Szereti a magyaros ízeket? Válogasson a legjobb erdélyi receptek közül. Esetleg nem járt még Erdélyben? Ne hagyja ki. Aktuális ajánlatunk: UTAZÁS ERDÉLYBE Erdélyi juhtúrós puliszka Hozzávalók: 60 dkg kukoricaliszt 25 dkg juhtúró 3 dl tejföl 8 dkg zsír vagy vaj só Egy kis sóval forralj fel 1, 5 liter vizet. Folyamatos keverés mellett (e célra legjobb egy habverő) szórd bele a kukoricalisztet. Lassan, továbbra is kevergetve főzd, amíg nem válik tejbegríz-sűrűségűvé, majd tedd félre. Egy magasabb sütőedényt zsírozz ki, s az aljára teríts néhány kanálnyi puliszkát, szórd meg juhtúróval, locsold meg tejföllel, csepegtess rá zsírt, majd simíts rá egy újabb réteg puliszkát. Úgy folytasd a rétegezést, hogy legfelülre túró kerüljön. Forró sütőbe téve, közepes tűzön süsd pirosra. VINETA-PADLIZSÁNKRÉM Hozzávalók: * 2 padlizsán * 1 fej lilahagyma * olaj * só Elkészítés: A padlizsánt megsütöm nyílt lángon, lehúzom vizes kézzel a héját, fakanál végével összevágom, hogy kenhető legyen. A hagymát apróra vágom, sózom, és olajjal habosra kavarom.
Zsömle Ez a rusztikus teljes kiőrlésű zsömlefajta Benda Judit "Kenyérsütés" című receptfüzetéből származik. Haas Gyuri barátom igen találóan fogalmazott róla úgy, hogy "zsigeri szinten örökbe fogadta" ezt a finomságot. Kürtőskalács Tipikus erdélyi édesség a " Kürtőskalács ". Kúpos sütőfán sütik, hogy a parázs felett forgatva ráolvadjon a cukor. Néhány helyen darált dióbelet is szórnak rá. Erdélyi tepertős pogácsa Hozzávalók: Fél kg liszt, fél kg tepertő, 2 tojás, 2, 5 dl tej, 1 dl tejföl, 1 cs sütőpor, só, bors. Erdélyi juhtúrós puliszka Hozzávalók: 60 dkg kukoricaliszt, 25 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, 8 dkg zsír vagy vaj, só Puliszka Hozzávalók: Fél kg kukoricaliszt, 20 dkg füstölt szalonna, só. Erdélyi rablóhús Hozzávalók: 80 dkg vesés, 10 dkg füstölt húsos szalonna, 1 kg. paprika, bors, só, 20 dkg kukoricadara, 8 dkg zsír. Erdélyi fatányéros Hozzávalók: 25 dkg sertéskaraj, 25 dkg borjúcomb, 25 dkg bélszín, 16 dkg füstölt szalonna, pirospaprika, 5 dkg liszt, 2 dl olaj, só, friss saláták, hasábburgonya.
Elkészítés: A tojás t felverjük, majd belekeverjük a búzadarát, 1 evőkanál lisztet és a juhtúró felét, majd félretesszük. A másik kanál lisztet a vaj on megfuttatjuk, 3 dl vízzel, folytonos keverés mellett felengedjük, alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk az alaplevet és további 4 dl vizet, felforraljuk. Beletesszük a zúzott fokhagymát, pár percig főzzük, majd belekeverjük a tejföl lel kikevert 5 dkg juhtúrót. Ecettel, sóval, cukorral ízesítjük. A félretett juhtúrós masszát apró golyókká formáljuk, és a forrásban lévő levesbe tesszük. Ha a gombócok megpuhultak, tálalhatjuk a levest.
A tetejét tojással megkenjük, sajttal vagy Dani-féle juhgomolyával megszórjuk. 180 C-fokos sütőben, kb. fél óra alatt pirosra sütjük. (Dani féle)
A ledobott kabátok és nadrágok találomra választanak helyet. De valahogy sikerült kivárni az utolsó korhely búcsúkáromkodását is a hajnali gavallérnak. Most már bizakodva figyelt fel, ha újabb lépéseket hallott... - A Róka-zugból jön Evelin, a hercegkisasszony! - mondá magában a köpenyeges, amikor valóban feltűnt egy kézilámpa szentjánosbogara, amely tévelygő tapogatózással kereste az egyetlen igaz ösvényt e földi életben. A kézilámpáshoz barna horgolt kesztyű, a nagymama ólomszínű kendője, a rezgést darab időre felejtett szoknya és kattogó papucs is tartozott, amely papucs a hóban is talált mindig egy-egy követ, amelyen a maga nótáját kikopogja. A papucs bolondos jószág, szeret kopogni olyankor is, amikor erre nem sok oka volna. Levágta lábáról a nyomkövetőt a férfi, majd megszökött házi őrizetből : hirok. Ez volt Evelin, a hercegnő, egyébként csipkeverő leány, aki bár napközben nehéz munkával kereste kenyerét, hajnalban felkelt, hogy a misét ne mulassza. A harang éppen megszólalt, a csipkeverésben piros párázatot szerzett két leányszem még buzgóbban kezdte keresni a lábnyomokat, amelyek a templom felé vezetnek, de még nem érezte meg senki... Ezért kénytelen volt elfogadni a hajnali gavallér kíséretét.
