"Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt. " (Antoine de Saint-Exupéry) Bennünk él a vágy a végtelen tenger iránt. Ezért alapítottunk iskolát. Hiszünk abban, hogy ez a vágy a gyerekekben eredendően benne van. Bennük van a motiváltság, a tanulni akarás, a világ megismerésének és jobbá tételének vágya. Hisszük, hogy a nálunk tanuló diákok meg tudják őrizni ezt a belső hajtóerőt, ha mi lehetőséget és támogatást adunk számukra. Szikra iskola szeged debrecen. A Szikra családok azért választanak minket, mert bíznak bennünk, hogy olyan elfogadó, támogató közösséget hoztunk létre (és mentorálunk napról napra), ahol gyermekeik szabadon, örömmel fogadják az új információkat. Oktatásunk és nevelésünk során arra törekszünk, hogy a NAT előírásainak teljesítésén túl egyénre szabott haladási tervet készítsünk, hogy a gyermekek érdeklődésének és tehetségének megfelelően a maximumot tudják nyújtani.
Emellett a szülőkkel ismerkedünk meg jobban, tehát a találkozás alkalmával közvetetten ennek a szülő-gyermek-tanító hármasnak a működőképességét, tulajdonságait vizsgáljuk" – szerepel a sajátos szemléletű iskola weboldalán elérhető tájékoztató anyagában. A dokumentum szerint a gyerekek iskolában töltött napja így alakul: A nap ráhangolódás szakaszában a gyerekek beszámolhatnak arról, hogyan érzik magukat, illetve milyen elvárásaik fűződnek az ott eltöltött naphoz. Robocode foglalkozás. Fél 1-től kezdődik az ebéd és a pihenő, ám a 100 ezer forintos tandíjba nem sikerült belekalkulálni az ebédet. A Szikra alapítói között megtalálható az az ifjabb Duda Ernő, aki a szocialista kormányok alatt diszponált milliárdos mértékű tudományos kutatási támogatások fölött a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal Kutatási és Innovációs Technológiai Tanácsának tagjaként, miközben súlyos pénzekhez jutott cége, a Solvo Biotechnológiai Zrt. Szakmai berkekben azonban nem tudta magának kivívni a neki járó tiszteletet, hiszen a 2000-es években szerzett diplomájáról maga is úgy nyilatkozott az Indexnek, hogy nem túl régi és nem túl komoly papír, valóban kirúgták az egyetemről.
Szikra Általános Iskola 6726 Szeged, Derkovits fasor 113. Adatforrás: KézenFogva Alapítvány és partnerei, Utolsó frissítés: 2021. nov. 26., 15:28 Vezető Petroly Pálma Nóra Telefonszám +36303551954 Email
Az összes sztorinak egy kanapén, vagy legalábbis annak közvetlen, párméteres környezetében kell játszódnia (ami nyilván költségvetési szempont is – az állam pénze nincs benne a Couch Surfben), és egyrészt ezen kívül az égvilágon semmilyen egyéb motívum nem köti össze azokat, másrészt viszont ezek a sztorik többségében túl együgyűek és fantáziátlanok. Pedig, ha már a kanapén kívül nincs más kapocs, akkor ennél sokkal jobban is el lehetett volna szállni az egyes szkeccsek témáját, stílusát illetően. Néhányszor azért sikerült. A Dramaturgia pl. egy nagyszerű abszurdjáték: disztópiaszerű szatirikus, jó értelemben vett röhejes rendszerkritika. Ezt ugyan pont Köbli Norbert (A vizsga és A berni követ írója) jegyzi, de a képtelen dialógus változó erőviszonyait pompásan érzékeltető beállításoknak hála rendezésileg is ez a leginkább kiemelkedő. Az említésre érdemesebb rövidek közt van még egy pszichológiai thriller, ami a kísértettörténet koncepciójával játszadozik, egy frappáns pszichiáteres dramady egy doktor és egy páciens véletlen (? )
Hámori Gabriella és Kocsis Gergely a Terápia című szegmensben A film stiláris építkezésében Pápai mégis talál következetességet. Elemzése szerint az első három epizód realista fényképezését követően egyre erőteljesebbé válik a stilizálási szándék – A folt hátán folt már nagyon messze esik a Moratórium, a Terápia és a Lecserélve világától. Az utolsó epizód a maga pokolbeli jelenetével pedig egészen a "világítási szürrealizmusig" jut el. A kisfilmek közül egy-kettő ebbe a rendszerbe sem illeszthető bele tökéletesen, de a tudatosság és a szándék mindenképpen megfigyelhető. Mindannyian ugyanazt a filmet láttuk? Pápai Zsolt utolsó megjegyzései között említi, hogy a Couch Surf kisfilmjei közül három vagy négy sikerült annyira jól, hogy akár díjat is nyerhetett volna a Filmszemlén. Vannak köztük sokrétű, többértelmű történetek, amelyeket – ahogyan ez az előadást követő vita során ki is derült – a különböző nézők sokféleképpen értelmezhetnek. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen film az, amely (a készítők szerint) a szórakoztatást tűzi ki céljául, de pont a laikus néző nem érti, vagy nem tudja értékelni.
