Közhely, hogy az ügyintézés kész rémálom, az állami hivatalokba már az időpontfoglalás is felér egy kínzással. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy ez így legyen. Mutatunk egy oldalt, a -ot, amellyel rengeteg időt és még több frusztrációt spórolhat meg, ha kormányablakban akad dolga, és szeretne időpontot foglalni. De előbb nézzük, hogyan működik a hivatalos út, hogy világos legyen, mihez képest van hova fejlődni, még akkor is, ha az utóbbi években elvileg már sokkal jobban használható az állami rendszer, mint korábban. (Ha ezt már túl jól is ismerik, ugorjanak a második részhez. Központi időpontfoglaló rendszer. ) Az állami rendszer Nézzünk például egy útlevéligénylést! Ha szeretnénk ehhez neten időpontot foglalni, hogy biztosan sorra kerüljünk: A Központi Időpontfoglaló Rendszerbe kell belépnünk az ügyfélkapus azonosítóval. Itt ki kell választani egy ömlesztett listából, hova szeretnénk időpontot. Ekkor kapunk egy újabb listát, ahol kiválaszthatjuk, milyen ügyben intézkednénk. Ezeket négy csoportba osztották, nyilván valamilyen belső logika szerint, ami viszont a felhasználót egyáltalán nem érinti vagy érdekli.
Van még pár extra kényelmi funkció, például szűrni is lehet, hogy a találatok között csak a bizonyos időn belül foglalható helyeket lássuk. A leggyakoribb ügyeket megcsillagozták, hogy könnyebb legyen megtalálni. Az első látogatáskor körbemutogatják az oldal funkcióit, hogy biztosan ne vesszünk el. Központi időpontfoglaló rendszer nem elérhető. A készítők semmilyen titkos információnak nincsenek birtokában, egyszerűen újracsomagolták a szabadon hozzáférhető információkat, hogy olyan felületen intézhessük az intézni valót, amitől 2016-ban se kapunk idegbajt. Az oldal napi egyszer végignézi az összes foglalható időpontot, és ezeket tárolja el a saját adatbázisába, így elképzelhető, hogy egy-egy időpontot menet közben már lefoglalt valaki más, de még ezzel együtt is rengeteg időt spórol meg nekünk a szolgáltatás. Ahogy a készítők írják: Meg akarjuk mutatni, hogyan lehetett volna ezt jól csinálni. Sikerült.
Kedves Látogatónk! Az alkalmazás időpontfoglalásra, valamint azok kezelésére szolgál. LMI időpontfoglaló rendszer. Belépés csak a regisztrált pácienseink és az LMI ügyintézők számára lehetséges. Páciens Bejelentkezés Ügyintéző Bejelentkezés Háziorvos Bejelentkezés Páciens regisztráció Háziorvos regisztráció Ha elfelejtette jelszavát, kattintson ide új belépési jelszó igényléshez! Kedves Partnerünk/Kollégánk! A program használatával, belépési problémákkal kapcsolatos kérdéseiket, kéréseiket az e-mail címen jelezhetik. Ajánlott böngésző: Google chrome
A fejlámpánk fényében haladunk lassan egyre feljebb, az égboltot beragyogja a sok csillag. A Rhino Point kilátó előtt egy meredekebb szakaszt kell leküzdenünk, majd a kilátót elérve egy keskeny sziklagerincen haladunk tovább. Fontos a stabil mozgáskoordináció és a szédülésmentesség. Az ezt követő sziklás, kitettebb részen a kezünk használatára is szükségünk lesz. Egy igazán izgalmas szakaszon kelünk át: a vulkán külső lejtői és a kráter belső falai között húzódó peremen haladunk, lábunk alatt vulkáni hamu terül szét. Innen már nincs sok hátra, hogy elérjük a 4566 méteres Meru csúcsát. A látvány elképesztő: előttünk az Ash Cone hibátlan hamukúpja és a Kilimandzsáró hava. Túravezetőnk gratulál nekünk, s miután kigyönyörködtünk magunkat ebben a fantasztikus tájban, elindulunk visszafelé. A nap fényében igazi körpanorámában gyönyörködhetünk, amelyet az éjszaka sötétje a felfelé vezető úton eltakart előlünk. Jól fog esni a Saddle menedékházban elfogyasztott bőséges reggeli. A megérdemelt pihenést követően a Miriakamba menedékházig ereszkedünk le.
