Ami, lássuk be, valóban karakteridegennek tűnik Merkeltől, akiről talán még soha senkinek se jutott volna eszébe a punkra asszociálni. Logika ugyanakkor ebben is van: Hagen Merkelhez hasonlóan az NDK-ban született és nőtt fel, mi több, a számot eredetileg még disszidálása és punkkirálynővé válása előtt az NDK-ban rögzítette hagyományos slágerstílusban. Vagyis a kapcsolat ennyiben adott, bár tény, hogy Merkel sosem hangsúlyozta túl, vagy hangsúlyozta egyáltalán ossiságát, vagyis keletnémet származását. Cipő végkiárusítás facebook fan. De vannak, akik ennél mélyebb tartalmi rétegeket is beleláttak dalválasztásába. Hagen slágere, amit ugyan nem tiltottak be, sokan mégis nem is annyira burkolt rendszerkritikaként értékeltek, arról szól, hogy a lírai én pasija, egy bizonyos Michael csak fekete-fehér filmet vásárolt a fényképezőgépbe a kies Hiddensee-szigetre tervezett nyaralás előtt, így aztán "senki se fogja elhinni, milyen csodás is volt itt". Hogy ebben mi a rendszerkritika? Hát az, hogy a keletnémet szocialista hiánygazdaságban színes filmből leginkább csak hiány volt, gazdaság nem.
Vagyis Hagen sorait lehetett a szürke keletnémet hétköznapok bírálataként is értelmezni. Ha pedig ez nem volna elég rejtett üzenetből, a Guardian szerint mások azt is felvetik, hogy a dalban szereplő Michael alkalmatlansága egyben a férfiakkal szembeni általános frusztráció kifejezése is lehet Merkel részéről, egyfajta búcsúpiszkaként férfi politikustársai felé. A Microsoft és a partnerei kompenzációt kaphatnak, ha Ön vásárol valamint az ezen az oldalon elhelyezett ajánlott hivatkozásokat követve.
Az állandó minőséget legfontosabb értéküknek tartották; a ruháik mellőzik a felesleges részleteket: lényegretörőek és kommunkiatívak. Maximális bírság cipő – végkiárusítás – miatt | Versenyjog: magyar perspektíva. Filozófiájuk, hogy a divat és az öltözködés nem kiváltságok, hanem a mindennapi élet alapvető részei, a hordhatóság és kényelem mellett az egyediség kialakításának fontos eszközei. A márka megszűnését, ennek okait, illetve jövőképüket a közösségi oldalaikon jelentették be. Lapozz a folytatásért!
© Technológia: A németek most azon merengenek, hogy vajon mennyire ismerhették jól 16 év után távozó kancellárjukat, Angela Merkelt, vezeti fel a Guardian a beszámolóját arról, hogy a leköszönő kancellár milyen nótákat választott a németül rendkívül németesen hangzó Großer Zapfenstreichre, vagyis katonai búcsúztatására. A hagyományoknak megfelelően a leköszönő kancellár három dalt választhatott, amit a ceremónián előadnak majd a tiszteletére. Első választása a Großer Gott, wir loben Dich című népszerű egyházi himnusz, ami egyáltalán nem váratlan választás a kereszténydemokrata lelkészgyerek Merkeltől. Ferfi tenisz - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Második választásának már van némi szatirikus éle, ez ugyanis Hildegard Knef Für mich soll's rote Rosen regnen, vagyis "Értem vörös rózsáknak kéne záporozniuk" című dala, amiben a lírai én arról dalol, hogy bár az elvárások szerint meg kéne hunyászkodnia, és beérnie azzal, amije van, ő nem képes erre, mert mindig nyerni akar. Harmadik dalválasztása még ennél is meglepőbbre sikerült, ugyanis a nyugatnémet punkszcéna meghatározó figurája, Nina Hagen egyik dalára, a Du hast den Faberfilm vergessenre (Elfelejtetted a színes filmet) esett.
