Hétfő délután 5-től a "Nácimentes Chemnitz" is demonstrációt tartott az egyik közparkban. A tüntetést bejelentő párt, a Die Linke azt írta: nem hagyjuk, hogy a városainkban a szélsőjobboldali ultrák alakítsanak ki no-go-zónákat. Este fél 7-től pedig a populista-nacionalista Pro Chemnitz tartott tüntetést Marx-szobránál. A szélsőjobboldali tiltakozás később kezdődött, de este 9 órakor minden megmozdulás véget ért. A helyszínen jelentős számban vonultak fel rohamrendőrök, két vízágyút is a tüntetőkre irányítottak, de végül nem történt komolyabb összecsapás. Augusztus 28 tüntetés budapesten. © MTI / AP / Jens Meyer Chemnitzben a közelmúltban is több összecsapás volt az ultrák és migrációs hátterű személyek között. A német sajtó úgy tudja, a tartományi alkotmányvédelmi hivatal (Verfassungssutz) szerint az FC Chemnitz ultrái körül kialakult egy neonáci szubkultúra a városban. Becslések szerint 150-200 főre tehető az erőszakra kész bőrfejűek száma. © MTI / AP / Jens Meyer
Ezt az új "rendszert" viszont a mostani háttérhatalmi támogatottságú, vagy egyéb "kamupártokkal" szerintük nem lehet létrehozni. Augusztus 28 tüntetés 3. A tüntetők állításuk szerint nem oltásellenesek, csak gyakorolni kívánják a testük feletti önrendelkezési jogukat, mint mondják "ne kényszerítsen senkit a kormány semmilyen módon arra, hogy bizonytalan mellékhatású, vakcinának nevezett gyógyszert kelljen elfogadniuk azért, hogy cserébe alapvető jogaikkal élhessenek, és az eltérő vélemény ne legyen büntethető". Elutasítják a társadalom oltottakra és oltatlanokra való felosztását, a diszkriminációt, az erőltetett oltási koncepciót, és az ezt támogató pártokat is, - gyökeres változást, a pártok felett álló nemzeti értékek és érdekek szerint működő nemzeti összefogást hirdetve. A megmozdulás a rendőrség segítségével és támogatásával, rendbontás nélkül zajlott le, és a Szabadság téren a Székely Himnusz eléneklésével fejeződött be.
Így ma idejöttünk, hogy e szégyenteljes állapotra felhívjuk a figyelmet. Bizonyos értelemben azért jöttünk nemzetünk fővárosába, hogy beváltsunk egy csekket. Amikor köztársaságunk alkotói az Alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat fenséges szavait fogalmazták, egy minden amerikaira érvényes kötelezvényt írtak alá. HírExtra - Civil tüntetés az oltáskényszer ellen. E kötelezvény azt ígérte, hogy minden embernek—igen, feketéknek és fehéreknek egyaránt—elidegeníthetetlen joga lesz az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez. Ma már nyilvánvaló, hogy színes bőrű állampolgárai tekintetében Amerika e kötelezettségnek eddig nem tett eleget. E szent kötelezettség teljesítése helyett Amerika rossz csekket adott néger polgárainak, olyan csekket, melyet "fedezet hiánya" miatt löktek vissza. Mi viszont nem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy csődbe jutott az igazság bankja! Nem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy a nemzetnek nincs elég fedezete a lehetőségek hatalmas széfjében! Ide jöttünk tehát, hogy beváltsuk e csekket—azt, amely követelésünk fejében a szabadság bőségét és a törvény biztonságát nyújtja nekünk.
Személye azt a tipikusan átlagos amerikai embert jeleníti meg, aki soha nem álmodozott arról, hogy másképp élje életét, hogy többet tegyen a napi hajvágásnál, hiszen még csak borbélynak sem lehet nevezni, ő csak benősült az üzletbe, ahol sógorával, a száját befogni nem tudó Frankkel dolgozik együtt. Nem akar ő különösebben semmit, bár nem is lelkesedik helyzetéért. Elfogadja. Mint ahogy az ember elfogadja, hogy a naptár 1949 nyarát mutatja, a helyszín pedig az Észak-californiai Santa Rosa, a poros kisváros, ahol látszólag nem történik semmi különös. Csendesen éldegél feleségével Dorissal (Frances McDormand), ki a helyi áruház könyvelője és nagy valószínűséggel viszonyt folytat főnökével, a háborús veterán "Big" Dave-el (James Gandolfini). Az ember, aki ott sem volt. Ám egy - a többihez annyira hasonlító - napon egy utazó üzletkötő képében megérkezik az évszázad kitörési lehetősége, melyben Ed lehetne a csendestárs. Ez pedig újabb lehetőséget teremtene arra, hogy Ed továbbra is csendes mellékszereplőként vegyen részt élete változásaiban.
