A Nyugat februári számában közzétett írásommal (Tanulmány egy versről) számos cikk foglalkozott: a Nyugat márciusi számában Dóczy Jenő, Tóth Árpád, Gellért Oszkár és Móricz Zsigmond, a mostaniban Kardos István, Kabos Ede és Pásztor Árpád szól hozzá, közvetlenül vagy közvetve, a Magyar Múzsa márciusi 15. füzetében pedig egy cikk vitázik vele. Első nap : hunnofap. Ezenkívül nagyon sok levelet kaptam ismeretlenektől, nem-hivatásos íróktól, olvasóktól, akik üdvözöltek felszólalásomért s megjegyzéseket fűztek fejtegetésemhez. Ez a tény, melyet itt különös örömmel jegyzek le, egyúttal válasz egyik vitázó cikkre. Dóczy Jenő barátom, aki a főbb pontokban egyezik velem, múltkor azt az aggályát fejezte ki, hogy az ilyen elemzést, mely a formanyelv legtitkosabb rugóival és emeltyűivel bíbelődik és a valóság szilárd talajáról egyszerre légies magasba emelkedik, - az esztétikából mintegy a metaesztétikába - aligha értheti meg céhbeli költőn kívül teremtett ember. Nincsen így. Magam is meglepetve tapasztalom, hogy igen sokan szívesen látták kezdeményezésemet a nem céhbeliek közül is, mert cikkemet - helyesen - visszahatásnak érezték napilapjainkban elburjánzott hangulat-kritikákkal szemben, melyek vagy baráti émelygések, vagy pártos gyűlölködések, de megegyeznek egymással abban, hogy semmi kézzelfoghatót se adnak az olvasónak.
Annyira megszerettem, a színei annyira megbabonáztak, hogy már eszembe jutottak a bolond költők is, akiket egyensúlyozott lelkem annyira megvetett valaha, a hasonlatfaragók, a csepűrágók, a verskotyvasztók, és magam is úgy gondolkozom már, mint ők, ezek az isteni nyavalyatörősek. Múltkor láttam az eget. Almazöld volt, s mint egy aranygombos, kedves, ódon cukorszelence borult a hósíkra, erre a finom porcukorra, amelyben csak mi mászkáltunk, kis fekete legyek. Gyenge a hasonlat? Akkor dobjátok el. Különben is nekem nem az eget kell felfedeznem, hanem a földet. Hogy ráadom-e a fejem, arról még gondolkozom. Azt sem tudom, visszatérek-e. Igazi tigris akartam 1. Elindulván, az emberiségnek akartam hírt vinni egy új világról, a tudományt akartam gyarapítani ringy-rongy adatokkal. Mit nekem ma az emberiség. Az emberiség ─ és mindenekelőtt ti, angolok ─ rosszul viseltétek magatokat. Nem érdemlitek meg, hogy új csatateret szerezzek nektek. Ha célhoz érek, akkor majd megállapodom, és élek fókazsíron, halon, jeges vízen, állati módon.
De értsd meg, hogy szó sincsen minderrôl, hát persze, hogy erôsebb vagyok nálad, és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szól, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sôt, gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteirôl, temiattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magad, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet. Ezt gondolom megindult lélekkel, és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és megsimogathassam. A kis nyúl elôbb húzódozik a piszkafa elôl; orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgyi, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba. Utánamegyek, és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszkedsz és félsz, mint az imént. Igazi tigris akartam season. Persze ez érthetô a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengzô vadállatok mohósága rejtôzhet, és amely nem tudja megérteni az erôsebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát.
Ismétlem, hasonlatot használtam, a hasonlat pedig sohase jelent azonosságot. Ha a lámpára azt mondom, hogy olyan, mint a nap, az nem jelenti azt, hogy a lámpa azonos a nappal. Sőt éppen a lámpa és a nap különbözőségét jelenti. E különbözőség által azonban gyarló emberi elménk, mely mindig hasonlatokban gondolkozik, rájön arra, hogy milyen tulajdonképpen a lámpa. A nappal megvilágítjuk a lámpát, vagy megfordítva. Általában a Magyar Múzsa cikkírója úgy ír, mintha a gyakorlati, alkalmazott esztétikában már minden kérdés régen el lenne intézve és nem kellene örömmel fogadni minden jó szándékú kísérletet, mely a mai szegényes, szerinte "tudományos" rendszert kitágítja és elmélyíti. A remete (Kosztolányi Dezső) – Wikiforrás. Odáig megy, hogy tanulmányomat "kirohanás"-nak nevezi. Ez ellen tiltakozom. Engem mindig a feladatom iránt való szeretet és a munkám fontosságával szemben érzett alázat vezet, mikor tollat veszek kezembe.
