A nagy klasszikus, Horváth Ilona által leírt recept szerint készítem, amióta csak kipróbáltam. Az igaz, hogy már kicsit átalakítottam a magunk ízlésésre a receptet, de ezek apró dolgok csak, a tapasztalásom alapján alakult. A családi ünnepek, a Karácsony, és a Húsvét elmaradhatatlan részei nálunk, ami a desszertet illeti. Mindenki kedvence. Hozzávalók: 35 dkg liszt 50 g porcukor 80 g zsír/lehet margarin is/ 1 dl tej csipet sütőpor csipet só 1 egész tojás 1 dkg friss élesztő Töltelék: 20-25 dkg darált dió porcukor ízlés szerint kevés vaníliáscukor 1 kisüveg baracklekvár Bevonó: 100 g étcsoki 1 e. k. olaj Az élesztőt a tejben egy kis cukorral felfuttatom. A lisztet a zsírral elmorzsolom, hozzáadom a cukrot, és a sütőport is. Fakanál és kötőtű: Zserbó-szelet / Horváth Ilona/. Mélyedést készítek a lisztbe, és beleöntöm az élesztős tejet, beleütöm a tojást is. jól összegyúrom, könnyű tészta legyen. 3 egyenlő részre osztom, az első lapot megkenem lekvárral, majd rászorom a cukros diót. Erre jön a következő tészta, azzal is így teszek. A beborítom az egészet, és elteszem 1 órát pihenni.
Az egyik legnépszerűbb süteményünk, hagyományosan cukrozott dió és savanykás baracklekvár kerül az omlós tésztarétegek közé, tetejét pedig fényes csokimáz fedi. Nincs igazi szezonja, a cukrászdákban szinte mindig kapható, de otthon elsősorban húsvétkor és karácsonykor készítjük. Az eredeti receptet névadója, a svájci származású Gerbaud Emil cukrász álmodta meg, aki bejárva Angliát, Franciaországot, Németországot, Franciaországot, végül Kugler Henrik hívására 1884-ben Budapesten telepedett le, hogy az előkelő belvárosi cukrászda vezetését átvegye. Az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) működő cukrászda az "elegáns világ találkozóhelyének" számított, így Kugler ennek megfelelően egy világlátott, újításokra nyitott, vérbeli cukrászembert keresett – és talált meg Gerbaud Emil személyében. A svájci cukrász nem okozott csalódást: rövid idő alatt több újítást is bevezetett. A választékát különleges, új termékekkel bővítette: bonbonokkal, cukorkákkal, vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, teasüteményekkel, még egy kis csokoládégyárat is berendezett üzletében, amelynek legkedveltebb terméke a konyakos meggy lett, na és persze a zserbó.
A tepsire helyezzünk egy sütöpapírt, majd erre az elsö kinyújtott lapot. Ezt kenjük meg böségesen a lekvárral, majd szórjuk meg a cukorral elkevert dió felével. Mehet rá a második lap, szintén megkenjük és meghintjük a maradék cukros dióval. Erre jön a harmadik lap, ami lehet egy picit hosszabb, hogy betakarja a széleket. Egy órán át szobahömérsékleten kelesztjük. Az idö leteltével a tetejét villával megszúrkáljuk és 150-170 fokos sütöben addig sütjük, míg szép aranybarna színe nem lesz. Amikor a tészta elkészült és kihült, vízgöz felett megolvasztjuk az étcsokit a kis vajjal és vékonyan bevonjuk a zserbó tetejét. Letakarva napokig nagyon finom marad!
Bizonyos fokig más típust képviselnek a többi legendák; az előbbieknél világiasabbak, az aszkézis szellemétől távolabb állnak. Különösen a Kálmán király korában írt kisebbik István-legenda tűnik ki világias-politikus szemléletével: a kegyes király helyett a szigorú, igazságos bírónak, az állam és az egyház ellenségeivel szemben félelmetes uralkodónak az arcképét alkotta meg. Elképzelhető, hogy a szerző a Vazult megvakíttató István király rajzával Kálmán királynak Álmos hercegen elkövetett kegyetlen megtorlását óhajtotta igazolni. Nem tudták lemosni a püspök vérét | 24.hu. A kisebbik legenda már inkább vitának (életrajznak) tekinthető, mely "hű és igaz" tudósításokra igyekszik támaszkodni, elutasítva a nagyobbik legenda eszményített István-képét. Világiasabb színek és történetírói hajlamok érvényesülnek Szent Gellért nagyobb legendájá ban is. Szerzője írott forrásokra és hősi énekekre, köztük az I. Endre kori gestára és a csanádi káptalan évkönyveire, valamint a Csanád vezérről szóló hősi énekre is támaszkodott. Valamennyi legenda között ez a legszínesebb, legregényesebb; bővelkedik anekdotikus jelenetekben (pl.