A Kilimandzsáró hava Ernest Hemingway Oldalszám: 256 Kötéstípus: kemény táblás védőborítóval Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. Eredeti cím: The Snows of Kilimanjaro Fordító: András T. László, Bart István, Déry Tibor, Lengyel Péter, Máthé Elek, Ottlik Géza, Réz Ádám, Róna Ilona, Sükösd Mihály, Szász Imre ISBN: 9789639708815 Országos megjelenés: 2007. 07. 15 Termékkód: 202 A szív dobbanását is megállító, feszes, remekbe szabott történetek szerelemről, halálról, életről, tisztességről. A kitűnű válogatás címadó darabja Hemingway egyik legismertebb, különös hangulatú novellája. Maga az író egyik legjobb írásának tartotta A Kilimandzsáró havát, és ezzel olvasói, kritikusai is egyetértenek. A novellából nagy sikerű film is készült, Gregory Peckkel a főszerepben. Henry, a híres író – akiben magát a szerzőt sejthetjük – sebesülten fekszik Afrika egyik elhagyatott vidékén. Csak felesége és helyi kísérője van vele, autójuk lerobbant, a segítség kétséges. A férfi lába már üszkösödik, még néhány nap, és orvosi ellátás nélkül biztosan nem éli túl a kalandot.
A Búcsú a fegyverektől az író önéletrajzi ihletésű első világháborús regénye, egy rendkívül tragikus végkifejletű, egy a fronton megsebesült amerikai önkéntes katona, és egy skót származású ápolónő beteljesült szerelmének története. A regény jelentőségét jól jelzi, hogy kétszer is megfilmesítették, olyan világsztárok főszereplésével, mint Gary Cooper, vagy Rock Hudson, és már 5 évvel eredeti, amerikai megjelenése után magyarul is megjelent Örkény István fordításában, azóta pedig legalább egy tucat hazai kiadást ért meg. Egyes kritikusai szerint ez az egyetlen, igazi regénye Hemingway-nek, minden egyéb inkább afféle felduzzasztott novella. Fiesta – A nap is felkel Mit lehet mondani az egyik legszeretettebb és legszélesebb körben tisztelt amerikai regényről, e különös szerelmi sokszögről, melyben Hemingway számos fontos témát gyúrt össze, és bár manapság is inkább az elveszett nemzedék előtti tiszteletadásként emlékeznek rá, stílusának és ábrázolt képeinek hála bőven nevezhető az első klasszikus értelemben vett modernista regénynek is.
Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. Please follow and like us:
Korábban már olvastam az íróbácsitól Az öreg halász és a tenger t, és abban a kötetben volt néhány novella is, szóval volt sejtésem arról, hogy mit is várhatok. A vadászós és torreádoros történeteket elvből nem szeretem, ezért a Francis Macomber rövid boldogsága és az Aki nem adja meg magát most kimaradt, mert már olvastam őket, és a bikaviadalok amúgy is annyira felidegelnek, hogy amint meglátom leírva, hogy torreádor, már tele vagyok előítélettel. #És meg akarom csapkodni őket is, meg az összes hülyét is, aki nézi. És akkor a bikafuttatásról még nem is beszéltem. # A címadó novellát viszont másodszorra is elolvastam, mert szép emlékeim voltak róla, és most is tetszett. Összességében jó az egész, habár volt néhány (nekem) unalmas történet, mint pl. a bokszolós. Érdekes, hogy az igazán rövid sztorikban nem is igazán a történés a lényeg, hanem amit nem mondanak ki a szereplők. Pl. A fehér elefánt formájú hegyek, ahol mind tudjuk, mi a szereplők közötti feszültség okozója, de nem mondják ki.