Mert: Nem minden körtefajtát lehet sikeresen termeszteni minden éghajlaton és talajon. Például a híres 'Williams Christbirne' (1770) minden bizonnyal kimagasló ízű gyümölcsöket szállít, ugyanakkor meglehetősen igényes, és a meleg helyeket, valamint a tápanyagokban gazdag, krétás agyagtalajt kedveli. Régi körtefajták: 25 ajánlott fajta - Udvar - 2022. Ezenkívül meglehetősen hajlamos a varasodásra. A körtefa a varasodás mellett általában más betegségekre is hajlamos, különös tekintettel a körte rostélyára és a rettegett és bejelentendő tűzveszélyre. A régi körtefajták alábbi választékában csak olyan fajtákat sorolunk fel, amelyek robusztusak és ellenállóak, és amelyeknek nincsenek túl magas követelményei a talajjal, a talajjal és a klímával szemben. Figyelemre méltó, hogy a mai napig ajánlott körtefajták közül sok a történelmi tenyésztési központokból származik Franciaországban és Belgiumban - a valódi minőségnek nincs lejárati ideje. +5 Mutasd az összeset
Még nem egészen érett állapotban jól szállítható. A legjobb korai körtefajtánk, amely az árpával érő körtével egy időben érik, de annál értékesebb, a búzával érő körtét pedig jó egy héttel megelőzi. Termesztési értéke Termőhely iránti igénye nem jelentős, így tűri az alföldi meleget, a szárazságot, homokot és agyagot egyaránt. Koronája erőteljes, feltörekvő, más nyári körtefajtáknál erőteljesebb. Jellegzetesek vastag, zömök középbarna vesszői vannak. Fája nagy növekedési erélyű, szétterülő koronát nevel. Levele széles tojásdad, majdnem kerek. Rendszeresen, bőven terem, gyümölcsei csomósan helyezkednek el. Jó alkalmazkodó képességű, a szárazabb termőhelyi viszonyokat is viszonylag jól tűri. Birs alanyon nem kielégítően fejlődik. Régi körte fajták. Nagyon jól termékenyül. Partenokarpiára (megtermékenyítés nélküli termésfejlődés) hajlamos. Jó pollenadói a Vilmos körte és a Giffard vajkörte. Ajánlás A házi-kertek részére, a régi fajták kedvelőinek, külterjes viszonyok közé is ajánlható. A helyi, illetve belföldi fogyasztásra szerep juthat a kisebb mérvű üzemi és elterjedt házi-kerti termesztésben egyaránt.
A kórokozó gazdanövényköre A Rosaceae család mintegy 40 nemzetségébe tartozó 200 növényfajt képes megfertőzni, főként az almatermésűeket, számos dísznövényt és vadonélő növényfajt (van der Zwet and Keil, 1979). A kórokozó megjelenését egyre több új gazdanövényről publikálták az elmúlt években. A hazánkban nem annyira jelentős mirtuszgalagonya és a japán naspolya is a kórokozó gazdanövénykörébe tartozik. Az Amerikai Egyesült Államokban a tüskétlen szedren és a málnán is jelezték a kórokozó megjelenését. A japán rózsa természetes fertőződéséről is beszámoltak Németországban. A tűzelhalás betegség nem korlátozódik feltétlenül almatermésű növényfajokra, hiszen már beszámoltak japán szilva valamint Európában, Németország északi részén az európai szilva természetes fertőződéséről is. A kórokozó csak a hajtásokat pusztítja el és az idősebb részekre nem terjed át, valamint a virágok fertőződése sem ismert. Az USA-ban szilva és kajszi hibridjén (Pluot) hajtásszáradásról, valamint Csehországban a kajszi természetes fertőződéséről is jelentek meg publikációk.
Ha valaki az utolsó előtti lapját rakja le, hangosan az UNO (jelentése: egy) szót kell mondania, mielőtt a soron következő játékos cselekedne. Ha erről elfeledkezik, és ezt a többi játékos észreveszi, akkor 2 lapot kell húznia. Amikor valaki az utolsó lapját is lerakja, véget ér a játék. Ha esetleg utolsóként egy "Húzz kettőt! " vagy "Színválasztó + húzz négyet! " kártyát játszott ki, akkor a következő játékosnak ezeket még fel kell húznia. Ezután következik a pontozás. Uno kártya hány lapos 3. A játékosok összeszámolják, hány pontot érnek a kezükben maradt kártyák. A számos lapok annyi pontot érnek, amennyit a rajtuk lévő szám mutat (0-9 pont) "Húzz kettőt! ", "Fordulj vissza! ", "Kimaradsz! " kártyák: 20-20 pont Színválasztó és "Színválasztó + húzz négyet! " kártyák: 50-50 pont A pontokat összeadják, és annak az egyenlegéhez írják, aki minden lapját le tudta tenni. A játék addig folytatódik, amíg valaki el nem éri az 500 pontot. Egy másik változatban a pontokat "hibapontként" tartják nyilván, és az nyeri az aznapi játéksorozatot, aki a legkevesebb hibapontot gyűjti.
Például: az ELDOBÓ paklin lévő piros hetesre vagy piros lapot, VAGY bármilyen színű 7-est kell dobni. Más megoldásként a játékos színválasztó kártyát is dobhat (lásd: AKCIÓKÁRTYÁK FUNKCIÓI című rész). Ha nincs ELDOBÓ paklival egyező kártyája, húznia kell egyet a HÚZÓ pakliból. Ha jót húz, azonnal el is dobhatja. Ha nem jó, a következő játékos kerül sorra. Uno kártya hány lapos e. Mindig dönthetünk úgy, hogy NEM dobjuk el a kezünkben lévő megfelelő lapot, hanem inkább húzunk a HÚZÓ pakliból. Ha jót húz, azonnal el is dobhatja, azonban húzás után nem dobhat újabb kártyát a kiosztott kártyái közül. Az akciókártyák funkciói Húzz-kettőt kártya Ha ilyet dob, a következő játékosnak húznia kell két lapot és kimarad a menetből. Csak ugyanolyan színű vagy egy másik húzz-kettőt kártyára lehet eldobni. Ugyanez történik, ha egy ilyen kártyát fordítunk fel kezdőlapnak. Visszafordító kártya Ha ilyet dob, a játék iránya megfordul (ha éppen jobbról balra játszanak, a játék balról jobbra fordul, és fordítva). Csak ugyanolyan színű vagy egy másik visszafordító kártyára lehet eldobni.
Annyi tény, hogy a 17. században Hollandia kártya-kézműipara virágzott, s Európa akkori legnagyobb kereskedelmi flottája a kártyát más országokba is elszállította. A napóleoni megszállás idején - a 18. század végén - minden kivitel megszűnt, s a holland kártyaipar később, a belga mesterekel folytatott verseny során sem tudott tapra állni. A gyártás meg is szűnt, Hollandiát jelenleg Belgium látja el kártyákkal. Hagyományos holland kártyaminta nem alakult ki. A belga kártyák jellegzetessége, hogy az ász lapok városképet ábrázolnak, a lap közepén sorozatjellel. Uno kártya hány laos cambodge. Francia színjelzőkkel készültek Oroszország kártyái is. Az általánosan használt hagyományos kártya a párizsi minta egyik változata. Az orosz kártya története a 18. század végétől követhető nyomon. Előtte francia és német behozatallal fedezte a szükségletet. Az orosz kártyagyártás eredetileg cári monopólium volt, amelyet 1817-ben hoztak létre a katonák és tengerészek árvái otthonának fenntartására. Ennek védjegye egy fiókáit etető pelikán rajza volt.