Kísérletező készsége hagyományos és modern törekvések ötvözeteit nyújtó prózai írásaiban is megnyilatkozott. Legértékesebb prózai műve a Halálfiai című családregény. Eltérő korokból, s több nyelvből való fordításai – melyek alkalmanként az önkényességnek, illetve az önálló alkotásnak is teret adnak – líraiakon kívül drámai műveket is magukba foglalnak; kiemelkedő alkotása Dante: Isteni színjátékának tolmácsolása és az Amor Sanctus. Másképp újította meg a magyar költészetet is, távol állt tőle a prófétai magatartás, sokkal inkább a gondolati filozófiai mélység jellemezte költészetét. A század-elő legműveltebb magyar írója, a Nyugat írói körében poéta doctus (tudós költő). Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Babits Mihály: In Horatium (elemzés) – Oldal 2 a 4-ből – Jegyzetek. Költészetére mégis tárgyias-intellektuális megközelítési mód jellemző. Fiatal korában l'art pour l'art vádja érte, azonban ez igaztalan vád volt, mert formakultúrája nem művészet a művészetért, hanem művészet az emberért Wikipedia Élete itt In Horatium Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
Az In Horatium 1904-ben keletkezett, és a Levelek Iris koszorújából című kötetben jelent meg 1909-ben. Ez Babits Mihály első kötete volt, és nagy téma-, forma-és stílusgazdagság, sokszínűség jellemezte (erre utal a kötetcím is: Írisz a görög mitológiában az ezerszínű szivárvány istennője). A kötetet három óda vezeti be. Babits kötetszerkesztési elve azt a szempontot érvényesítette, hogy a versek egymásmellettisége hogyan hat egymásra. Nyitóverse az In Horatium. Babits egyszerre hagyományőrző és újító volt, a klasszikus hagyományokat modernséggel ötvözte. Azonosult a nagy elődökkel, tudatosan folytatta munkásságukat, de különbözött is tőlük. Ezt mintegy programjaként fogalmazza meg a versben. In Horatium Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök – nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. Babits Mihály: IN HORATIUM | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A láng is hullám.
Horatius az ókor egyik legolvasottabb és legnagyobb hatású költője. A későbbi korok számára az antik költői eszmény megtestesítője. Műveit négy csoportra oszthatjuk műfajuk szerint: epodusok, szatírák, carmenek és episztolák. Az epodusok a polgárháború korát elevenítik meg. Az epodus a változatos, könnyed versbeszéd formája, illetve műfaja: egy hosszabb és egy rövidebb ritmusegységből (egy hexameterből és egy jambikus sor-, illetve sorpárokból) áll. 16. epodus (részlet) " Második itt ez a kor, mit a belső harc dühe őröl, Rómát saját hatalma semmisíti meg! " Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása A szatíra eredetileg egyveleget jelentett, olyan tematikailag meg nem határozott költői megnyilvánulást, amely verses formában íródott. Horatiusnál gúnyos, komikus hatású ábrázolásmód, írói szemlélet. Kritikus hangvételű írás, a leleplezés eszköze. A hexameteres formájú művek sokszor párbeszédesek, erkölcsi és filozófiai problémákat boncolgatnak. Horatius a római társadalom hibáit, irodalmi ellenfeleinek gyengeségeit kritizálja ezekben a művekben.
ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök - nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. A láng is hullám. Szüntelenül lobog főnix-világunk. Igy nem is él soha, mi soha meg nem halt. Halálnak köszönöd életedet, fü és vad! Minden e földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint csobogó patak s »nem lépsz be kétszer egy patakba«, így akarák Thanatos s Aiolos. Ekként a dal is légyen örökkön új, a régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra. S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily mértéken zengte a megelégedést, hadd dalljam rajt ma himnuszát én a soha-meg-nem-elégedésnek! Minden a földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint hegyi záporár, hullámtörés, lavina, láva s tűz, örökös lobogó. – Te is vesd el restségednek ónsulyu köntösét, elégeld már meg a megelégedést, légy könnyű, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az.