Ezen az ünnepen egy számukra ismeretlen pap lépett a szószékre - Gellért. A szónoklat után - a legenda szerint - Gellért lelkében elragadtatva egy hegyet pillantott meg, melynek sziklái közt holtan látta önmagát, összetört tagokkal véresen feküdni. Megértette az Úr üzenetét: nem a Szentföldre kell mennie, hanem itt kell maradnia, mert itt fogja elnyerni a legnagyobb mennyei ajándékot: a vértanuság koronáját. Istvánnak nagyon tettszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotában tarttatta, és fiának, Imre hercegnek a nevelését bízta rá. 1023-ban Bakonybélbe ment, ahol remeteként böjtölt, imádkozott és dolgozott. Beszéli még a legenda, hogy egy napon írás közben elnyomta az álom a kunyhója előtt. Szent Ferenc legendája – Wikipédia. Arra ébredt, hogy egy kis szarvasborjú védelmet keresve mellé telepedett. Sietve megetette az árva kis jószágot és az nem is távozott el tőle. Más alkalommal, amikor az erdőből fával megrakodva hazatért, kunyhója ajtajában egy farkas feküdt. Jöttére az hozzá ment és a lábaira rogyott.
"Mindent, mi a jelen élet javára lehet, a jövendő boldogság reményében semmibe vett… Nagy erény ez, bámulatos erény! " – olvassuk Szent Imréről. Éppen ezt az "erényt", a földi jólétről való lemondást igyekezett az egyház népszerűsíteni, s hogy emögött valóban a feudális osztályrend megszilárdításának a törekvése húzódott, azt ugyancsak az Imre-legendá nak egy másik kijelentése bizonyítja: "Tehát senkinek se legyen terhes a szegénység, mivel elválasztja az úr a szegényeket, kikről mondja: boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. De azt se vitassa senki, hogy a gazdagok kizárandók Isten országából. " A Gellért-legenda is boldognak mondja azt, "aki más hatalma alá vettetve, tartozó szolgálatját, édesdeden, zúgolódás nélkül, vígan teljesíti. Szent gellért püspök legendája. " Azok számára pedig, akik vonakodnának sorsukba belenyugodni, fenyegető figyelmeztetésként 62 állhatott a kisebbik legendának a bűnösökkel szemben kíméletlen István királya. Az Árpád-kori legendák a lassan kibontakozó magyarországi latin nyelvű irodalom figyelemre méltó erőpróbái.
Életét még zöld keresztünkre tűzte, Lett vértanúknak s főpapoknak tükre, Fehér virághoz piros rózsát szerzett, Áldjuk a szentet! SzVU 300
A velencei születésű Gellért 1015-ben érkezett Magyarországra, ahol István király kérésére elvállalta Imre herceg nevelését, miközben diplomáciai ügyekben is eljárt, a magyar király követeként megfordult például Franciaországban. Amint a trónörökös betöltötte 15. életévét, 1023-ban Gellért Bakonybélre vonult vissza, hogy remeteként éljen, minden idejét imádsággal, elmélkedéssel és írással tölthesse. Szent Gellért legendája · Film · Snitt. Öt év múlva, a Maros vidékét uraló Ajtony legyőzése után azonban a királynak ismét nagy szüksége volt rá: Gellértre bízta a csanádi egyházmegye megszervezését. Hatalmas energiával látott munkához: templomokat építtetett, iskolákat alapított, bejárta a püspöksége területét. Tömegesen térítette meg az ottani magyarokat, hirdette az igét és gyógyításaival számos csodát vitt véghez. Megjósolta vértanúságát István egyik legtehetségesebb, hű segítőtársa volt, minig számíthattak egymás támogatására. Első királyunk halála után, utódaival már nem volt felhőtlen a viszonya. Orseolo Pétert azért ostorozta, mert németbarát politikájától az ifjú magyar egyház függetlenségét féltette, és el akarta kerülni, hogy a magyarok a kereszténységet idegen vallásként könyveljék el.