Szerelem második látásra (Last Chance Harvey, 2008) – Emma Thomson nal és Dustin Hoffman nal mindent el lehet adni, még egy ilyen szögegyenes romantikus sztorit is – ebben egyetért a kritika nagy része. A két valóban nagyszerű színész -parádés, önironikus, fesztelen és őszinte- játékán kívül tényleg nincs mit nézni ezen a mozin, ez viszont annyi, hogy el is viszi az egész mozit. Joel Hopkins író-rendező kiváló meglátással semmi mást nem csinált, mint helyzetbe hozta e két zseniális színészt, hátradőlt és nézte őket. Nem tudom, a tízen-huszonévesek mit gondolnak erről a filmről, kicsit öregebbek már nyilván fogják az alapszitut: van úgy, hogy az ember, legyen bármilyen tehetséges, mégis lapátra kerül, van úgy, hogy semmi nem jön össze, még a családjában is előbbre van nála mindenki, van úgy, hogy lassan már tényleg lecsengetnek, és ilyenkor igen sokan összetörnek, összeomlanak, magukba zuhannak. Nekik viszont kifejezetten gyógyír lehet egy ilyen mellébeszélés nélküli, tömény pozitív életérzés-dózis.
A film eredeti címe Mon inconnue, azaz: Én ismeretlenem. Ami talán egy fokkal szerencsésebb, mint a Szerelem második látásra, amivel már jelent meg 2008-ban egy angol-amerikai romantikus dráma Emma Thompson és Dustin Hoffman főszereplésével, kicsit hasonló üzenettel megspékelve, miszerint sohasem késő új életet kezdeni. Aztán ott van még a Szerelem sokadik látásra című amerikai romcom Ashton Krucherrel és Amanda Peettel, akik meglepő módon épp nem a jó időben szeretnek egymásba… De mielőtt feljelentené a komplett globális filmgyártást a vakok és gyengénlátók szövetsége a szerelem egyoldalú, kizárólag egy érzékszervhez kötött ábrázolásáért (kész szerencse, hogy azért ott van az Egy asszony illata! ), gyorsan söpörjük is be az asztal alá ezeket a címbeli nüanszokat, és inkább örüljünk, hogy franciák által született meg ez az izgalmas kérdésfelvetést körüljáró film. Mert hiába a romantikus nyári tartalom, a limonádé jelleg, a kivitelezés mégis sodró lendületű és elgondolkodtató. Amellett, hogy helyenként elképesztően vicces.
Az Oscar-díjas Dustin Hoffman (Esőember) és Emma Thompson (Értelem és érzelem) jutalomjátéka a kortól független újrakezdést ünnepli Joel Hopkins szívmelengető romantikus drámájában, mely bebizonyítja: soha nincs túl késő megtalálni a boldogságot. Szereplők: Eileen Atkins (Maggie Walker), Kathy Baker (Jean), Liane Balaban (Susan), James Brolin (Brian), Richard Schiff (Marvin), Daniel Lapaine (Scott), Michael Landes (Peter Turner), Jamie Sives (Doctor Butler), Kate Harper (Jill), Bronagh Gallagher (Oonagh) További szereplők... Munkatársak: Forgalmazó: Budapest Film, író: Joel Hopkins, Producer: Tim Perell, Producer: Nicola Usborne, Zene: Dickon Hinchliffe, Operatőr: John de Borman, Vágó: Robin Sales, Látványtervező: Jon Henson, Jelmeztervező: Natalie Ward, További munkatársak...
2019. július 10. | | Olvasási idő kb. 4 perc Egy gyönyörű, kifinomult, érzékeny és szerény zongorista; egy igazi eyecandy sármőr író, akinek a mosolyától galambok ülnek a verebekhez; és egy nagyon fontos kérdés, amit minden tehetséges embernek fel kell tennie magának. Holnaptól a mozikban a nyár egyik legjobb romantikus vígjátéka, ami a limonádé címénél jóval többet tartalmaz. Fiala Borcsa filmajánlója. – Azoknak a házasságoknak, amiknek a csírája még a gimnáziumban, netán a főiskolán, egyetemen szökött szárba, van egy igen gyakori forgatókönyve tapasztalataim szerint. A két fél együtt áll fel a startvonalra, mély egyetértésben és harmóniában. Egyenlő esélyekkel. Aztán, ahogy telik, múlik az idő, az egyikük elszárnyal. Befut, sikeres lesz, megcsinálja magát. Ezzel párhuzamosan pedig szép lassacskán a kettejük között lévő, eleinte aprócska különbség egyre nagyobb és nagyobb réssé tágul, mígnem a végén egy komplett szakadék tátong az egykori szerelmesek között. Az egyik fél úgy érezheti, ő bizony nem ebbe az emberbe szeretett bele tíz-tizenöt-húsz évvel ezelőtt.