Kép és szöveg: Horváth Miklós Az Mitsubishi Motors Corporation mérnökei a "less is more" elv alapján vágtak bele a városi kisautó koncepcióba. Szerintük az Európában is népszerű B-szegmens modelleken végigsöpört egy olyan fejlődési hullám, aminek következtében az elmúlt két évtizedben megjelent autók méretei már inkább a C-szegmensbéli autókéhoz állnak közelebb. Ezt a tendenciát kívánták megtörni az új Space Starral, aminek mai szériája inkább a szubkompakt (A-szegmens) kategóriába tartozik, és fejlődési irányultságával nem kívánja a kategória határait érinteni, vagy túlszárnyalni. Mitsubishi Space Star Vélemények: Mitsubishi Space Star 2020 Teszt. A thaiföldi Chonburi tartományban található Leam Chabang-ban plántált vadonatúj gyáregység az egyetlen hely a világon, ahol a Space Star készül. Az előzetes tervek szerint évente 120 ezer darabot gyártanak majd belőle A fejlesztés során olyan piacok igényeire fókuszáltak, mint például Délkelet -Ázsia, Kína, India, Oroszország és Brazília. A felsorolt országok népes nagyvárosaiban az MMC szerint továbbra is az egyszerű (megfizethető, kicsi) autókra van szükség, ugyanakkor nem elhanyagolhatók a hagyományos piacokon uralkodó elvárások, miszerint az autó legyen könnyű, takarékos és modern, megjelenésében és műszaki tartalmában egyaránt.
Megjelölném a 183 ezret, talán a váltógomb antikoltsági foka is erre utal.
Miközben a kisautók szegmensére a méretnövekedés volt jellemző, a japánok nem akartak 4, 0 méteres vagy annál nagyobb típust, a Space Star a 3, 84 méteres hosszúságával és 235 literes rakterével egészen kicsinek tűnik a felfújt, modern kategóriatársak mellett. Így aztán az sem különösebben meglepő, hogy a kocsiba ülve kisebb időutazás veszi kezdetét. Formai gegek, vetített kijelző, esetleg nagy érintőképernyő? Nem is álmodhatunk ilyesmiről, a beltér jó értelemben véve japánosan egyszerű, a középkonzolon lévő gombokat akár kesztyűben is lehet kezelni, a napi számlálót pedig az ősidőkből származó, klasszikus pálca nyomásával lehet nullázni. Ez persze nem gond, de az már igen, hogy a kizárólag függőleges irányban állítható volán és a "kakasülő" vezetési pozíció miatt először fészkelődik az ember az ülésben, és kell egy kis idő, mire megszokja. A hosszúság miatt értelemszerűen nem a kis Mitsubishi lesz az a kocsi, amelyben keresztbe tett lábakkal utazunk, négy átlagos felnőttnek kisebb kompromisszumokkal viszont elfogadható a helykínálat.
Szóval, rendes búcsújáró ember most a beteg, és bizonyára meg is érdemli a búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat. A többi búcsús vidáman sürög-forog az ivóban meg az udvaron. Az előénekes asszony - egy élemedett korú, indigókék szoknyás, görhes teremtés - egyszer csak előkanyarodik az ivóból, és elhagyja az egyik tutyiját. Persze csak akkor veszi észre, mikor már félmezítláb egynéhányat lépett az öreg tigris felé. A kocsi árnyékában egy legény diskurál az egyik búcsús lánnyal. Látja az asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi föl. - Óh, hogy a fene... - fakadt ki az asszony. A beteg tigris mindezzel nem törődik. A napsugár ráhull. Jólesik neki. Egyszer fölemeli a kezét, és átnéz rajta. Azután bágyadtan lebocsátja és köhécsel. Duli Péter látta a búcsúsokat. Talán a ruhájok meg a kocsijok után ítélve, meg is mondta volna, hová valók. De ismerni nem ismerte egyiket se. Megállott és nézte őket. Talán nem is azért állott meg, ki tudná bizonyosan? De hát megállott. Ismerkedős sztorik? : hungary. Figyelmét a napon melegedő ember vonta magára: egy öreg búcsús, aki tikácsol, és sovány, sárga és erejefogyott, mint ő!
Mert nem is akarnak igazán semmit. És minduntalan cserbenhagyják benső látomásukat azért, ami a kifejezésben tetszetős. De ez már persze nem Kosztolányi. Legföljebb egyik álarca. De visszakanyarodva az olvasáshoz: sokszor volt az a benyomásom, hogy a tudósnak nevezett Babits igenis civil olvasó a profi olvasó Kosztolányihoz képest. Babits először az életét táplálja a betűvel, másodszor az irodalmi gondolkodást; Kosztolányi először és másodszor a saját művét. Mit vártok ebben a háborús helyzetben az influencerektől? : talk_hunfluencers. Babits nem tud nem-olvasni; Kosztolányi célra olvas. És most már nagyon igazságtalan vagyok. Sikerült úgy kisarkítanom a tételt, hogy már nem igaz. Ahhoz még jogom van, hogy belevonjam a játszmába Babits esszéírói művét, hiszen abból következtetek olvasási módjára, de az már jogtalan, hogy Kosztolányi irodalmi karcolataival megütköztetem. Az, ahogy Kosztolányi olvasmányaival bánik, egész írói magatartásának tüköre. És sokszor megtévesztő is, mint írói magatartása. Amit ő irodalomról ír, az álesszé. Nem arról szól, amiről szól. Legtöbbször nem olvasmánybeszámoló, nem kritika, nem szellemi életének megfogalmazása.
