyemzöldet Az olívaolajon először a vöröshagymát pároljuk néhány percig, majd mellé dobjuk a fokhagymát, utána pedig egyenként, egy-egy perc különbséggel folyamatos kevergetés mellett a paprikát, a sárgarépát, a paradicsomot és a vöröslencsét.
33 Galéria: BMW X1 sDrive 18d Oké, a nagyokkal macerás parkolni, és általában a fent említett tulajdonságok azt eredményezik, hogy a sofőr előbb-utóbb sérthetetlen bunkóként viselkedik az utakon, de ez sosem az autó hibája. Ráadásul azoknak, akik szeretnek addig nyújtózkodni, amíg a takaró ér, van választási lehetőségük. A BMW-nél például az X1 a belépőszint, ez a kicsi SUV, a boltbajárós. A kicsi persze relatív, hiszen az X1 aránylag nagynak tűnik, azonban 4439 milliméteres hosszával és 1821-es szélességével több mint 20 centivel rövidebb egy mai Octaviánál. Az X1 nem foglal több helyet az átlagnál, és ez jó, nem gerjeszt annyi ellenszenvet. Az elődmodell formája nem lett volna rossz, ha nincs a kretén farrész, amely miatt úgy nézett ki, mintha mindig tele lenne a csomagtartója, de most ügyesen megoldották a feladatot. Csak akkor tűnik fel, hogy valójában mennyire alacsony, amikor oldalról megnézzük, és látjuk, hogy a géptető szinte magasabban van, mint a hátsó lámpák. Nem mondom, hogy kedves, szemrevaló teremtés, de belesimul a modellpalettába és azonnal látszik rajta, hogy BMW, viszont az nem, hogy ez a belépőszint a magasan ülős családba.
Az ülések mérete és komfortja egyaránt elegendő (legalábbis a feláras, változtatható laphosszúságú első ülésekkel). Négy felnőtt tökéletesen fér el, hátra könnyű isofixes gyereküléseket, azokba gyerekeket rakni, lábuk kényelmesen elfér az átlagtermetű felnőttekre állított első ülések mögött. A 40/20/40 arányban síkba dönthető hátsó üléstámlák igen széles síalagutat adnak. Légbefúvó, ajtózseb, pohártartó (a lehajtható könyöklőben) jutott a hátsó utasoknak is. Keresztben beépített motor a BMW szabadidő-autójában, de mindez semmit sem ront az élményen Hajtott kereket kormányozni? Szinte vicc, de a BMW tökéletesen meg tudta oldani azt, amit valaha nem tartott előnyösnek: a kormányzott kerekek hajtását. Abszolút a márkától megszokott a vezetési élmény, nem cibálja a kormányt a már 1750 1/perctől elérhető 330 Nm nyomaték. Stabil az ívmenet, bolondbiztos a csak hajszálnyit feszes, csillapítást is adó futómű. Passzol a közvetlen vezethetőséghez a 18d névre hallgató, 150 lóerős 2, 0 literes motor.
Széles a középkonzol, talán csak a klímapanel lett szűkebb, és a központi kijelző fix, de ugyanúgy a vezető felé van fordítva minden, a nyolcsebességes Steptronic (bizony, keresztmotorhoz) pedig végre rendes előválasztó kart kapott. Az opcionális sportülések nekem túl szűknek bizonyultak, pedig az állítható oldaltámasz teljesen ki volt nyitva, de tudjuk már, hogy a sportülés nem okvetlenül a legjobb választás a mindennapi élethez, ezen ne akadjunk fel. Az iDrive funkciói bőségesek, netkapcsolat, a létező összes média-beviteli mód, remek felbontás, élénk színek, és szinte soha nem koszolódó tolatókamera is jár. Az óracsoport még hagyományos, az LCD-panel még itt nem jár, de az igazat megvallva nem is hiányzik. A helykínálat elöl átlagos, hátul viszont meglepően jó, és külön kiemelném, hogy ezúttal vállban sem szűk, bár egy hőfokszabályzót elviseltem volna a két légbeömlő mellett. A csomagtér emberes: 505 liter alapból, övvonalig pakolva, ami akár ideális családi autóvá is tehetné az X1-et.