Ez a poszt a következő Percről percre része: Az ATV-től Csuhaj Ildikó jelezte, hogy mivel a legutóbbi Kormányinfón másodikként kérdezhetett, és a rövidebb sajtótájékoztatón több újságíró sem tudta feltenni a kérdéseit (az Index sem), ezért most csak a végén kérdezne.
"Majd én is megszólalhatok? " – tette fel a kérdést L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő és tegnapi minőségében interjúalany az ATV studiójában, miután egy álló percen keresztül hallgatta a feminsta aktivista hisztériáját, amiben egy darab kérdés sem volt. "Majd mindjárt" – érkezett a "riporteri" válasz. Index - Belföld - Az ATV főmunkatársa mindenkit előreengedett - A jogállamiság volt a Kormányinfó elsődleges témája - Percről percre. Egészen sajátos forgatókönyv lépett életbe: a vendég hallgatta, ahogy egy első látásra is személyiségzavaros nő hosszasan elmondja a véleményét. Mit véleményét – gyalázkodásnak szánt csacsiságait. L. Simon László, fideszes országgyűlési képviselő volt tegnap este az ATV Egyenes Beszéd Kontra című beszélgetős műsor vendége, ami önmagában nem számít világszenzációnak, hiszen jó párszor volt az ellenzéki tévéstúdióban, viszont ha a vele szemben ülő kérdezőket (? ) nézzük, akkor bizony változik a képlet. Hárman voltak ugyanis. A műsorvezető Rónai Egon volt, az egyik kérdező a magáról gyakran egyes szám harmadik személyben író Csuhaj Ildikó (ezt még meg is értjük, annyira tiszteli magát), a harmadik a magyar médiapiac egyik legviccesebb figurája.
Az Index úgy tudja, Bánó azért távozik, mert nem akart aktívan részt venni az átszervezésben. Távozik az ATV Híradó főszerkesztője, érkeznek a volt népszabisok | CIVILHETES. A helyére érkező Schwajda Gergő 2011 ősze óta dolgozik az ATV-ben: eleinte az Egyenes Beszéd társszerkesztője, majd a Híradó felelős szerkesztője és riportere, műsorvezetője volt. Idén nyár óta volt a műsor főszerkesztő-helyettese, de több más műsorban is dolgozott: vezette az Esti Start és a Helyzet című műsort, illetve heti rendszerességgel látható a Fórum című műsorban is. Közel 20 éve dolgozik a sajtóban, ennek legnagyobb részét a Magyar Televízióban töltötte. Tagja volt az Este alapítóinak, riporteri munkájáért megkapta a Magyar Televízió egyéni Nívódíját, illetve a Monte Carlo-i Televíziós Fesztivál különdíját.
Azt sem érdemes behazudni, hogy nem alacsony a munkanélküliség, mert az. Bayer Zsolt: Ihaj-Csuhaj! Sőt: Csuhajja! - Nemzeti.net. Inkább azt kéne megmagyarázni, miért alacsony, azért, mert a Fidesz jól kormányoz, vagy azért, mert egész Európában konjunktúra van, amin a zárt munkaerőpiac és a közmunkaprogram csak segít. Ugyanúgy nem érdemes behazudni, hogy ebben a vitában L. Simon üvöltött, mert nem ez történt. Inkább azt a kérdést kéne feltenni, hogy miért nem voltak képesek vitába szállni az állításokkal, amiket képes volt elmondani.
Mindezek ellenére a balliberális tempóba ez mind beleillett, hiszen nemcsak a műsorvezető, Rónai Egon nem vette észre ezt a ferdítést, hanem még a politikai elemző titulust magának valló másik vendég, Reiner Roland sem.
És nem kértünk mást, mint az esélyegyenlőség megteremtését" – Ezek azok a mondatok, amiket nem kellett volna mondania a fideszes képviselőnek, ugyanis a beszélgetés első tíz percében meglepően inaktív (lámpalázas) énekes szónokasszony is el kezdett ébredezni. Az aktivista a független színházak beszántását kezdte el taglalni (egyébként a "beszántás" is hazugság), amire L. Simon egy példát szeretett volna hallani, majd áttérve a kőszínházakra, megkérdezte, hogy Tarlós István mégis hány színházigazgatót váltott le. Meggyőző válasz híján ezt követően arról ment a vita, hogy hány darab színházigazgató kinevezése körül volt "kavarás", ami egy rekordhosszúságú monológot váltott ki a feminista aktivistából. Aktivistánk világcsúcsot dönthetett a kategóriában, ugyanis amikor L. Simon réveteg módon, egy nagyon finom közbeszólással a kérdésnek álcázott leteremtés 34. másodpercében jelezni próbálta, hogy alapvetően ő az interjúalany, nem gondolta volna, hogy ezzel újabb harminc másodperces fejmosást kap.
Ez is jó, ha egy folyamat kiindulópontját jelenti, és elvezet valahová. Rengetegen vannak, akik valójában csak egy-egy krízisben kezdenek el élni, amikor kénytelenek kilépni a komfortzónájukból. Persze erre ebben a formában nem vágyik senki, de sokszor mégis hasznos, mert rászorít, hogy elkezdjünk érezni, cselekedni, harcolni, amit már régóta nem tettünk. Bátran élni Könyvek a léleknek - univital.hu. Sokszor ekkor döbbenünk rá, hogy valójában kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mire vagyunk képesek. Minden megmozdul, újrarendeződik bennünk és körülöttünk. Ezért mondják, hogy a válság lehet áldás és lehetőség is – ami teljesen igaz, de mi is kellünk hozzá, hogy az legyen. 54. oldal (Kulcslyuk, 2015)
A kötet adatai: Kötés: puhatáblás Megjelenés éve: 2015 Terjedelem: 276 oldal
Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! A pozitív hozzáállás haladó változata, amikor olyan embernek is képesek vagyunk jót adni, akitől nem jót kapunk. 106. oldal A tagadással nem kizárjuk, hanem sokkal inkább behívjuk az életünkbe azt a dolgot, amitől tartunk. 157. oldal Az őszinteségben erő van! Az őszinte, önmagát felvállaló ember izgalmas, tiszteletet ébreszt, és sokakban olyan érzést is, hogy végre valaki kimondta helyettem, amit én is érzek! 143. oldal Az ember azáltal is definiálja önmagát, hogy kikkel és miben vesz részt. 131. oldal Jó néha "érdemtelenül", "ingyen" adni, és amit adtunk, azt engedjük el, ne várjunk érte semmit. 115. oldal Amit másokról mondunk, sokkal inkább rólunk árulkodik. Bátran élni könyv pen tip kit. 84. oldal Épülni és szabaddá válni attól lehet, ha valamiért teszünk, nem pedig valami ellen.
Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket. Éljük-e így le az életünket? Bátran élni kony 2012. Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be? Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások – gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló – véleményére.
Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben önmagunkat cserbenhagyjuk. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: És akkor mi van?! Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Bátran élni könyv akár. Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte.
Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket. Éljük-e így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be? Bátran élni - Félelmeink és gátlásaink leküzdése [eKönyv: epub, mobi]. Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások - gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló - véleményére.