Figyeljétek meg, hogy aki ezt a Földet tartja a Világnak, mind korlátolt elméjű ember. Többnyire nagy testűek és kövérek. Az élet gondjaival vagy pénzgyüjtéssel szorosan elfoglaltak. Ha nem foglaltak, gyomrukat szeretettel simogatók, szoknyafutók. Ha nem ilyenek, ravaszok, kegyetlenek. Aki eszesnek látszik is közülük, eszessége nem igazi, csak afféle rókaházi. Az élet épp oly logikus következmény, mint minden más következmény. Nincs következmény előzmény nélkül. Dehát ha előbb is éltünk, mért nem emlékezünk reá? Aki a bányába száll le nem visz magával napórát. Aki vadászni megy, nem visz magával meszelőt. Aki fürödni megyen, nem visz magával káposzta-gyalut. A földi élet rövid kiutazás az örökkévalóság országából. Lelki ébredés – Wikiforrás. Csak a szükségeset hoztuk magunkkal: az egyéniséget, hajlamokat, erőket, képességeket, s lelki iránytűt, amely ezt a két fő irányt mutatja: Jó és rossz. 1. A lélek tud magamagáról. 2. A lélek külön vizsgálja magamagát és külön a testet. (Már Szt. Pál mondja: Más törvényt Iátok testemben és mást lelkemben. )
Mik a jelei a lelki ébredésnek? Az ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig csak a hajával nem azonosította magát, most elválik az azonos érzése a végtagoktól: A kéz csak fogó és ütőszerszám. Ha levágják, sem az eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb csak járó, emelőszerszám. Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki tehetségeim nem kevesbedtek. Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát? Ha a testem egyes részei elveszhetnek annélkül, hogy a lelkemből bármi is hiányzanék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én vagyok, a szemem se én vagyok, és az agyam se én vagyok. Ha az egyik testrész műszer, a másik is az. Hús, hús. Mért volna az agyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik. Így válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: Én és a Testem. Dehát mi vagyok én, és mi a testem? Én lélek vagyok. A testem meg hús.
Az olyan pergamen színű arc az őszi levélre emlékeztet, amely a szélnek már az első leheletétől elválik és aláhull. A kocsma körül íme búcsús sereg rajzik. A kopott fakeresztet meg a három fakó lobogót hozzátámasztották a kocsma falához. Úgy látszik, már visszaúton járnak, mert némelyiknek virágos bot van a kezében; az asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három ernyős kocsi is van velök. Azok most az udvaron állanak. A lovak éhesen szénáznak a rúd mellett. Az egyik kocsiból vánkosok csücske kéklik kifelé. Abban egy beteg ember járta meg a fekete Szűz Mária útját. Ím, ott van ő maga is: a tavaszi nap verőfényében üldögél a subán, a fal mellett. Szürke fejű, sápadt, kedvetlen ember. A szakálla az álla alatt mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez szegény, de persze csak az elaggott, erejefogyott tigrishez lehetne őt hasonlítani, ha ugyan valaki az efféle hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó, amelyen fényes a réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok.
Az ilyen olvasói alkat nem teszi az olvasást feladattá, meg tudja tartani gyönyörűségnek. Legelsősorban azért olvas, mert szeret olvasni. És rendszerint sokfélét. Van ugyanis egy titkos képessége arra, hogy bármit olvas is – krimit, ókori filozófiát, szakkönyvet, legmaibb verset –, ki tudja vonni belőle, ami neki fontos. A legképtelenebb dolgokat is fel tudja használni saját belső elevensége, ide-oda kanyarodó érdeklődése, mély és nem-mély lelki rétegei – röviden: élete – táplálékaként. Az ilyen olvasóra az jellemző, hogy bükkfalisztből is tud kenyeret sütni. És beteg lesz, ha elvonják tőle a könyvet. Mintha ételtől-italtól fosztanák meg. Rájött egyszer, élete egy pillanatában, hogy a könyv, az úgynevezett kultúra sűrített élet, mégtöbb élet, és úgy is használja az írott betűt, mint élete egy részét. Kultúrélményeit hozzácsapja létélményeihez. Ez annyit jelent, hogy nagy az élményképző ereje. És ez persze meglátszik élete minden rétegén, nemcsak az olvasási módján. Babitsban erre az elemi erejű, természetté vált olvasási módra rakódik rá az írói érdeklődés.