S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt. A vers a nagy létharc-versek ( Harc a Nagyúrral, Az ős Kaján) balladaszerű műfajában íródott. A beszédmód és a történetfelépítés is nagyon hasonló. A Sion-hegy alatt típusa szerint istenes vers. Hangulata bánatos, szomorú, melankolikus, kétségbeesett. Az ábrázolt táj, a vers díszletezése is nyomasztó, szorongásos hangulatot áraszt és valamilyen homályos belső látást vetít ki, az idegenség tapasztalatát érzékelteti (" Nyirkos, vak, őszi hajnalon ", " valahol ", " Paskolta, verte a ködöt "). Témája az istenkeresés, az egykor eleven istenhithez, a gyermeki hithez való visszatalálás lehetősége vagy lehetetlensége. A beszélő kétségbeesett kísérletet tesz egykori mély, eleven hitének visszanyerésére, de kiderül, hogy a gyermekkori imák nyelvén Istent már lehetetlen megszólítani. A lírai én ugyanis elfelejtette a régen tanult nevet. A szöveg azonban azt sugallja, hogy az a hagyományos vallásosság is kiüresedett, aminek a nevében meg tudná szólítani a "szép, öreg Urat", hiszen szerepel a szövegben az Isten szó, de csak mint a vágyott Úr egyik megfelelője (" Isten-szakállal "), így hiába nevezzük meg Istent, a megszólítás nem fejezi ki a megszólított létének teljességét.
A Sion-hegy alatt című vers 1908-ban, a Nyugat első számában jelent meg először, majd Az Illés szekerén című kötet A Sion-hegy alatt című ciklusának címadó költeménye lett. Ez a ciklus volt Ady Endre első istenes verseket tartalmazó versfüzére. A ciklus 15 költeményből áll, és A Sion-hegy alatt pont középen, kiemelt helyen található. Ezzel is kihangsúlyozza jelentőségét a költő. Az istenes versek először Az Illés szekerén című kötetben kerültek önálló ciklusba, s ettől kezdve egészen 1912-ig Ady miden kötetében megjelent ez a témakör. A költő a szó hétköznapi értelmében nem volt vallásos ember, azaz nem volt vallásgyakorló, nem élt az egyház szolgálataival, nem látogatott istentiszteletet, nem vett részt vallásos szertartásokban. Mégis volt egy vágyakozás a lelke mélyén Isten után, annak ellenére, hogy erős kételyek is gyötörték, és gyakran megvallotta hitetlenségét, pogányságát. Hitetlenségéről azonban mindig fájdalmasan és bűntudattal vallott, mintha érezte volna, hogy nem ez a helyes út.
A megtérni vágyó hős elfeledte a régi gyermeki imát, s vele együtt a naiv gyermeki hitet-bizalmat, nem tudja a "szép, öreg Úr" nevét – így az a néma kérdezőnek nem válaszolhat. Újszerű, modern Isten-élményt sugall a vers: a XX. század embere sem mondhat le arról, hogy választ keressen az élet végső értelmére, de a vallásos-metafizikus világmagyarázatokból kiábrándulva ez megoldhatatlan feladatnak bizonyul. Elfogadni a célt és elutasítani az eszközt: talán így lehetne összefoglalni e beállítottság alapvető ellentmondását. A Sion-hegy alatt című vers hősét nem bűnei, hanem hitetlensége kárhoztatja kudarcra, a bizonyosság kereséséről pedig nem képes – és nem is akar – lemondani. Tragikus vallásosság ez, mivel a személyiség magára marad kétségeivel, s mégsem vigasz nélküli, mert kétségein keresztül legalább tudatossá teszi önmaga kétértelmű léthelyzetét. A Sion-hegy alatt balladaszerű történésének középpontjában a sikertelen találkozás áll. A költői én nézőpontja külön hangsúlyt kap: őszinte azonosulásvágyát és leküzdhetetlen idegenségét a patetikus és ironikus hangnem ismételt váltakozása érzékelteti, sorsának összetettségét pedig a különböző idősíkokhoz (a gyermekkori, a felnőtt és a mitikus, halál utáni élethez) fűződő élmények elegyítése.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Az iparos és kereskedő polgárság számának növekedésével Sümeg kézműiparos mezővárossá vált. Ebben az időben a városban postaállomás, ispotály, patika és sóház is működött. Bíró püspök halálát követően a város fejlődésének vonala ismét megszakadt, sőt Mária Terézia urbáriumrendelete a püspök, mint földesúr és a mezőváros között új ellentéteket támasztott. A század utolsó negyedében újból súlyosbodtak a megélhetési viszonyok Sümegen, mert a városban járványok és tűzvészek pusztítottak. A Napoleoni háború során az 1809-évi francia megszállás is nagy nehézségeket okozott a városnak. Az 1820-as évektől a városi terhek csökkenésével fejlődésnek indult a mezőgazdaság, az iparos és kereskedő réteg is fokozatosan gyarapodott. A város története | Sümeg Város. Megkezdődött a város polgárságának kialakulása. Országos hírűek voltak a fazekasok, nevesek a tímár, a varga, a szűrszabó, a gombkötő és a kádár céhekbe tömörült iparosok. A város fejlődésének jelentős tényezője volt a nemesi belváros társadalmi élete. 1804-től a város és vidékének lakossága Kisfaludy Sándor költő (1772-1844) szellemi és baráti köréhez csoportosult.
A sümegi vár a Balaton-felvidék nyugati szélén áll egy pici, magányos várdombon. A 13. századi várban sok programot is szerveznek a nyáron, a környékén pedig több vendéglő található, így érdemes meglátogatni. Fotó: Wikipedia/Peter Stehlik PS-2507