múltbeli kapcsolatával, és egy kedves, bizarr romantikus komédia, ami a pokol előszobájában játszódik (nem átvitt értelemben). A többi rövidfilm azonban legfeljebb a középszerűség szintjét éri el. Hol az ötlet hiányzik (egy félénk férfit randizásra készít fel meleg barátja nők napján – na és? ), hol az ötlet méltó kibontása (a nyitány a "kanapéfogságra" ítélt férjről), hol maga a bármiféle cél vagy értelem (tinédzserek édeshármasba vezető diskurzusa), hol a természetesség, akár a párbeszédekben, akár a színészi játékban. Utóbbira konkrét példát sem írok, mert legalább a szkeccsek felét felsorolhatnám – igazi "magyar filmes" betegség ez. A jelenetek túl színpadiasak, túl papírízűek, hiányzik belőlük a spontaneitás, a hétköznapi realisztikusság. Az affektálós, nyögvenyelős múzeumbeli beszélgetés egy férfi felesége és szeretője között különösen kínos és unalmas. Röviden, Dyga Zsombor eddigi pályafutásához viszonyítva: a Couch Surf nem olyan vicces, mint a Tesó, nem olyan érdekes, mint az Utolér, és messze-messze nem olyan kiforrott, mint a nagyszerű Köntörfalak.
Talán ebből a szempontból értelmezhető a Couch Surf "hardcore művészfilmként", ahogy maga a rendező nevezte. Sajátosan keveredik benne a "nem érdekel, hogy hányan nézik meg, azt csinálok, amit akarok" és a "minél több mindenkinek tetsszen" attitűd. Akár érdemnek tekintjük, akár nem, azt kétségtelenül sikerült elérnie, hogy senki ne tudja szó nélkül hagyni.
A legtöbb epizód egyetlen (kisebb) helyszínen játszódik és néhány szereplővel bontja ki cselekményét, mely során szinte kizárólag a dialógusoké a főszerep. Ez persze nem hátrány, sőt, egy jó forgatókönyv, kreatív rendező és tehetséges színészek rendkívül sokat tudnak kihozni az efféle zárt szituációkból. Ezúttal sajnos csak kevés esetben lehetünk ilyetén bravúrnak szemtanúi, a legtöbb szkeccs egyszerűen túlbeszélt és a kelleténél elnyújtottabbra sikerült, mintha egy vékonyka koncepcióból igyekeznének minél többet kihozni a felesleges beszéd révén. Így viszont fárasztóvá és vontatottá válnak a vásznon futó történések, mondhatni "a semmit ragozzák" az alkotók. Más esetekben az adott szkeccs öt-tízperces terjedelme nem elég ahhoz, hogy kiteljesedjen a benne rejlő potenciális sztori, így megkapjuk egy ígéretes szüzsé körvonalait – csak éppen a lényeg, a belső hiányzik belőle. Természetesen ez nem minden epizódnál igaz, néhány esetben remekül eltalált, frappáns és stílusos kisfilm született.
A játékfilm három etapban, őszi hónapokban forgott, 2011-től egészen 2013 őszéig. A teljesen magánpénzekből, 30 millió forintos költségvetésből készült filmet 16 napon át forgatta a Filmteam. A stáb 12 budapesti helyszínen forgatott: magánlakásokban, irodaházban, belvárosi utcán, műteremben. Az egyik legérdekesebb ezek közül a Pokol kapujában címet viselő rész helyszíne: egy műteremben felépített végtelen tér, amelyben Balsai Mónika, Anger Zsolt és Tamási Zoltán játszik. Dyga Zsombor arra törekedett, hogy a radikálisan különböző helyszínek ellenére egységes, bensőséges hangulatot teremtsen filmjében. " A milliő folyamatosan változik. Egyszer egy kertvárosi Balkán-idillben találod magad, hogy aztán 1971-be ugorj egy párizsi utcasarokra, vagy épp a pokol kapujába ". A digitális technikával készülő filmet a már régóta együtt dolgozó, szemledíjas alkotógárda készítette, a Filmteam stábja: Major István producer, Marosi Gábor operatőr, Czakó Judit vágó. A zenét most is a The Uptown Fellaz készítette.