A szellemi kulturális örökség logója Az UNESCO az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az 1972-es világörökség egyezmény kiterjesztéseként 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött egyezményt (eredeti címe: Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage). A nemzetközi jogi dokumentum a csatlakozott részes államok számára meghatározza a végrehajtással kapcsolatos lépéseket, feladatokat. Szellemi kulturális örökség [ szerkesztés] A szellemi kulturális örökség lehet: szóbeli hagyomány, és kifejezési forma, tradicionális előadó művészet; társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény; a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek; valamint a hagyományos kézművestermékek előállításához szükséges tudás és készség. A UNESCO által az egyezmény alapján nyilvántartott hivatalos lista 2017 elején 429 kulturális egységet tartalmazott. Külön lista tartalmazza a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségeket; ezek általában a végleges eltűnéssel fenyegetett népszokások és szertartások, amelyek megőrzése fokozott állami támogatást igényel.
Az UNESCO szellemi kulturális örökséget védő egyezményének magyarországi megvalósítója a Skanzenben működő intézmény a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága. 2015. december 26. Az Igazgatóság feladata az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményének hazai szakmai megvalósítása és ennek koordinálása. Az Igazgatóság olyan operatív szakmai szervezetként működik, amely összehangolja a szellemi kulturális örökséghez és annak hatékony megőrzéséhez kapcsolódó tevékenységeket és programokat. Összefogja az ezek megvalósításában részt vevő intézményeket és szervezeteket, illetve ösztönzi, elősegíti és koordinálja a szellemi kulturális örökség megőrzésével és védelmével kapcsolatos további teendőket. Biztosítja a szellemi kulturális örökség promócióját a folyamatos és széles körű tájékoztatás révén, valamint nyilvánossá teszi az egyezményből következő hazai feladatokat és a megvalósulás folyamatának eredményeit, hivatalos dokumentumait. Ennek szellemében feladatai közé tartozik a Nemzeti Jegyzék gondozása, megyei referensi és szakmai hálózatok kiépítése, működtetése, a szellemi kulturális örökség honlap üzemeltetése, oktatási programok kidolgozása, ismertetők készítése, konferenciák, továbbképzések, a szellemi kulturális örökséget népszerűsítő rendezvények szervezése.
A finn szaunakultúra is felkerült a listára (Illusztráció, a kép forrása: Pixabay) A kínai tajcsi és a finn szauna is felkerült a UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára - olvasható a sajtóközleményben, amelyet a szervezet honlapján tettek közzé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) szellemi kulturális örökség kormányközi bizottsága 32 hagyomány felvételéről döntött. Közülük 29 a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára került, három a jó megőrzési gyakorlatok regiszterébe, és továbbá háromról döntöttek úgy, hogy sürgős védelmet igényel. A december 14. és 19. között online tartott ülésen először vettek fel a listára finn, máltai, paraguayi, valamint szingapúri hagyományt, így már összesen 131 ország kulturális örökségét tartják számon. A reprezentatív listára felkerült többek között a svájci és francia mechanikus órák, szobrok, animált festmények és zenedobozok készítésének kézműves mestersége, az Egyesült Arab Emírségek és Omán teveversenyei, a tevékkel kapcsolatos társadalmi szokások és ünnepélyek, a zambiai budima nevű harci tánc, amelyben nők, valamint férfiak és gyerekek is részt vesznek.
A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata: Definíció: A szellemi kulturális örökség (angolul intangible cultural heritage, franciául patrimoine culturel immatériel) fogalma az intangible/immatériel szóval fejezi ki megfoghatatlan voltát, nem tárgyiasult jellegét. A szellemi kulturális örökség hagyomány os és élő egyszerre, folyamatosan újraalkotott és szóban, gyakorlatban továbbadott közösségi identitás. A szellemi kulturális tevékenység soha nem statikus, hanem olyan tudás, mely generációról generációra való vándorlás során alakul ki és létezik tovább. A szellemi kulturális örökség a közösségekben él, annak tagjai az örökség gyakorlói és hordozói, egyben ők a megőrzés letéteményesei is. Ebben az esetben tehát nem helyszínekről, rögzült vagy élettelen tárgyi emlékekről, hanem a mindennapokban élő közösségi megnyilvánulásokról van szó. A tevékenység célja: A szellemi kulturális örökség fogalma az UNESCO égisze alatt létrejött kulturális örökség egyezményben került meghatározásra. Az egyezmény létrehozásával az UNESCO ösztönözni kívánja a szellemi kulturális örökség megőrzését, az érintett közösségek szellemi örökségének elismerését, az örökség jelentőségének tudatosítását helyi, nemzeti és nemzetközi szinten.
