A sók megkötése és kristályosodása is a légpórusokban történik, ahol a kristályosodással járó térfogatváltozás a vakolat szerkezetét nem károsítja. A folyamat eredményeként a felújító vakolatok hosszú idő elteltével ugyan telítődnek a sókkal, de ez az időtartam nagyon lassú: a nedvesség- és sótartalom függvényében akár 25-30 évig is eltarthat. Sanova egyrétegű trassz vakolat | Baumit.hu. Fontos látnunk tehát, hogy a felújító vakolatok soha nem a nedvesedés okát, hanem annak káros következményeit szüntetik meg hosszú távra! Mi is az a WTA-minősítés? A nedves és/vagy sóval terhelt falazatok felújítására alkalmas vakolatrendszerek vizsgálatával és minősítésével (érvényes szabványok híján) egy ma már több európai vizsgáló laboratóriummal rendelkező, 1976-ban Németországban alapított szervezet foglalkozik. Nevének ( W issenschaftlich- T echnische A rbeitsgemeinschaft für Bauwerkserhaltung und Denkmalpflege = Épületfelújításokkal és műemlékvédelemmel oglalkozó tudományos munkacsoport) kezdőbetűiből áll össze a "WTA" rövidítés. A munkacsoport több évtizedes kutatás tapasztalatai alapján állította össze a felújító vakolatokra vonatkozó követelményeket, és ezek teljesítését a minősítésre pályázó termékek esetében szigorúan ellenőrzi.
Keverés: A Baumit Sanova Egyrétegű Trassz Vakolatot az építkezéseknél általában használatos keverőben kell megkeverni (a keverési idő szabadesésű keverőben 5–6 perc, kényszerkeverőben 3–5 perc). További adatok a gép adatlapjából nyerhetők. Felhordás: A Baumit Sanova Egyrétegő Trassz Vakolat megfelelő géppel (pl. ÚjHÁZ Centrum. PFT G4, utókeverő nélkül) ellátott vakológéppel is felhordható. A szükséges vakolatsávokat Baumit Sanova Egyrétegű Trassz Vakolatból készítsük.
Rendezés: Nézet:
2/B Bősárkány 9167, Bősárkány, Petőfi u. 57. Máriakálnok 9231, Máriakálnok, Malomdülő Mosonszolnok 9245, Mosonszolnok, Kázméri u. 74. Kimle 9181, Kimle, Fő u. 99. Halászi 9228, Halászi, Petőfi u. 5. Csorna 9300, Csorna, Erzsébet Királyné u. Enese 9143, Enese, vasútállomás melett Abda 9151, Abda, Lukoil benzinkút melett Bratislava Bratislava, Podunajske Biskupice, Ulica Svornosty Samorin Samorin, Rybárská 26. Gattendorf Gattendorf, Obere Hauptstrasse 12. EU pályázat Széchenyi pályázat Széchenyi pályázat
A vérvétel során előforduló nagyobb hibák A beteg azonosítása A szakképzett személyzet hiánya és a rendszer túlterheltsége nyomán könnyen megelőzhető hibák fordulhatnak elő, melyek veszélyeztetik a beteg biztonságát és felesleges kiadások forrásai lehetnek. Az Institute of Medicine (IOM) 1999-es jelentése szerint az ilyen természetű hibák legtöbbje rendszerszintű problémákra vezethető vissza, nem pedig arra, hogy az egészségügyi személyzet adott tagja nem megfelelően végzi a beavatkozást. A mintavétel során nagy gondot kell fordítani a beteg személyazonosságának igazolására. Bár az Amerikai Patológiai Társaság jelenleg két betegazonosító ellenőrzését követeli meg a vérvétel előtt, a laboratóriumi gyakorlatban továbbra is a beteg nem megfelelő azonosítása hibák legfőbb forrása, mely főként a preanalitikai fázisra jellemző. Ennek fényében a beteg hitelt érdemlő azonosítása továbbra is központi feladat a vérvételt végző egységekben, mely egyben alapvető feltétel a laboratóriumi eredmények pontosságának biztosítása, a téves diagnózis, valamint a nem megfelelő diagnosztikai és terápiás eljárások elkerülése érdekében is.
Ilyen lényeges előrelépés volt a technológia, az informatikai háttér és a számítógépes adatfeldolgozás fejlesztése, a laboratóriumi automatizálás és a teljesen automatikus analitikai platformok bevezetése a mindennapi gyakorlatba, a többszörös szimultán preanalitikai munkaállomások munkába állítása, a vizsgálati eljárások javítása, illetve a minőségbiztosítási rendszerekkel való összehangolás (pl. certifikáció és akkreditáció). Az összefoglalt közlemény a betegellátás azon lépéseivel foglalkozik, melyekben a laboratóriumhoz nem tartozó személyzet is részt vesz, illetve számba veszi a laboratóriumi vizsgálati folyamatban előforduló, felismerhető hibák nagy többségét; az extraanalitikus minőség javítása a jövőbeni minőségbiztosítási erőfeszítések fő célpontja. A preanalitikai változók közül a vénás vérminta nem megfelelő gyűjtése tehető felelőssé a hibák körülbelül 60 százalékáért, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy szigorúbb és hatékonyabb felügyeletet kell biztosítani ezen a téren, mely a diagnosztikai folyamat nem mellőzhető eleme.
