Eltépte fátyolát a gyász S helyette bokrétásan és zenével Örömhevében ujjongatva lép fel A fürge nász. Fehérre változott mezében Oly víg a nő; Istennek látszik gyönyörében Az ifju vő. S a nép körűl Együtt örűl, S jó sors fiát, Ki elnyeréd Az asszonyok legszebbikét, Boldognak áld. És völgyön és hegyen Lakodalom, Határ - és végtelen A vígalom. A két jegyes fél háza Kas, melyben víg hadak Egymásra látogatva Ki és be rajzanak. És úton útközön, Mint sodró vízözön, Mindent magával Visz a futó öröm. S amerre hangja zeng, A bánat elhal, Nincs könnyező. Szerelmes szív rajzok egyszeru. S ki máskor nyögve teng, A nagy vidék körén Nincs éhező, Nincsen szegény! S gondot ki ne Felejtene, Forrásaidnál, Bor istene! S bájhangjaidnál, Szelíd zene! A szomjas ajk föllelkesűl, A gyors idő vigan repűl. Danáinál; És a halál Nem nyugszik a sír fenekén, Oly hangos a nász-zengemény. Halál! Ki kél fel a sírok közül? Ki vagy te gyász fia? Körünkben minden szív örül; Hagyd búdat szállnia. Tedd szegre gyászod s gondodat; Halottad nyugszik hant alatt; De mit föld még be nem fedett, Az él, örűl, vigad, szeret.
Most kattintson néhányszor a Nagyítás gombra, és mozgassa a nézet téglalap négyzetét a palettán, hogy az oldalt helyezze el úgy, hogy az első rögzítési ponton nagyítson. Most rákattinthat a horgonypontra, és szükség szerint mozgathatja úgy, hogy érintse a kör szélét. Ha ez megtörtént, akkor a Nézet > Nagyítás > Kép illesztése ablakban léphet. 08, 09 Színezze a Szerelmi Szív alját Az útvonal mostantól felhasználható a kiválasztáshoz és a színválasztáshoz. Szerelmes szív rajzok cukik. A Szerszámosláda alatt megjelenő Paths Options palettán kattintson a Kiválasztás az útról gombra. A Rétegek palettán kattintson az Új rétegre annak biztosítására, hogy aktív legyen, majd menjen a Szerkesztés > Töltsön FG színnel. A kijelölést mostantól törölheti a Kiválasztás > Nincs lehetőség kiválasztásával. 09. 09. sz Duplikálja és flip a Half Love Heart Most már fél szerelem szívének büszke tulajdonosává kell válnod, és ezt át lehet másolni és átlapozni, hogy egy egész szív alakuljon ki. A Rétegek palettán kattintson a Másolat létrehozása gombra, majd a Fólia > Átalakítás > Vízszintes átfordítás lehetőségre.
Sebesen suhansz sehová Vitorlád nyúlik Szerelmed bújik Miközben mindenki megutál Lógatja orrát Mint eső a lábát Kátrányos porfészek A halál felcsap tengerésznek Vihar lecsap, autó elcsap Fáj, mikor valaki becsap Csöpög a víz a csapból Mint bizalom a kapcsolatból Szeszélyesen szenvedélyes a szerelem Melynek cseles csapdájába beleestem De a kiutat én nem keresem Mivel teljesen beléd estem Követ, s figyeli minden tettem Az én rút, kicsapongó lelkem Felém jön, határozott, és suhint Másnap a síromra szirmokat hint Szeretlek. Szerelem. Mind üres szavak Velük dobálóztok, ha más nem marad És nem marad A féltékenység győzelmet arat Hatalmába kerít miközben eltaszít De nem ereszt el Belebetegszel Orrodnál fogva vezet a csalfa szív
Víg nászra jőj te is velünk, Baráti karral ölelünk. " Így szól egy a násznép közül, Egy másik közbevág "Üres szó! jobb, ha borkancsónk ürül! Kancsóban a világ: Igyuk le búját, örömét; A többit szélvész hordja szét. " Így szól a szíves borbarát, Vígan köszöntve poharát. Egy harmadik szelídebb öröme Az érkezőnek ekkép köszöne: "Kit sem dalszó, sem gazdag asztal, Sem bor, barátság nem vigasztal, Az jőjön és tartson velem: Vígasztalóm a szerelem. Ének az egész világnak – Wikiforrás. Komor barátom nézz körűl, Válassz magadnak száz közűl. Ma násznép, holnap nászt adunk, Másért, magunkért vígadunk. " Igy szólnak ők egymás után Öt vígalomra meghiván; S tetszése hangival A násznép rárival. De a bús idegen, A gyászba öltözött, Némán és hidegen Megáll a nép között, S arccal, min szenvedély Csatái rémlenek, Hol semmi jel nem él S kiholtak a szemek; És hangon, mely gyötör, Melyet fáj hallani, Víg unszolóihoz Így kezd felszólani: "Megálljatok, nász népei, Öregje, ifja, szépei, Regét beszélek; rege-szón, Örömre búra változón, A szív mulat kéjjel tele S könnyűden lejt az óra le.
