A fent említett technológiák megfelelő kiépítés és méretezés esetén természetesen működőképesek, illetve az ennél bonyolultabb és drágább technológiák is, de ezek a magas áruk miatt nem hasonlíthatóak össze egy olcsó medencéhez szánt szolár medencefűtéshez. A legmelegebb nyári napon sem melegszik fel a talaj az abszorber alatt olyan hőmérsékletűre, hogy hőt tudna átadni az abszorbernek, hiszen a nap a felette lévő abszorbert melegíti. Így a hidegebb talaj az abszorberből fogja a hőt elvenni. Mivel az abszorberek alsó felülete ugyanolyan kiképzésű, mint a felső felülete, így ugyanolyan hatásfokkal adja át a hőt az alatta lévő hidegebb talajnak. Szolár medencefűtés. Az egyszerű, műanyagból készült szolár medencefűtésekhez csak a legszükségesebb tartozékokat mellékelik a gyártók. A legszükségesebb tartozék viszont valamiféle hátoldali hőszigetelés lenne. Ha van is ötlete a hőszigetelésre a gyártónak, annak a gyártása és a termékkel való egybecsomagolása olyan pluszköltséget tenne az amúgy sem olcsó termékre, hogy az ár-érték arány miatt nem lenne piacképes.
Ez nagyban csökkenti a rendszer teljesítményét. Ilyen rendszereket nem is lehet szakaszosan működtetni, mert 1-2 perc alatt a benne lévő víz már nem képes több hőt felvenni, így kénytelen leadni azt a levegőnek vagy a talajnak. A kemény, alaktartó műanyagból készült termékeknél az esetleges légbuborékokkal vagy szennyeződések által elzárt csövek nem észlelhetőek kívülről, a rendszert megbontva is nehezen. Egy ilyen megsérült csövet javítani házilag alig lehet, vízszivárgás esetén pedig az egész rendszer használhatatlanná válik. Az abszorberek kialakításának sajátossága, hogy nagy felülethez kis vastagság tartozik. Ebben a mértani térben kell a legjobb folyadékáramlást kialakítani. Vannak olyan kidolgozások, ahol két vékony műanyagréteg között alakítanak ki egy vékony vízréteget. Ez a megoldás viszont csak döntött vagy függőleges telepítésnél működik, mert csak úgy tud a melegebb víz a kifolyócsonkhoz áramolni. Vízszintes helyzetben az áramló víz megkeresi a legkisebb ellenállású utat a kollektoron át anélkül, hogy lehűtené az egész felületet.
Vékony műanyag csövek vannak összehegesztve, hogy minél nagyobb felületen ére a napsütés, így minél több hőenergiát tudjon átadni az áramló víznek. Könnyű telepíteni (általában 32-es gégecsőhöz gyorsan csatlakoztatható a ki és a bementi csonk is. Alakjából adódóan nagyon sokan szeretik ezt a terméket. Gyakran rászerelik a szolártekercset a medence oldalára vagy a medence mellett áló kerítésre. Egyértelmű hátránya amint az előző pontban is leírtam, hogy a felületi légmozgás azonnal lehűti a melegítő felületet, így nem tud elegendő hőenergiát átadni a medence vizének. 3) Plexivel borírtott melegítő gúla, panel Ezek a melegítőek méretükben jelentősen kisebbek az előzőkben tárgyaltaknál (a szolár matracoknak nem kisebbek, de azokat jóval kisebb medencékre tervezték). Egyértelmű előnyük, hogy a plexi és a hőátadó fekete réteg között megszorul a meleg levegő, így folyamatosan széljárástól függetlenül átadja a meleget az áramló víznek. Mindenképpen hatékonyabb melegítésnek tartom az előző két kategóriában megemlített fűtési módszernél.
Erre a több víz a jó megoldás. Sok víz viszont nagyon nehéz lehet, így el kell találni a megfelelő súlyarányt. A kapilláris csövekkel készült medencefűtések általában 6 méter hosszúak azért, mert a csövek közösítése munka és költségigényes és minél kevesebb helyen van megmunkálva, annál olcsóbb az előállítása és kevesebb a hibalehetőség. Ezekben a kapilláris csövekben nagy nyomással lehet csak a vizet átpréselni a kohéziós erő miatt és a vízáramlási sebessége a cső átmérőjétől függően véges, függetlenül a víznyomástól. ( Képzeljünk el egy 6 méter hosszú szívószálat). A kisteljesítményű medenceszivattyúk ezekben alig képesek a vizet áramoltatni a kis víznyomás miatt, a felesleges vízmennyiséget pedig speciális szelepeket kell elvezetni. A 6m hosszú kapilláris csövekben, ideális esetben hamar felmelegszik a víz a maximumra, így a 4-5-6 méternél akár már olyan meleg lehet, hogy a hőt visszaadja a 20-35 fokos külső levegőnek vagy a 10-20 fokos talajnak. Tapintásra az abszorber a kifolyó végén jó meleg, ami örömmel tölti el a felhasználót, valójában így már a felület a kezét melegíti és nem a cirkuláló vizet.
