Az író lánya, Illyés Mária talált rá az eldugott dokumentumra a padláson, ő rendezte sajtó alá és adja közre most. (Az író vélhetően azért rejtette el a naplót, nehogy avatatlan kezekbe kerülve bajt hozzon a benne szereplőkre. ) Illyés sem 1956 előtt, sem utána nem vezetett napi eseményeket megörökítő naplót, csak ebben a rövid időszakban, mert tudta, most történelmi időben él. 1956. október 23-án az író Miskolcon tartózkodott, Szabó Lőrinc költői estjének vendégelőadója volt, így csak hírből hallotta, hogy Pesten kitört a forradalom, ennek hírére kezdett naplót vezetni. Illyés mária iha.com. A jegyzetek nem csupán azt örökítik meg, mi történt e három hónap alatt, hanem azt is, hogy írója milyen hévvel vetette magát az események sűrűjébe, a fölforrósodott irodalmi és közéletbe, nem kímélve önmagát, vissza nem riadva semmiféle veszélytől. Életének e szakaszában az irodalmi élet közügyei kötötték le; lakása az értelmiség találkozóhelye lett, gyakran tartózkodott az Írószövetség Bajza utcai székházában is, miközben folyamatosan telefonon tartotta a kapcsolatot írótársaival.
Menyőd község térképét is megrajzolta apám, a fölsorolt lakók házainak helyét, a Csókás térképét is. Találtam egy újságkivágatot 1934-ből a Kecskemét környéki parasztok táplálkozásra fordított pénzösszegeiről, a számadatokat a regényben apám betű szerint idézi; mellette kijegyzetelve egy szaktanulmányban leírt tünetei az időskori érelmeszesedésnek és leépülésnek. Mivel a regény befejezetlen, és mivel több változata van, bizonyos apró szerkesztési munkát el kellett végeznem. A két változatot egyesítettem, olyan módon, hogy az első tíz füzet kézírásos szövege helyett a gépiratot vettem mérvadónak, mivel az volt a későbbi, apám látta és javította példány. Illyés Mária és Kodolányi Judit – Hitte, hogy az író szava számít… | Nők Lapja. A neveket is – néhány kivétellel – a gépiratos változatban szereplő nevek alapján egységesítettem. Az elején apám fejezetekre tagolta a történetet, a 10. fejezet után nekem kellett ezt folytatnom. Nem javítottam a helyesírást. A központozást és az ékezeteket a kiadást végző szerkesztőre hagytam. Sokat foglalkoztatott az, hogy hol lehetnek azok a szövegváltozatok, amelyeket most nem találtam meg.
Feltehető, hogy azért is utazott el távoli dunántúli pusztákra, hogy jobban föl tudja idézni gyermekkorának környezetét. Ma már nem kell magyarázni, hogy Illyés Gyula, akit prózájában nem a fikció foglalkoztatott elsősorban, hanem a kitalált történetekben is a világ minél pontosabb megmutatása, miért nem fejezte be akkor egyik ilyen elkezdett művét sem. De később miért nem vette elő? Az az érzésem, hogy a III. HOLMI - A folyóirat online kiadása » Illyés Mária: ILLYÉS GYULA „ÍTÉLET ELŐTT” CÍMŰ KIADATLAN REGÉNYE ELÉ. Előszó helyett. rész 1956 után is éppoly megírhatatlan maradt. A témát azonban teljesen nem felejthette el, jól mutatja ezt az élete végén megírt Homokzsák. Az idős – már az elmúlással szembekerülni kényszerülő – asszony adakozási, osztogatási kedve, s az, hogy mennyire alapjaiban forgatja föl ezzel környezetének életét – ez a hetvenes évek végén másfajta időszerűséget nyert. Írói módszerét jellemzi, hogy az említett, huszonkilenc számozott füzet mellett van még néhány hasonló számozás nélkül, de a regény összefüggő szövegének oldalszámozásához kapcsolódó, valamint más füzetek a tervezett regényhez készített jegyzetekkel, a szereplők nevével, jellemükre utaló följegyzésekkel.