Ah, itt most valamely hitszegés készül! Hitszegés, melyet büszkén írnak be a szerelem aranykönyvébe hófehér hattyútollai író angyalok, egymással vetélkedve, ki hamarább; ki jobban s szebben. Összevesznek, ingerkednek, hajba kapnak, csakhogy szelíden... Tíz rabangyal emeli - lengetvén - az aranykönyvet, az azúrégben lebegtetik szárnyas vállaikat. Az írnok kerubok pedig rózsaszín-púpos felhő hátán ülve rajzanak, zsonganak, lengenek körül-körül... A festő átfogá az asszonyka térdeit, amelyeket megfakult mosókarton födött. És megcsókolá lábait, amelyen a cipőcske minden része enni kért, rongyos volt. Szerelmes szív rajzok bff. De ó, e rongyok! Csókjaiba és könnyeibe a férfi e rongyokat megfüröszté, aztán forró arcához odaszorítá a kicsiny asszony szegényke lábait. Némán, de oly vakmerően követték el a hitszegést, mintha a legteljesebb biztonságban lennének, egészen egyedül - az egész világon. Az asszonyka a férfi fején nyugtatá kezeit, csendesen simogatta. Majd halkkal, mint szerelmes éjszaka után félálomban, szólingatta is: - Gyula, Gyula, mit csinál?...
- Új hitek, új szó, új fogalmak, új boldogság és új jelek: Történelem. S a tiszta falvak során megújult emberek! Ingyenes kép: szerelem, romantika, piros zsírkréta, szív. Nekem higyjetek, senki másnak! -: Olyan végtelen nagy a tér s minden köbcentiméter helye új lehetőség. Visszatér a végtelen szívünkbe is, amely bár sokat vétkezett lent egyben kitart végsőkig is: nem ismeri a lehetetlent. S ha néha visszajár szavamba kísérteni a régi szomorúság, ne hallgassatok rám! Olyan az, mint ha győztes tavaszi éjszaka: felénk csap a hullott, tavalyi lombok édes-kesernyés oszló illata.
Nem én voltam-e magával mindig, azelőtt és azután, mielőtt láttam, amikor megláttam, és amikor... - Maga megesketett! - szólt az asszony közbe, és mivel lábai nem bírták többé: leült a földre, és úgy beszélt föl a férfihoz. Gyula háttal fordult a falnak, úgy zokogott hangtalanul. - Mert szereti, még mindig szereti! - mondá, amikor a beszédhez való ereje megjött. - Maga esketett! - mondá az asszony ismét. - Én eskettem! - visszhangozá Gyula, és hangja csendes zokogásba fúlt. Elfordult az asszonytól, és úgy beszélt tovább: - Maga őt szerette, őt akarta; és nem várt reám, nem várt meg engem! - Nem szeretem Sándort többé! - szólt az asszony, és szemei immár szárazak valának. - Nem szeretem! - ismétlé kemény hangon, de a maga hangjától megrémülve. Körülnézett, összerezzent - mosolygott: - Hű maradok hozzá, imádkozok érte. Az asszony arca most ragyogott a boldogságtól. A férfira nézett vágyakozó és imádó szerelemmel: - És hű maradok magához, oly hű, amilyen asszony még nem volt soha. Magával leszek mindig gondolatban, mindig magát látom, és sohasem látom.