Horatius verseinek egyik csoportjának (epodus) is ez az elnevezése (ott jambikus sorokból álló versforma) ars poetica: költészettan, költői mesterség (lat. ) szóból; 1. olyan műalkotás, amely a költészetre vonatkozó szabályokat foglalja össze 2. olyan műalkotás, amelyben a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom és művészet feladatáról vall szatíra: a társadalmi visszásságokat és emberi gyengeségeket gúnyoló irodalmi mű
Görnyedt szerénység, kishitü pórerény ne nyomja lelked járomunott nyakát: törékeny bár, tengerre termett, hagyj kikötőt s aranyos középszert s szabad szolgájuk, állj akarattal a rejtett erőkhöz, melyek a változás százszínű, soha el nem kapcsolt kúsza kerek koszorúját fonják.
És így tovább; a lényeg, hogy mindegyik megfogalmazás gúnyos. Cyrano szellemessége elsősorban abban rejlik, hogy saját nagy orrát úgy mutatja be, mintha nem a testrésze lenne. Hol tornyos háznak, hosszú toknak, tolltartónak vagy póznának látjuk az orrot. Persze ez mind túlzás, de éppen a túlzás nevettet meg. Megamat kigunyolom ha kell tv. Cyrano hajlandó kinevetni önmagát, hosszú beszéde végén azonban leszögezi: "magamat kigúnyolom, ha kell, / De hogy más mondja, azt nem tűröm el! " Sokat tanulhatunk Cyranótól. Például, hogy roppant hatásos, ha valamit úgy mutatunk be, mint valami mást: ez a metafora egyik fajtája. Metafora, hogy a hosszú orrot póznának nevezi, és képzeletében a madarakat is látja, amint a vízszintesen nyújtózó póznán üldögélnek. A hosszúság a nagy orra és a póznára egyaránt jellemzô, s a hasonlóság alapján kapcsoljuk össze a kettôt, így értjük meg, mi közük van egymáshoz. Ugyanakkor a pózna önálló életet él egy külön világban, ahol mást is jelent. Ez lep meg bennünket, amikor az orrot póznaként is látjuk, mert most már az orron ülnek a madarak.
Mennyit fejez ki!... Nem, Én nem vagyok fogoly, de... Édes istenem! Nem börtön, de... ez a hivatalos Kifejezés!... Ez a formula!... Nos, Szabad vagyok, a lelkem is örűl, De... Mindenütt kémek vesznek körűl. Fogoly? Ugyan! Mily kába gondolat! De... hogyha lábam pár lépést halad A park felé: minden levél alatt Egy szem virúl ki rögtön! Fogságról ki beszél? Szabad vagyok, szabad, mint a tavaszi szél, De... hogyha valaki szólni kiván velem, Fülesgombák teremnek hirtelen Az ajtó fáján!... Megamat kigunyolom ha kell mp3. Ó szabad vagyok, De... valahányszor lovagoltatok: A láthatatlan, buzgó lovagok Egész raját érzem magam mögött! Rabságban lelkem sohasem nyögött, Szabad vagyok, de... minden levelem Először más olvassa!... Fogoly vagyok-e? Nem Én vagyok a függetlenség maga, De... egy lakáj áll minden éjszaka Ajtóm elé... (Egy szürkülő, egészséges, nagy legényre mutat, aki a tálcáért jön és átmegy a színpadon, hogy magával vigye. ) Tessék megnézni! Az!... Szabadságod üres szó? Nem igaz! Fogoly vagy? Nem! Mi vagy hát? No majd megmondom, ó te Bohó reichstadti herceg: te vagy a nem-fogoly-de.
