Study for a Head. (A fotó a Christie's aukciósházban készült. ) (Fotó/Forrás: Peter Macdiarmid / Getty Images Hungary) Két évet Párizsban is eltöltött, ahol bútortervezéssel és belsőépítészettel foglakozott, majd – egy Picasso-kiállítás hatására – elkezdett festeni. A harmincas években galériát alapított Londonban, ahol saját képeit állította ki, de műveinek nem volt visszhangja. A második világháború kitörése után polgári szolgálatot teljesített, lebombázott lakásában illegális rulett-termet rendezett be. A háború végén kezdett csak el komolyan festeni. Az igazi áttörést az 1944-ben keletkezett Keresztre feszítés -triptichon hozta meg számára, amelyen már felfedezhető az érett Bacon úgyszólván minden stílusjegye. A kép botrányt okozott, de megalapozta hírnevét. 1946 és 1949 között Monacóban tartózkodott, elsősorban azért, hogy asztmája tüneteit enyhítse, ugyanakkor ott találta meg művészi önmagát és művészete tárgyát, az emberi testet. Francis Bacon portréja X. Ince pápáról, Velasquez alapján.
Francis Bacon brit festő (1909-1992) műveiről készült mintegy 500 hamisítványt foglaltak le az észak-olaszországi Bolognában a műkincsrendőrök és a pénzügyi hatóság. A csütörtöki akció után hét ember ellen kezdtek nyomozást műkincshamisítás, csalás és pénzmosás miatt – idézte az olasz rendőrség műkincsekre szakosodott egysége, a TPC (Comando Carabinieri Tutela Patrimonio Culturale) pénteki közleményét az Il Resto del Carlino bolognai kiadása. A hamisítványok mellett hárommillió euró (egymilliárd forint) értékben pénzt és értékes használati tárgyakat is lefoglaltak. Az Antonello Gustapane és Elena Caruso bolognai ügyészek koordinálta nyomozás során 2018 májusában a Palomának nevezett művelet részeként számos kortárs műalkotás hamisítványát, köztük Bacon aláírásával ellátott két rajzot foglaltak le, melyek egy kétes hitelességű gyűjteményhez tartoztak, és az egyik jelenlegi gyanúsított azt állította, a rajzokat közvetlenül a művésztől kapta.
Francis Bacon: Három tanulmány Lucian Freudról – forrás: Christie's Ami a most megvásárolhatóvá lett triptichont illeti, annak baloldali tábláján az egykori amerikai elnök, Woodrow Wilson alakja jelenik meg: ezt a képet Bacon egy olyan fotó alapján festette, amelyik akkor készült, amikor Wilson 1919-ben éppen elhagyta a Versailles-i palotát a háború utáni békeszerződés aláírása után. A középső képen Bacon akkori párja, John Edwards látható, akivel a művész az 1970-es évek közepétől egészen a haláláig élt együtt, és aki a teljes művészi hagyatékát is megörökölte. Végül a jobb oldali "szárnyat" ugyancsak egy fotó ihlette, amelyik 1940-ben készült Lev Trockij mexikói dolgozószobájában, közvetlenül azután, hogy a Szovjetunióból elüldözött-elmenekült politikust egy merényletben meggyilkolták. Ehhez képest igencsak érdekes adat a kép provenienciájában, hogy ez a triptichon egyike volt annak a huszonkét Bacon-alkotásnak, amelyeket 1988 szeptembere és novembere között a moszkvai Tretyakov Képtár kiállítótermében bemutattak; ez volt az első alkalom, hogy egy vezető élő nyugati művész munkáit kiállították a Szovjetunióban.