Először az derült ki, hogy az állításával ellentétben se a Harvardon, se a Stanfordon nem végzett ilyen nevű nő. Aztán jött sorban a többi leleplezés: a Merrill Lynch nevű pénzügyi cégnél sem dolgozott a World Trade Centerben, és a vőlegényeként/férjeként hivatkozott férfi családja sem hallott még róla. Innentől kezdve már interjúkat sem akart adni a korábbi lelkes médiaszereplő. A WTCSN végül kizárta soraiból. Végül kiderült: Head nemcsak hogy az ikertornyokban nem volt ott a támadás napján, de még csak az országban sem. Emberek az embertelenségben | Demokrata. A Vanguardia nevű barcelonai lap írta meg, hogy a tragédia idején a helyi ESADE Üzleti Iskolában tanult (egészen 2002-ig), ahol egyébként évekkel korábban azt mondta a társainak a karján látható sérülésről, hogy autó-, illetve lovasbalesetben szerezte. Azt is mesélte nekik, hogy majd New Yorkban szeretne dolgozni. Ez az egy dolog biztosan igaz is volt, és mint láttuk, sikerült is neki. Életében először 2003-ban, vagyis két évvel a tragédia után járt az Egyesült Államokban.
Ezek fényében érthető a lelkes várakozás, amely Skrabski Fruzsina és Novák Tamás dokumentumfilmjét, a Bűn és büntetlenséget övezte. A betiltott, majd újra engedélyezett film félhivatalos, szamizdatos időket megidéző premierjén összegyűlt elszánt nézősereg pedig nagyon is élő bizonyíték arra, hogy igenis van arra igény, hogy a múlttal mozgóképes formában szembesüljünk (a letiltás újabb fejleményei itt). Mint ahogy arra is, hogy a láthatatlan, szigorúan őrzött tabukat megláthassuk. Az ember, aki ott sem volt | Hosszabb mint zöld Blog. Biszkuról alig találunk képet, archív felvételeket a neten, holott a nevét mindenki ismeri – így aztán mindenki epedve várta, hogy végre megpillantsa a kegyetlen megtorló arcát – már csak ezért is telitalálat volt az alkotóktól, hogy filmjük főhőséül választották. A premieren a nézők egy része hangos fújolásba kezdett, mikor megjelent a vásznon az egykori belügyminiszter, a zsigeri reakciók leginkább egy középkori nyilvános megszégyenítések pillanatait idézte – Foucault értően bólogatott volna, ha a teremben van.
Engem mégis valami szorongás kap el. > Pásztor István esete a sánta kutyával Azonban mindenkinek tudnia kell, hogy az a több száz (de akkor sem tévednék, ha azt írnám: > A hontalan lokálpatrióta Személy szerint először Jugoszlávia megsemmisülésekor éreztem - le merem írni -, hogy elvesztettem valamit, amit talán > Lovas: "Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél"? A probléma azonban már ott kezdődik, hogy a vajdasági magyarságnak egyetlen olyan (párt)független intézménye se nincsen, > 13 ok, hogy miért szavazzunk az ellenzékre Egy ismerős megállított az utcán, és azt kérdezte, hogy miért szavazzon az ellenzékre, soroljam fel az > Egység külön-külön Elhűlve nézem, a magyar nyelvű online világban hányan próbálják menteni a menthetetlent, hogy miért indítottak háborút > Ne képviseljenek bennünket! Hajnal Jenő 2021. évi munkajelentése inkább egy bürokratikus, közigazgatási hivatalnoki, az anyaországi pénzek leosztásáról szóló könyvelői > Újvidék árvái Sajnos a szobortól elfordulhatok, a valóságtól azonban nem.
A mű melletti felhívás arra kéri a látogatót, készítsen képet magáról, amint a mű előtt (s ily módon a műben is) áll. A kiállítás erénye egyben a hátránya is, hogy olyan hatalmas az anyag, amit szinte képtelenség teljességében befogadni. De próbálkozni érdemes. Vasarely Múzeum, Bp. III., Szentlélek tér 6. ; nyitva: szeptember 22-ig