Kállay Géza Mondhatta volna szebben "Mondhatta volna szebben, kis lovag" – így oktat Cyrano de Bergerac (ejtsd: sziránó dö berzserak) egy urat a róla elnevezett verses drámában. Edmond Rostand (ejtsd: edmon rosztan) francia íróművében a fiatalember meg akarta sérteni Cyranót, azért mondta, hogy nagy az orra (ami egyébként igaz). Cyrano, bár kitűnő kardforgató, nem hívja párbajra a sértegetőt, hanem szavakkal leckézteti. Figyelmezteti, hogy még egy sértést is lehet sokféleképpen mondani. Lehet túl egyszerűen, laposan, ostobán: "Önnek nagy az orra", de lehet ötletesen, okosan, szellemesen is, és azonnal húszféle módját rögtönzi, hogyan fejezhető ki az egyszerű állítás: valakinek nagy az orra. Magamat kigúnyolom ha keller. Például mondhatjuk mély tisztelettel: "Gratulálok néked / Tornyos házadhoz, nagyságos barátom! ". Vagy kíváncsian: "Mit rejt e hosszú tok? / Tollszár van benne, vagy gyaníthatok / Papírvágó kést, ollót is talán? ". Vagy kedvesen: "Ön nagy barátja, lám, / A madaraknak! Póznát tart nekik, / Ahol magukat kipihenhetik".
Cyrano fiatalkora a harmincéves háború időszakára esett, és - legalábbis Le Bret szerint - kadétként ő is részt vett a sokak szerint az igazi első világháborúnak tartott, egész Európát vérbe borító öldöklésben. De amikor 1640-ben Arras ostrománál egy kardszúrást kapott a torkába, felhagyott a katonáskodással. Az életrajzban itt tátong egy csaknem évtizedes fehér folt. A valószínűleg utazgatással telt évek után 1654-ben Párizsban tűnt fel. Ebben az évben jelenik meg tragédiája, az Agrippina halála, vígjátéka, A pórul járt tudálékos és levelei, melyeket előszavában d'Arpajon hercegnek ajánlott. Az Agrippina színpadi bemutatója Cyrano életében is tragédiák sorát hozta. A darab miatt istenkáromlással vádolták, nagyúri pártfogója kihátrált mögüle, lakásából kitiltották és egy fagerenda hazafelé menet betörte a fejét. DELMAGYAR - Magamat kigúnyolom, ha kell. Azt beszélték, nem fatális véletlen történt, hanem ellenlábasainak köszönhette a balesetet. Cyrano ugyanis nem tartotta távol magát a politikától, bár az már nem világos, mi alapján állt hol az egyik, hol a másik oldalra.
Az ő visszaemlékezése a lovag élettörténetének fő forrása, bár a megbízhatósága erősen kérdéses. Le Bret nyomán és a Cyrano nevében használt, délnyugat-francia városra utaló jelző miatt sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy Cyrano a Gascogne tartománybeli Bergerac-ban született. Idézet: Edmond Rostand: Mert magamat kigúnyolom, ha kell,. Emellett szólt, hogy a gaszkonoknak a francia köztudatban általában duhaj, verekedős természetet tulajdonítanak, és az a körülmény, hogy egy majdnem csupa gaszkonból álló testőrcsapatban szolgált. Később azonban egy párizsi plébánián rátaláltak a születését bizonyító 1619-es anyakönyvi bejegyzésre, ami bizonyította, hogy a fővárosban született, és egy utóbb vidéki birtokossá avanzsált parlamenti jogász fia volt. Cyrano előbb Párizsban, majd 1631-től Beauvais-ban tanult. Tizennyolc éves korában Le Bret-vel együtt csatlakozott egy főleg gascogne-i nemes családok fiaiból álló testőrcsapathoz. "Duhaj, bravúroskodó szellem uralkodott ezeknél a katonáknál, éppen illő Cyrano temperamentumához, aki annyira túltett mindnyájukon, hogy társai a bátorság démonának nevezték el" – idézi fel egy 1903-as tanulmány.
De ezt sem kell állandóan ismételgetni, mert elvész az értéke. Talán a legokosabb, ha mielôtt beszélni kezdünk, megkérdezzük magunktól: "mondhatnám szebben? "