Audodidakta volt, aki Picasso képeinek hatására kezdett el festeni. Egyaránt hatott rá Nietzsche és Bataille, Eisenstein bukdácsoló babakocsiját pedig egy életre megjegyezte a 110 éve született Francis Bacon. Angol apa és ausztrál anya gyermekeként Dublinban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát a gyakori költözések miatt hol Írországban, hol Angliában töltötte, a hontalanság érzése élete végéig elkísérte. Versenylovakat tenyésztő apja (a filozófus Francis Bacon leszármazottja) durva és erőszakos ember volt, s amikor homoszexuális hajlamú fiát tizenhét évesen azon kapta, hogy anyja ruhájában nézegeti magát a tükörben, ostorral verte el, és kidobta házukból. Francis néhány Londonban átnyomorgott hónap után Berlinbe ment, a várost utólag "érzelmi erőszakkal telinek" és "a szex iskolájának" nevezte. Itt látta Fritz Lang Metropolis és Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című filmjeit, s mindkettő életre szóló hatást gyakorolt rá, különösen az utóbbi híres jelenete az odesszai lépcsőn lefelé bukdácsoló, magányos babakocsival.
Gilles Deleuze írta híres Bacon-könyvében, hogy a brit festő képein az emberi arc szétszedésével a mögötte megbújó állatit, a fejet mutatja meg. (Ez a könyv pár éve már magyarul is olvasható. ) Lucian Freud portréi Fotó: Halász Júlia A test, az eleven hús, a tömeg és az anyag azok a vonások, melyek más-más aspektusból, de az összes festményen visszaköszönnek. A témák gyakran nagyon banálisak, mondjuk Auerbach és Kossoff esetében, akik sokszor csak a legközvetlenebb környezetüket, londoni utcákat, piacokat, élethelyzeteket festenek. De mindezt nagyon mély érzékiséggel és anyagisággal, néha már szinte az absztrakt expresszionizmus felé kalandozva. Fotó: Halász Júlia Ennek persze volt hagyománya a brit festészetben: David Bomberg nevéhez lehet kötni azt a mélyebb tónusú expresszív festészetet, amit Bomberg maga a 'tömeg szelleme' jelszóval fogott össze. Ezek az előképek épp úgy helyet kaptak a kiállításon, mint a szintén jelenős hatást kifejtő analitikus szemlélet, melyet többek között William Coldstream, illetve az őt követő művészek valósítottak meg.
A kiállításnak a korabeli sajtó hírei szerint hatalmas sikere volt – és várhatóan az lesz most márciusban a triptichonnak a műtárgypiacon is.
Ennek magyarázatára ugorjunk vissza kicsit a XIX. századba, a mostani Egyetem térre. Az intézmény sarkával szemben ott, ahol ma a könyv-szökőkút lapozza a tudományt még se híre se hamva nem volt a régészről, Henszlmann Imréről elnevezett hangulatos utcának. A Károlyi palota mellett közvetlenül egy hosszú egyemeletes, kétudvaros átjáróház állt, melyen a környék lakói keresztülsétálhattak a Magyar utcába. Itt, a Wenckheim-ház emeleti lakásában élt Vörösmarty fia, aki az Angol Királynő Szállóban betegeskedő Deák Ferencet saját lakásába vitette, és a "haza bölcsének" 1876. januárban bekövetkezett haláláig ápolta. A helyes kis épületet Andrássy Géza vette meg, majd bontotta le. Az így kialakult Kaplony utcza másik végét kinyitva egy egész impozáns házsor került a tulajdonába. Károlyi-kert. Bár a környező három utca ily' módon körbe is ölelte a szép kertet, egy vágya volt már csak a pesti közönségnek. Nem csak érezni a tavaszi virágillatot, de a kőkerítés mögé be is kukkantani, s ha lehet, még jobb lenne sétálni és pihenni is ebben a szép parkban!