Csak a keze volt fehér, puha, és a körme rózsaszínű, mintha minden egykori ékességei közül a kezét becsülte volna meg legjobban. Egy falegyezőt vett fel az asztalkáról, az asztalkán láthatóvá lett a kulcsos zárral ellátott emlékkönyv, és míg a legyezőt kezében megforgatta, a legyezőről ceruzával és tintával írott verssorok, névaláírások és hevenyészett rajzok tűntek Szindbád elébe. - Én már csak az emlékeimnek élek - mondta, és kezében fürgén mozgott a legyező. Házi őrizetbe kerül a villanyszerelők meggyilkolásával gyanúsított férfi : HunNews. - A direktor mondta is, hogy miért nem hagyom ezeket a limlomokat a téli állomáson, minek cipelem magammal. Én őszintén feleltem, hogy én már a limlomjaim nélkül nem tudok élni. Melegen s barátságosan pillantott Szindbádra: - Higgye el nekem, uram, hogy azok a nők a legboldogabbak, akiknek szép és változatos múltjuk volt. Akik megbecsülik a múltat, és visszaérzik az elmúlt gyönyörű órákat és napokat. Lehet, hogy ha majdan megöregszem, a templomba járok én is vezekelni, mellet verni és búslakodni könnyű és elröpült fiatalságom miatt, de most még annyira közel van minden, ami elmúlt, hogy teljes bizonyossággal emlékszem a csókokra, az ölelésekre.
Milyen is volt az a nőhódító kabát? Minden gavallérnak van valamely olyan kabátja, amelyben körülbelül ellenállhatatlannak hiszi magát. Rendszerint meghagyja, hogy ebben a kabátban temessék el, ami bizony nem mindig sikerül a kapzsi örökösök miatt. A hajnali gavallér kabátja olyan nagy utazóköpeny forma volt, amilyenben a múlt századokban utaztak azok, akik napokig vagy hetekig a kocsi üléséhez voltak kötve. Szárnyai voltak a kabátnak, mint az útszéli varjúnak; az utazó elvihetett magával a köpenyeg alatt akár két-három nőre való gondolatot is, aminthogy negyvenedik évén túl azért visel terebélyesebb kabátot a legtöbb férfi, hogy elférjenek alatta a különböző nők kerekded vagy karcsúbb emlékei. És a köpenyeg sarkig ért, hogy maga után söpörhesse az élet avarját. Csak éppen a temetőbe nem volt tanácsos ilyen köpönyegben menni, mert annyi gizgaz, lehullott fagally kapaszkodott a köpönyeg sarkába, hogy az ember bízvást hihette, hogy a holt nők nyúltak ki karjaikkal a köpenygazda felé. Megszökött a házi őrizetből egy budapesti férfi : HunNews. A hajnali gavallérnak azért volt szüksége erre a köpenyegre, hogy ruházata fogyatékosságát eltakarja.
A budai ház, amelyben H. Galamb Irma a Krisztina-templom szomszédságában lakott, olyanformán helyezkedett el a régi, vénséges házanyókák között, mint szemérmetes, tiszta és finomkás vénkisasszony, krinolinos, vikleres, öreg asszonyságok között. Legalábbis száz esztendővel fiatalabb volt, mint szomszédai, de a tisztára söpört udvaron kerekes kút nyikorgott, és a zöld lugas poros levelein bágyadtan villant meg a napsugár. Az ablakok keskenyek voltak, és fehér, repedezett zsalugáterek takarták őket. A kapu mellett a falban fülke és kopott betűk hirdetik, hogy valamikor a kéményseprők védőszentje, Flórián állott e helyen. Bizonyára úgy történt, hogy idők folyamán a ház gazdát cserélt, és Flórián tovább vándorolt a fülkéből a kéményseprő gazdával és legényeivel. Flóriánnal a háromablakos ház mintha minden férfias díszét elveszítette volna. Ha elhaladtál a csöndes ablakok alatt, és bepillantottál a simára söpört udvarra, a kerekes, kútra és a zöld lugasra: azt kellett gondolnod, hogy odabenn a hűvös szobákban egy-egy tarka macska és egy-egy vénkisasszony üldögél, és a Képes Családi Lapok régi évfolyamait levelezik.
- Szegény ember volt a hajnali ember, nem tellett neki mindig jól szabott nadrágra meg kabátra - ezért nem is mehetett akármikor az utcára. A hajnali sötétség kedvezett neki. Rendszerint az Angyal-zugban lappangott, ahol nappal is kevesen járnak, hát még ilyenkor, hajnalban. Úgy húzódott meg, mint valami kocsmai cégtábla, amely a jámbor utazóhoz van címezve. Figyelte az ellenséges éjjeliőr távolodó lépteit... Mennyi gondja, baja volt ezekkel a nehezen búcsúzkodó léptekkel. Szenvedélyes bakter volt itt, szerette volna, ha az éjszaka, az ő élete, örökké tartana. Figyelte a korhelyek ingadozó lépteit, amelyek mindenféle ürügy alatt megállottak itt-ott a kerítéseknél, kapu aljában, utcasarkokon, hogy még egy darabig ne kellessen hazamenni a félelmetes otthonba, ahol bizonyára a Betegség üldögél az ágyak szélén, mint valamely könyörtelen látogató. Szinte sóhajtanak ezek a léptek, amikor nagy nehezen mégis eltökélik magukat arra, hogy káromkodva bevágjanak egy-egy kaput maguk mögött. És az igazi dörmögés akkor kezdődik igazán a házak belsejéből, mert a korhelyek a nóta mellett rendszerint elfelejtenek gyufát venni magukhoz, amellyel otthon gyertyát gyújthassanak.
A hajnali gavallér ott várt az utcasarkon. Evelin most már kíváncsian ment feléje. Vajon mit fog mondani a mai hajnalon a különös udvarló?