Az antecubitalis területen kívül vannak másodlagos vérvételi helyek is, mint amilyen például az alkar és a kéz (kézhát, hüvelykujj, tenyér) felületes vénái. A lábszárból, bokából és lábfejből történő vérvétel nem preferálható, mivel az alsó végtagból nyert vér alvadási paraméterei − főként az artériák falában lévő meszes plakkokon történő áthaladás következtében − megváltozhatnak. Különleges helyzet a vena jugularis externa punkciója a nyakon, mely sebészeti vagy sürgősségi körülmények között végezhető. A másodlagos vérvételi helyek esetében problémát jelenthet a kis kaliberű (általában 22G vagy 23 G) tűk használatán túl az, hogy a vérvételt végző személy nem tudja kezét megtámasztani, illetve komolyan fennáll a veszélye, hogy a vérvétel során sérülnek a szomszédos anatómia képletek, például inak, idegek vagy artériák. A leszorítás felhelyezése, vénás pangás A leszorítás szerepe, hogy átmenetileg összeszorítsa vagy összenyomja a végtag (rendszerint a felső végtag) vénás keringését. A leszorítás felhelyezése általános gyakorlat a rutin vérvétel előtt, mely segít a vérvételt végzőnek megtalálni a megfelelő vénát, ugyanakkor sebészeti körülmények között is hasznos lehet a túlzott vérveszteség megelőzésében és a viszonylag vérmentes műtéti terület biztosításában.
Ennek ugyanis a beteg szempontjából kedvezőtlen, sőt akár életveszélyes következményei is lehetnek, például a beteg nem a vércsoportjának megfelelő vért kap. A betegazonosítás messze leggyorsabb és legkönnyebb módja a vonalkódok alkalmazása. Csuklópántok is használhatók azonosításra, bizonyos gyakorisággal azonban ezek is tévesztések forrásai lehetnek elsősorban a csuklópánt hiánya, elvesztése miatt (az esetek 70 százalékában). A legmegfelelőbb vérvételi pont megtalálása A vérvétel megfelelő helyének megtalálása alapvető feltétel a sikeres vérvételhez és a megfelelő minőségű vérminta vételéhez. A vénás vérvétel sikerességének két, egymással szorosan összefüggő tényezője a) a megfelelő és könnyen elérhető vérvételi hely hozzáférhetősége (mely elsősorban a beteg anatómia jellemzőinek függvénye) és b) a vérvételt végző egészségügyi dolgozó képzettsége és gyakorlottsága. A vérvétel leggyakrabban a könyökhajlatból történik, ennek hiányában a vena cephalica is használható vérvételre. A vena basilicából történő vérvételt azokra az esetekre kell fenntartani, amikor az antecubitalis régióban egyetlen véna sem áll rendelkezésre.
Tisztelt Felhasználó! A Debreceni Egyetem kiemelt fontosságúnak tartja a rendelkezésére bocsátott, illetve birtokába jutott személyes adatok védelmét. Ezúton tájékoztatjuk Önt, hogy a Debreceni Egyetem a 2018. május 25. napján hatályba lépett Általános Adatvédelmi Rendelet alapján felülvizsgálta folyamatait és beépítette a GDPR előírásait az adatkezelési és adatvédelmi tevékenységébe. A felhasználók személyes adatait a Debreceni Egyetem korábban is teljes körültekintéssel kezelte, megfelelve az érvényben lévő adatkezelési szabályozásoknak. A GDPR előírásait követve frissítettük Adatvédelmi Tájékoztatónkat, amelyet az alábbi linkre kattintva olvashat el: Adatkezelési tájékoztató. DE Kancellária VIR Központ
Mindezek fényében a szárnyas tűk és intravénás szerelékek alkalmazását hagyományosan nem javasolják vérvétel céljára a rutin gyakorlatban, amennyiben a hagyományos lehetőségek rendelkezésre állnak. Bár a vérvételt végzők némelyike még mindig a hagyományos fecskendőket részesítik előnyben a vérvételhez, ez az idejétmúlt gyakorlat egészségügyi és technikai szempontból sem támogatható. A vénás vérvételre általában 19 és 25G közötti tűket használnak, a 19−21G méretű tűk elsősorban a nagy, a 23G tűk a kis antecubitalis vénák, valamint a közepes méretű alkar-, kéz- és lábvénák esetében alkalmazhatók, míg a 25G vagy annál kisebb tűk csak a legkisebb vénáknál, illetve kisgyermekek és újszülöttek esetén használhatók. Bár nincsenek különleges indikációk vagy ajánlások arra vonatkozóan, hogy a vénás vérvételnél használt tű nagysága miként befolyásolja a laboratóriumi eredményeket, széles körben elfogadott, hogy a vérvételnél nagy gondot kell fordítani arra, hogy elkerüljük a fokozott nyomást vagy a nyíróerőket, melyek károsíthatják a vérsejteket, elsősorban a vörösvértesteket.