Szia! Török Bálint a "rab oroszlán". Azért nevezi így az író, mert nagy bajvívó, kiváló katona, bátor, harcedzett férfi volt, akit a szultán foglyul ejtett és Törökországban, a Héttoronyba záratta. Tehát szabad emberként oroszlánként küzdött a csatákban, később vált rab oroszlánná. Sehogy sem szabadították ki. Mekcsey István, Bornemissza Gergely, Cecey Éva, Török Jancsi, az idősebb fia, és Matyi a kocsis indultak el Konstantinápolyba, hogy kiszabadítsák Bálint urat. Kétszer próbálták meg. Egyszer olasz énekeseknek öltözve jutottak be a Héttoronyba, amely egy szigorúan őrzött erődítmény volt. Parancsnokát, Veli béget aranytányérral vesztegették meg, hogy bemehessenek a rabhoz. Török Jancsi, amikor meglátta a nehéz bilincsbe vert, megtört, ősz, idős apját, sírva a lábához borult. Lelepleződtek. Távozniuk kellett, semmit sem tehettek. Második alkalommal már Izmail bég volt a parancsnok. Őt sok-sok arany pénzzel próbálták megvesztegetni. Látszólag rá is állt erre, ígéretet tett, hogy kihozza Bélint urat a börtönéből, mintha a szultánhoz kísérné, a kikötőbe viszi.
Az üde,,, modern", felszabadult fiatal nő megbolondítja Vágrándyt. Nem történik ugyan semmi, de az idősödő férfi nem tudja eltitkolni szenvedelmét odahaza, az asszony pedig - korábban a szelídség, alázat, feleség-úrinői méltóság megtestesítője - vad hisztérikává, fúriává válik. A házaspár veszekedésekkel, kibékülésekkel, tettlegességgel, öngyilkossági kísérletekkel pokolivá tett napokat-heteket él át. Egész életük felfordul, és e változások fényében Vágrándy arra is rádöbben, hogy a környezete hasonló emberi tragédiákkal van aláaknázva, hogy sorsa miben sem különbözik sógoráétól, hivataltársaiétól. A leányt végül elveszi egy Vágrándy-korú államtitkár, a házaspár,, kibékül", ám a korábbi harmonikus élet már sohasem térhet vissza. A kölcsönösen adott-kapott sebeket immáron életük végéig hordozniuk kell. Az emberi drámán túl a regény mint a húszas évek Budapestjének, a miniszteriális hivatali életnek hű tükre is figyelmet érdemel.
Tényleg csak ennyi lenne a szerelem? Az ember reménykedik, Móricz is csak embör vót, tévedhetett ő is. Ugye? …
Chloé Zhao harmadik nagyjátékfilmjében először dolgozik olyan kaliberű sztárral, mint Frances McDormand, a kollaboráció viszont mindkét művészből a legtöbbet hozta ki: A nomádok földje ( Nomadland) lírai és realisztikus, tájkép és emberi történetek gyűjteménye. Az Instagram utazást tematizáló szférájában egyre több az olyan influenszer, akik átalakított furgonokban indulnak el világot látni. A szabadság ígérete rabul ejtette a fiatalokat, ám a lakókocsis életmód háttere messze nem olyan csillogó, mint amilyennek a közösségi oldalakra feltöltött fotók mutatják. A kisteherautóba fókuszált élettér kezdetben nem választás, hanem szükség kérdése volt: a nomád kultúra a 2008-as gazdasági világválság láthatatlan következményeként jött létre. Ezek a főként idősebb amerikaiak elvesztették a megélhetésüket, a lakásukat, így kénytelenek voltak az apró lakásokká varázsolt furgonjaikba költözni, és az államokat járva különböző alkalmi munkákból megélni. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!
Bővebb ismertető A nomádok földje tényfeltáró történet az amerikai gazdaság sötét mélységeiből, és azokról, akik a túlélés reményében feladták addigi életüket. Észak-Dakota cukorrépaföldjeitől Kalifornia kempingein át az Amazon texasi CamperForce programjáig a munkaadók új, alacsony költséggel járó munkaerőforrásra bukkantak: a folyton úton lévő, huszonegyedik századi nomádokra. A nagy gazdasági válságnak ők a láthatatlan áldozatai. Ők, akik tízezrével indultak útnak lakókocsivá alakított kisbuszaikban, az egyre növekvő nomádtársadalom tagjaiként. Ők, akik nem adják fel a reményt. "Akik azt hitték, a 2008-as anyagi összeomlás rég véget ért, meg kell hogy ismerjék azokat az embereket, akiket Jessica Bruder bemutat perzselő, gyönyörűen megírt, életteli, felkavaró (és időnként igen humoros) könyvében" - mondták a könyv méltatói. Hasonlóképpen fogalmaztak a kritikusok az Oscar-díj-átadón is, miután a könyv alapján készült azonos című film három díjat nyert, főszerepben a csodálatos Frances McDormanddal.