2012-től az Igazgatóság az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottság titkárságaként is működik. További információ: A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke és jó megőrzési gyakorlatok 2008-2019 Busójárás Mohácson – télűző maszkos szokás Fotó: Farkas-Mohi Balázs (2008-tól a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén, 2009-től Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján szerepel) A mohácsi busójárás farsang végén rendezett maszkos, télűző szokás. A hat napon át tartó tánccal, zenével kísért alakoskodó szokásban ma a város lakossága, a busócsoportok, a maszkokat, kereplőket készítő kézművesek, a busókat kísérő zenészek és táncosok vesznek részt. A szereplők az ide látogató nagyszámú közönséget is aktívan bevonják, így azok részesévé válnak a város több pontján zajló eseményeknek. A programok folyamatában egyformán szerepet kapnak a tervezett események, mint a busók gyülekezője, felvonulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, busóavatás, néptáncbemutatók, kézműves vásár, és a spontán akciók és megnyilvánulások, mint a termékenységvarázsló rítuselemek, az ijesztgetés, a játékosság, a tánc.
A kínálatban valamennyi túlfeszültség levezető betét, és túlfeszültség aljzat kiegészítő elem megtalálható. 3. 622 Ft 3. 709 Ft 4. 576 Ft 5. 249 Ft 5. 343 Ft 5. 350 Ft 5. 444 Ft 5. 451 Ft 5. 465 Ft 5. 567 Ft 6. 058 Ft 6. 109 Ft 6. 420 Ft 6. 608 Ft 6. 723 Ft 6. 839 Ft 6. 933 Ft 6. 984 Ft 7. 345 Ft 7. 403 Ft 7. 483 Ft 7. 511 Ft 7. 548 Ft 7. 678 Ft 7. 685 Ft 8. 437 Ft 9. 181 Ft 10. 280 Ft 11. 010 Ft 12. 319 Ft 12. 623 Ft 12. 811 Ft 12. 847 Ft 13. 722 Ft 13. 758 Ft 14. Túlfeszültség levezető. 770 Ft 17. 263 Ft 16. 055 Ft 16. 548 Ft 16. 881 Ft 17. 423 Ft 18. 356 Ft 18. 464 Ft 18. 717 Ft 19. 267 Ft
levezetési áram(Imax)
Az elektromos berendezések használatának szigorúan meg kell felelnie a műszaki előírásoknak. Racionálisan ellenőrizni kell a berendezések üzemképességét márciusban és áprilisban a zivatar kezdete előtt. A védőeszközök diagnosztikájának két fő módszere létezik: a fűtési hőmérséklet érintés nélküli mérését hőkamerával végzik elsősorban, az eredmények szerint az áteresztő áramot mikro- vagy milliaméterrel tovább monitorozzák. A moduláris feszültségkorlátozó működőképesség-jelző ablakkal van ellátva: a zöld jelzi a funkciók végrehajtására való készséget, a piros a hibát. Ez utóbbi esetben a varisztor rész gyors cseréjét írják elő. B+C (1+2) kombinált védelem - Túlfeszültség levezetők - Gazd. Így az ilyen típusú elektromos berendezéseket könnyebb otthon használni. Túlfeszültség-levezető - elektromos berendezés, amely rövid távú, nagy amplitúdójú feszültség-túlfeszültségektől vé képes megbirkózni tartós túlfeszültséggel vagy a potenciálkülönbség csökkenésével, ezért ultrahangos szondával és RCD-vel együtt alkalmazzák.