Írótársaimat nem tudom meggyőzni, de ők se engem. Itt már az ítélet oly egyéni finomságaival állunk szemközt, hogy csak a zene fejezhetné ki gondolatainkat. Eddig a határig azonban el lehetett és el kellett mennünk. Úgy érzem, hogy minden vitánk és véleménykülönbségünk ellenére egyek voltunk, mikor a kifejezés édes gyötrelmével hajoltunk a goethei vers végtelensége fölé. Külön kell foglalkoznom a Magyar Múzsa cikkével, mely gyökerében támadja módszeremet. "A cikk indukciójának semmi köze a természettudományéhoz - írja a vitázó - s a pszichofizikai megjelölés csak képleges... " "Ellenben amit ily világosan fogalmaz itt, azt a következő mondatban már elcsavarja és azon az elven vitázik velem, hogy szóról-szóra a természettudomány rendszerét akarom alkalmazni a versre: "Az esztétika - olvasom - egészen más elemekkel dolgozik, mint a természettudomány, tehát módszerét se veheti tőle". Igazi tigris akartam 25. Nyilvánvaló, hogy a természettudományos módszert csak hasonlatul emlegettem, hogy megértessem eljárásom lényegét, mely a vers hatását elsősorban a hang- és verstani eszközökkel, az okság alapján akarja magyarázni, mint a természettudomány és nem mint azok a bírálók, kik csak az ellenőrizhetetlen, végső benyomásokat közlik.
Anyák napi versek gyermekeknek 2. Az Anyák napja az anyaság csodájának az ünnepe. Ezen a napon az édesanyák kerülnek a figyelem középpontjába. Összegyűjtöttünk néhány anyák napi verset segítségül az ünnepléshez, köszöntésükhöz: Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Bölcsőde | Aranyosi Ervin versei. Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna? Kiss Jenő: Anyád szemében Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben.
A ludacskával, amelyikről ezt a történetet írom, sose találkoztam az életben, de hírből nagyon jól ismertük egymást. Nekem mindig őróla írt, neki mindig énrólam beszélt az édesanyám. Én tudtam róla, hogy ő a világon a legfehérebb ludacska, ő pedig tudta énrólam, hogy semmit se szeretek… Anyák napjának reggelén Azon gondolkodom: Anyu még annak idején – Kislány volt, gondolom. Neki is volt anyukája, Aki már nagymama. És bár ősz a hajszála, Dajkálták valaha. Anyja szintén kislány volt rég, Mamája kedvence. Hosszú a sor, sehol a vég, De vajon ki kezdte? Fényből… Amikor a Mamihoz megyünk boldog vagyok nagyon Nagy ott a dáridó, van ott vigalom! Bölcsődei anyák napi versek kepek. A Mami mindent tud: süt és főz finomat, fogócskázik velünk, ölbe vesz, simogat. Elaltat, becézget, meséje ringató… Nagyon fáj a háta, fogóba mégis hívható. Együtt szalad velünk, olyankor fiatal, elmúlik arcáról… 'Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mi van a kezedben, Aranyos Julikám? ' "Hajlós fűzfavessző, Mogyorósuhogó: Fényes aranykrajcár, Mint a nap, ragyogó! "
Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás o, – szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Mi van ma, mivan ma? Édesanyák napja Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! Fotó: Dreamstime Recommended Posts
'Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Ugy-e nekem adod, Aranyos Julikám? ' "Se mákos kalácsért, Se mézes kalácsért, Oda nem adhatom Senki szép szaváért. " 'Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mit… Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, … Járt az óvodába egy kis leány: Zsuzsikának hívták. Piros szalagot hordott a hajában, és piros volt a köténye is. Ennek a piros köténynek a zsebében volt egy lyukas kétfilléres. Bölcsődei anyák napi versek nagymamaknak. Zsuzsika nagyon vigyázott rá, a világ minden kincséért el nem költötte volna. Pedig egy fiú az… Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak. Mindenütt fény – csak a sün orra alatt árnyék.