Hátránya, hogy a kis méretéből és alakjából adódóan a légtelenítést meg kell oldani. Ha egy rövid időre valamiért levegőt enged a rendszerbe a vízforgató akkor a levegő "kotyogni" fog a rendszeren belül. Ezt úgy tudjuk megoldani a legegyszerűbben, hogy a bemenő csatlakozás elé egy hattyúnyakban (a bemenő csonknál magasabb ponton egy légtelenítő szelepet szerelünk a rendszerbe. Ellenkező esetben a levegő buborék megragad a szolár gúla felső pontján, vagy a panel tetején. A fenti 3 megoldásra jellemző, hogy a vízforgató biztosítja az áramlást, így érdmes a vízforató működését nappalra időzíteni. A tapasztalat, hogy amint a víz visszaáramlik a medencébe akkor olyan forró víz is kijöhet ami megégetheti az ember kezét. Azonban ez csak pár másodpercig tart. Ez a kollektorban lévő felforrododott víz kiáramálását jelenti, azután azonban egy pár tizedfokkal melegebb víz jön csak, amit általában a kéz érzőidegei nem észlelnek, de ettől függetlenül a medencefűtés működik. Ezek a rendszerek 38 mm-es csatlakozással rendelkezek, így ahol 32-es gégecsőves a rendszer, ott érdmes 2 db átalakítóval számolni, hogy a 32-es gégecső keresztmetszetét megnöveljük a kívánt méretre.
Az uborka elpusztulhat. A savanyú talaj jellemző az alacsonyan fekvő területekre, ahol tavasszal stagnál a víz. A savasság egyébként több esős évszak után is növekszik, amikor is a magnézium és a kalcium kimosódik a földből. Ekkor a hidrogénionok dominálnak a talaj összetételében, és növelik a savasságot. És annak megértéséhez, hogy ez pontosan így van, nézze meg a területen termő vadrozmaringot, zsurlót és sóskát. Ha pedig a talajt is 15 cm mélyre ásod, ott egy világos, hamuszerű réteg látható. Hogyan határozzuk meg a talaj savasságát tudományos indoklással: vásároljon lakmuszpapírt – gyógyszertárban vagy kertészeti boltban; keverjen össze egy félig folyékony talajoldatot (föld + desztillált víz), és merítse bele a tesztet szó szerint 3 másodpercre; a savasság típusát a csík színének és az indikátorskála megfeleltetése jelzi, vagyis egyszerűen össze kell hasonlítani az eredményeket. Ha csökkenteni kell a talaj savasságát, a kalcium-karbonát segít. Darált mészkövet, cementport, krétát, dolomitot, csontlisztet, fahamut tartalmaz.
Az uborka ugyanolyan jól fejlődik a hagyma és a fokhagyma után – veszélyes a kártevőkre, hiszen kiemelkedő baktériumölő tulajdonságokkal rendelkezik. Ahol a sárgarépa, a burgonya, a cékla nőtt, ott az uborkának is kényelmesnek kell lennie. A földet ősszel ásják ki, a hozzávetőleges mélység egy lapát bajonettjén van, csomók feltörése nélkül. Tavasszal érdemes még egyszer felásni a földet, majd gereblyével meglazítani, elrendezni a gerinceket. Ültetéskor jól korhadt trágyát juttatnak a talajba. Milyen műtrágyákra van szükség: 1 vödör komposzt; 15 g ammónium-nitrát; 20-25 g kálium-szulfát; 40-45 g szuperfoszfát. Ősszel az előkészítés nem lehet kevésbé alapos, mint tavasszal, ha nem több. Például néhány kertész elfelejti az olyan eljárást, mint a talajtakarás. A talajtakaró fűrészporból, levelekből, szalmából, fűből, napraforgóhéjból készül. A nyírlevelet különösen hasznosnak tartják a borágó esetében. Minden talajtakaró réteget talajjal kell lefedni. A szerves anyag egy része – ami előre látható – még tavasz előtt lebomlik.