1+2. típusú (Class I+II, T1+T2, B+C) komplett levezetők, Iimp = 12. 5 kA (10/350 μs) Vizsgálati áramimpulzus Iimp 12. 5 kA (10/350 μs) fázisonként / 50 kA (10/350 μs) NPE (+1) modulnál Névleges levezetési áram In 25 kA (8/20 μs) fázisonként / 50 kA (8/20 μs) NPE (+1) modulnál Maximális levezetési áram Imax 50 kA (8/20 μs) Maximális folyamatos üzemi feszültség Uc 275 V AC fázisonként / 255 V AC NPE (+1) modulnál Alkalmazható az EN 62305 szerinti LPL III és LPL IV szinteken TN-C és TN-S rendszerekben köszönhetően Iimp 12. 5 kA /pólusnak 2. Túlfeszültség-levezető: működési elv és műszaki jellemzők. típusú (Class II, T2, C) komplett levezetők, In = 20 kA (8/20 μs) Névleges levezetési áram In 20 kA (8/20 μs) fázisonként / 40 kA (8/20 μs) NPE (+1) modulnál Maximális levezetési áram Imax 40 kA (8/20 μs) Maximális folyamatos üzemi feszültség Uc 275 V AC up to 440 V AC fázisonként / 255 V AC NPE (+1) modulnál Letöltések
A moduláris levezetők leírásában a P1-4 pólusok száma van feltüntetve. Védelmi osztályok és áramkör a levezetők hálózatra csatlakoztatásához Védőeszközök bekapcsolási sémája a TN-S hálózatban 220/380 V A belső áramellátó rendszerek átfogó védelme érdekében az erős pusztító impulzus behatolása ellen a levezetők fokozatosan vannak elosztva, a védelmi osztálytól függően. A B. osztály elfogadja az elektromos vezetékek vagy az otthoni elektromos védelmi berendezések közvetlen villámcsapásának következményeit. Külső kapcsolótáblára telepítve, az áramvezeték bemeneténél. A C osztály kezeli a kapcsolási hullámokat és a villámviharokat, amelyek túljutottak a védelem első szakaszán. A készüléket a ház belső főkapcsolójában vagy egy mellékemeletes garázsban helyezik el, amely egy többszintes épület bejárata, az adminisztratív épület emeletén. A D osztály a maradék hatások oltására szolgál. Hasznos közvetlenül az elektromos készülékek előtt. A korlátozó beépíthető az aljzatba. A levezető csatlakozási diagramjának saját jellemzői vannak az egyfázisú és a háromfázisú hálózatokra, a TNC és a TNS földelési elvekre (kombinált vagy nem, fő- és védővezetékre).
A túlfeszültség-levezető egy olyan eszköz, amely megvédi az elektromos rendszereket a villámlás által okozott károktól. Egy tipikus túlfeszültség-levezetőnek van mind földi, mind nagyfeszültségű csatlakozója. Ha egy erős elektromos túlfeszültség halad az energiaellátó rendszertől a túlfeszültség-levezetőhöz, a nagyfeszültségű áramot közvetlenül a szigetelésre vagy a földre továbbítják, hogy elkerüljék a rendszer károsodását. Villám- és villamosenergia-túlfeszültség A világítás és az elektromos túlfeszültség eltérítése a MOV segítségével Mi okozza az elektromos túlfeszültséget? Túlfeszültség-levezetők telepítése A túlfeszültség-levezető egy olyan eszköz, amely megvédi az elektromos rendszereket a villámlás által okozott károktól. Ha egy erős elektromos túlfeszültség halad az energiaellátó rendszertől a túlfeszültség-levezetőhöz, a nagyfeszültségű áramot közvetlenül a szigetelésre vagy a földre továbbítják, hogy elkerüljék a rendszer károsodását. Villám- és villamosenergia-túlfeszültség Ha egy erős áram vagy villám üt egy adott elektromos rendszerre, az az egész rendszert és a rendszerhez csatlakoztatott elektromos berendezéseket károsítja.