A híveinek tartott győzelmi beszéde után először a Hír Televíziónak adott interjút Orbán Viktor. Nincs Európában még egy olyan nép, amely ilyen hosszú idő óta kormányon lévő politikai közösségnek akkora bizalmat tudna adni, mint amit most mi kaptunk a magyaroktól. Nagyon sokat kell dolgoznunk a következő években, hogy ezt megháláljuk. Ezt mondta Orbán Viktor abban a tegeződös interjúban, amit pártalapító társának adott. Bayer Zsolt kérdésére, hogy a Fidesz újabb győzelme visszavonhatatlanul visszaigazolta-e az elmúlt 12 év kormányzati politikáját, a kormányfő jelezte, a politikában nincs olyan, hogy visszavonhatatlan. Bayer Zsolt: Törpe Károlyi Mihályocskák (5. rész) – Cs3.hu. Azt mondta, hétfőn délben már tart egy kormányülést, reggel pedig azon gondolkodik, mi a következő teendő, de egyelőre örül, mert a Fidesz úgy nyert, ahogy senki sem gondolta. Hiába a sok modern technika, mérések, fókuszcsoportok, ilyen politikai okoskodás, azért a választás legmélyén mégiscsak egy misztérium van. Fölkerekedik Magyarország esetében hatmillió ember, és elmegy, hogy kialakítson egy közös döntést.
(…) A proletárdiktatúra legnagyobb bűnösei – nevezzük néven őket: tömeggyilkosok! – tehát Ausztriába emigrálnak. Ott, a »művelt Nyugaton« pedig fölöttébb vendégszerető bánásmódban van részük. Idézzük Mályuszt: »A legexponáltabb népbiztosok és családtagjaik egyelőre nem Bécsben telepednek le, mert ott testi épségük sem volna biztonságban. A polgári lakosság gyűlöli őket, éppen mert az ő bőrére akarták az osztrák fővárost a bolsevizmusba belekergetni, de éppen így jó okuk van óvakodni a kiábrándult és koldusbotra juttatott magyar munkásoktól is. Lakóhelyükül az udvarias, megértő osztrák kormány Graf van der Straatennak, az alsó-ausztriai Karlstein faluban, nagy park közepén álló tágas kastélyát jelöli ki. A falu és a környék lakossága gyűlölettől eltelve, görbe szemmel nézi az előkelő idegeneket, akik panaszkodnak is eleget, hogy a bántalmazásoktól félve nem mernek a kastélyon kívül mutatkozni. Az osztrák kormány azonban vigyáz álmukra; állandó őrséget tart a kastély környékén, hogy a bolsevikellenes parasztok és a bosszútól fűtve odasiető magyarok támadásaival szemben megvédelmezze őket.
És hiába írtuk le számmal is, a fenti mondatban akkor is az a négymilliárd év marad felfoghatatlan. Ugyanis nekünk, a Homo sapienseknek az idővel gyűlik meg legtöbbször a bajunk. Már Szent Ágoston így elmélkedett rémületében, ha az idő szóba került: "Tehát mi az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom. Mégis nagy merészen állítom: tudom, ha semmi el nem múlnék, nem beszélhetnénk múlt időről, ha semmi nem következnék, nyomát sem lelnénk a jövő időnek, és ha semmi nem volna jelen, hiányoznék akkor a jelen idő. Ámde miképpen van ez a két idő, múlt és jövő, ha a múlt már nincsen, a jövő pedig még nincsen? A jelen pedig, ha mindig jelen maradna, nem zuhanna a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság. Ha tehát a jelen csak úgy lehet idő, ha a múltba hanyatlik, miképpen mondjuk róla, hogy létezik? Hiszen létezésének oka éppen az, hogy nem lesz. Nem mondjuk tehát valóságos időnek, csak úgy, ha arra törekszik, hogy majd ne legyen. "