Sokkal inkább felhívja rájuk a figyelmet, és kihangosítja a problémáikat. Azt állítja, bármelyikünk könnyen olyan helyzetbe kerülhet, hogy osztozni kénytelen a modern nomádok sorsán. Portrénk a rendezőről: Mi marad a nagy siker után Amerika legfrissebb hangjából? Bár a nagyközönség csak az idén ismerte meg a nevét, Chloé Zhao már A nomádok földje díjözöne előtt is arra volt predesztinálva, hogy az új női rendezőnemzedék egyik arca legyen Hollywoodban. De meg tud-e maradni egyedinek egy Marvel-filmben is? A film főhőse, Fern azután indul útnak Újító névre keresztelt lakóautójával, hogy a nevadai Empire, ahol a férjével lakott, elnéptelenedik és gyakorlatilag felszámolódik. Empire-ben egyetlen hatalmas létesítmény működött, a farostlemezgyár, a városka lakói mind ott dolgoztak. A világválság során a gyár bezárt, Fern férje pedig meghalt. A nőnek se munkája, se társa nem maradt, csak a lakóautója. Súlyosan traumatizált figura, de hogy mennyire az, azt Zhao csak fokozatosan mutatja meg. Eleinte úgy tűnik, Fern a történet kezdetén már túllépett a gyászon, és csodálatra méltó empátiával fordul oda az útközben megismert idegenekhez: örök kívülállókhoz, a hajléktalanság peremén lebegő kitaszítottakhoz és a hozzá hasonlóan felejteni vágyó, nyughatatlan lelkekhez.
Ezt a filmet jelenleg nem vetítjük a Sugár Moziban! Feliratos Filmdráma 12 Szereplők: Bob Wells, Charlene Swankie, David Strathairn, Frances McDormand, Linda May, Peter Spears Rendező: Chloé Zhao Játékidő: 108 perc Az egyetlen cég által ellátott nevadai kisváros gazdasági összeomlását követően Fern (Frances McDormand) mindent bepakol furgonjába és elindul, hogy modern nomádként a hagyományos társadalmon kívüli életet folytasson. Chloé Zhao rendező harmadik játékfilmje, A NOMÁDOK FÖLDJE valódi nomádokat (Linda May, Swankie és Bob Wells) vonultat fel Fern társaiként, amint Amerika nyugati felének végtelen vidékeit rója. A film számos más kitüntetés mellett díjat nyert a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon és a Velencei Filmfesztiválon is.
Hiszen, ahogy mondja: csak háza nincs, otthona van. Így válik A nomádok földje hangulata egyszerre melankolikussá és reménykeltővé, ami békességet és nyugalmat sugároz. Ehhez asszisztál a film lassú ritmusa – a vágás szintén Zhao érdeme –, illetve Joshua James Richards kamerájának pásztázó tekintete, mely el-elmélázik egy-egy tájon. Ezáltal időt hagyva a nézőnek, hogy kivetítse a természetre az érzelmeit, gondolatait. Pedig a látkép sem a klasszikus értelemben vett lenyűgöző látvány: szürkés, nem kifejezetten hívogató, Fern mégis megtalálja benne a szépet. Lelkesedik a sziklákért és egyedül lebeg az elhagyatott tóban. És mint egy tájleíró versnél a költő, úgy Zhao is felfedi a néző előtt Amerika vidéki útjainak festőiségét. A nomád közösség mondása szerint nincs végső búcsú – ezt üzeni A nomádok földje is. Fern ugyan lemond a férjére emlékeztető materiális holmikról, de ez nem gyökértelenséghez, hanem szabadsághoz és egy új közösséghez vezet. A nomádok egyfajta körforgásban élnek – évről évre visszajárnak kedvenc helyeikhez –, ezt a ciklikusságot mintázza a film szerkezete is: Fern ismét elindul Empire-ből, hogy ezentúl örökké úton legyen.