1748-ban a telekről felmérés is készült, amelyen jól látható az U-alakú palota mögötti, tengelyes elrendezésű, négy részre osztott díszkert vázlatos alaprajza (1. kép). 1759-61 között Barkóczy - már mint Magyarország hercegprímása - a palotát Mayerhoffer Andrással alakíttatta át. Barkóczy halála után 1768-ban gróf Károlyi Antal ezredes, szatmári főispán vásárolta meg az ingatlant, amely aztán másfél évszázadon át a Károlyi család kezében maradt. Ekkoriban a kerthez majorság és két udvarmesteri ház is tartozott, területe közel 1, 5 ha volt (mai területe ennek kb. a fele, 7625 m2). 1778-tól az épületen és a kertben is nagyszabású átalakítások kezdődtek Jung József tervei alapján. Az 1779-ben készült tervrajzon jól látszik, hogy az építész átvette a Barkóczy-kert útrendszerét, a díszkertet kerítéssel választotta el az udvartól, a főtengely lezárására pedig egy kerti házat vagy pavilont javasolt (2. Károlyi kert budapest budapest. kép). A barokk korban divatos parterrek kialakításához a kert tervezéséhez jobban értő szakembert kértek fel (valószínűleg Nagykárolyból).
Szinte hihetetlen, hogy ez a zsebkendőnyi kis zöld terület a Budapest közepén már az 1700-as években is kert volt, és ez máig nem változott. Közben persze sok minden történt, a terület főúri kertből közpark lett, s míg 1751-ben a palota erkélyéről Mária Terézia integetett a tömegnek, most a kert leghíresebb lakója alighanem Karcsi, a nyúl. A pesti belváros szívében vagyunk, körülöttünk ameddig a szem ellát, épületek sorakoznak, szorosan, egymás mellett. A kék eget még csak-csak látjuk, ha felfelé nézünk, de szemmagasságban zöld helyett errefelé inkább a szürke dominál. Ahogy azonban az ember belép a Károlyi-kert nagy kovácsoltvas kapuján, egy csapásra kellemes zöld oázisba érkezik. Két utcával arrébb ezerrel dübörög a város, villamosok csattognak a Múzeum körúti síneken, autók hosszú sora araszol a dugóban, mindenki fut, rohan, teszi a dolgát, itt azonban – ha csak egy negyedórára is – de minden betérő szusszanhat egy kicsit. Károlyi kert | Zöldkalauz. 1 / 22 Fotó: Csanádi Márton Neves vendégek és pompázatos estélyek A török idők után, a 17. század végén a terület első tulajdonosa Werlein János István kamarai felügyelő volt, aki főleg azért vetett szemet erre a telekre, mert Pest egyik legforgalmasabb helyén volt, közel a Kecskemét kapuhoz (a mai Kálvin tér), illetve a Hatvani kapuhoz (a mai Astoria).
Belföld 2020. október 19. Az őszi délutánokon, estéken nincs is jobb, mint festői környezetben andalogni egyet. A legtöbben valószínűleg a Margitszigetet, a Városligetet, Normafát vagy a Citadellát választanák, mutatunk azonban néhány kellemes parkot, kertet a fővárosban, ahova érdemes ellátogatni legalább egyszer. Néha az embernek nincs is másra szüksége, mint elmenekülni a zajos városból, találni egy helyet, ahol nyugalom és békesség honol. Szerencsére a soha meg nem álló Budapesten is vannak ilyen idilli helyek – ezekből hoztunk 10-et. 1. Múzeumkert Budapest VIII. kerületében található Magyar Nemzeti Múzeumot övező park, nemzeti emlékhely. Károlyi kert budapest hotel. A dualizmus korában, egészen a Parlament felépültéig a Múzeumkert számított az ország központi terének, mivel a felsőház a múzeum épületében, a képviselőház pedig a kert melletti egyik palotában ülésezett. Manapság leginkább egyetemistákkal találkozni arrafelé, akik a kampusz helyett inkább abban a nyugodt környezetben töltenék a lyukas órájukat, de egy jó kis sétára is ajánlott, hogy közben magunkba szívjuk a kultúrát és megcsodáljuk az épületet.