Ver a zápor. Az utcaszűkületből egy óriási tank döccen előre a gépjárművek ijesztő gólemmozgásával. Emelkedőnek halad, egy kicsit lassít; csövét – miután mintegy szétszimatolt vele – lövésre irányítja. Ebben a pillanatban a templom tornya lezuhan a szűk utcán tankakadálynak. Sokkal kisebb robbanással, mint várni lehetett. A világtalan kirakatból azért kicsörömpöl az üveg. Felszáll valami por a zuhogó esőben is. Illyés mária ika sainte-foy. A tank lerázza magáról a törmeléket. Csövét kényelmesen a halomra fekteti, s úgy tüzel bele vízszintesen Kurucz János fűszer- és gyarmatáru-kereskedésébe. A homlokon talált ház arcra bukik. " A füzetek közönséges iskolásfüzetek ("Csak iskolai célra használható" felirattal), olyanok, amilyeneket 1948–1949 után lehetett Magyarországon vásárolni. Az, hogy a regény elkezdésének ideje a negyvenes évek vége, azért is valószínű, mert akkortól fogva apám vidéken keresett nyugalmat, először egy somogyi pusztán, majd Rácegresen, később pedig, 1950-től, Tihanyban. Akkori prózai írásainak egy része (Öt év távlatából, Mozgó világ) azt jelzi, hogy megpróbált volna, vagyis legalább a jó szándék megvolt benne, hogy a mindenfelől őt érő sürgetéseknek és várakozásoknak eleget tegyen, és megírja a magyar vidék, egy dunántúli község életében végbement változásokat a harmincas évektől az ötvenes évekig.
A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Inkább az éjszaka leple alatt dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekültek attól, hogy örömlánynak adják el őket. E tettéért Szent Miklós a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója továbbá a házasságnak és az anyaságnak. Védőszentje ezen felül Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek, Magyarországon Kecskemét városának. Szent Miklós ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják, a legnagyobb tiszteletet a régi Oroszországban tanúsították iránta. Magyarországon a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, mintegy hatvan községet neveztek el róla, többek között Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst.
A tengerészek így is tettek, de amikor megérkeztek Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a rakomány egy gabonaszemmel sem csökkent. Megint másik történet szerint Miklós, amikor hírét vette, hogy a helytartó vagyonukért három ártatlan embert akar kivégeztetni, a császár éppen nála lévő küldötteit faképnél hagyva akadályozta ezt meg. Az udvarba visszatért küldötteket ellenségeik hamis váddal börtönbe juttatták, ők pedig kivégzésük előtt maguk is Miklóshoz fohászkodtak segítségért. Szent Miklós meg is jelent Konstantin császár álmában, és azt kérte, bocsássa szabadon a foglyokat. A császár, aki a püspököt nem ismerte, kételkedni kezdett, de amikor kiderült, hogy a per bírója ugyanilyen álmot látott, újra megvizsgálta az ügyet, és szabadon bocsátatta a vádlottakat. ILLYÉS GYULA: A KÉSLŐ TÉLRE Mikulás napja… Gyerekkorunkban tél volt ilyenkor; zúz-lepte hegyről jöttünk, kezünkben nagy demizson bor; csusszanás ellen feszült az ember botja, meg izma; fagyot roppantott a kerékvágás jegén a csizma – Most meg itt zölden rezeg a fénybe a bodza lombja.
Csákányban a Miklós-járás ban két-két alakoskodó vett részt. Az egyik Szent Miklósnak, a másik ördögnek öltözött. A Miklóst alakító legény hosszú bundát viselt, kenderszakállat ragasztott, derekát lánccal kötötte körbe, botot vitt a kezében. Az ördög rossz ruhába öltözött, néha szalmából púpot is készítettek a hátára. Kolompot vitt magával. Az "ördög" vesszőkorbáccsal fenyegette a gyerekeket, a nagyobb lányokra rá is vert. Várkonyt a legények hatan jártak, egyikük püspöknek öltözött, öten meg ördögnek. Az ördögök hátán szalmából készített púp volt, a házban bottal ütötték egymást, jelezve, hogy a rosszak mindig megkapják a büntetésüket. A Miklós-napi alakoskodás másik formája feltehetően középkori diákhagyományból ered. A püspököt megszemélyesítő figura kíséretével felkereste a házakat, a gyerekeket vizsgáztatta, megimádkoztatta, büntette és jutalmazta. E szokásnak lehet a változata a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén a lányok tréfás gyóntatása a fonóban. Ipolyszécsénkén a tréfás gyóntatás szereplői voltak a püspök, a nyakában krumpliolvasóval, a kezében bekormozott fakereszttel; a két ministránslegény; a negyedik szereplő a harangozó, kezében csengővel és rossz bögrével, amiben parázs volt a füstöléshez.
Miklós napja a magyar népi kalendáriumban asszonyidolog-tiltó nap volt, emellett termőnap a malacok születésére, és a bérletek megfizetésének napja. A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban él, ennek megfelelően neve is hol Szent Miklós, hol Heiliger Nikolaus, hol Mikulás. Az Amerikában ismert Santa Claus pedig a holland Sinterklaas torzult változata. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában. Az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz, vagyis Fagy apó a jóságos Sznyegurocskával, vagyis Hópelyhecske hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de Szilveszter napján.