Baranyi Ferenc legújabb verseskötete ismét a közéleti költt idézi az olvasók elé. Ballada a hunyászkodókról címet visel új könyve jelzi a költ egyéniségét, meg nem alkuvó világlátását – már ami a kötet els részében megfogalmazott költeményeinek gondolatát illeti. Saját magát inkább "közszolgálati költnek" szereti mondani, és valóban, verseit olvasva érezhet, hogy szolgálni igyekszik a mai zavaros világ emberét. Jobbító szándéka kiderül verseinek minden sorából, amelyek sokszor keményen megfogalmazott vélemények. Baranyi ferenc versei magyar. Bátran és keményen szól els versének néhány sora: "Hiába szólnak újra rám: kuss! / el nem némíthat félelem. " ( Armut macht frei – kb. A szegénység szabaddá tesz – a szerk. ). Keményen cáfolja Illyés Gyula egykori mondatát, amely "részleges" becsületre int az életben maradás érdekében: "Hiányos becsülettel / ne számíts / becsülésre", mert "most becstelenek / tobzódnak mindenütt. " ( Részlegesen se) A Szó, szó, szó c. szonett figyelmeztet az elhangzott szavak "értelmére", melyet a kormány és a képviselk mondanak, mert "nem azt közlik, amit jelentenek".
Baranyi Ferenc: Baranyi Ferenc összes szerelmes versei (dedikált példány) (Mixtus Kft., 1991) - 1957-1991 Kiadó: Mixtus Kft. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1991 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 120 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 14 cm ISBN: 963-04-1403-1 Megjegyzés: Baranyi Ferenc szerző által dedikált példány. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Tartalom Mulasztás 5 Nézni 6 Hajsza 7 Oly jó 8 Májusi románc 9 Kánkán 9 Emlékeddel mérgezve 10 Egy éjjel a végtelennel 11 Reggelig 12 Nincs többé 14 Utánad 14 A gyávaság szonettjei 16 Szökevény 16 Meditáció 16 Maradj 17 Együtt indultunk 18 Hó-galamb 19 Lányok 19 Szerelmed - régi holtág 20 Gazella-tánc 21 Legénybúcsú 23 Egyszer majd minden összeköt 24 Erzsike 24 Ne bánts 25 Elmondhatatlan vallomás 26 Kímélj meg 27 Roskadó alázat 29 Canzone profana 30 Nyári tánc 31 Tarantella 32 Ricodati! Baranyi ferenc versei a la. 34 Mindkettő emberül 35 Kilenc hollómadár 36 Egyedül 37 Hol voltál?
2008. 02. 14. Készítő: Verspatikus Itt már a szavak mitsem érnek, csak nézni kell és nem beszélni, se kérdeni, se válaszolni, csak nézni kell, csak nézni, nézni. Lesni, amit szép arcod izmán parancsolnak csöpp rándulások, s ha keskeny űr szakad közébünk: felmérni az arasznyi távot. Baranyi Ferenc - Könyvei / Bookline - 1. oldal. Szemekkel mindent megbeszélni ékesszóló sugarak által, s meleg, bársonyos egyességre jutni egy titkos kézfogással. Megérezni, amit te érzel, kimondani, mi nyelveden van, előbb dobbani a szívednél, csókod előzni csókjaimban. ne szólj a száddal, csak szemeddel, a szerelem akkor beszédes, amikor beszélni már nem kell. Baranyi_Ferenc kategória | 3 hozzászólás
:) Bár hivatalosan az akciófilmek egyik koronázatlan királya, azért drámai szerepekben sem okozott csalódást és igen jól tud hülyéskedni is. :D Lunemorte 2018. június 13., 01:07 Bruce Willis Hát én kérek egy McClane-t! Ez a színész bárhol megjelenik, mosolyt csal az arcomra. Iszonyú szimpatikus figura, szerepeiben a nagymenő komában érzékeny fickó lakozik…
Szóval megölték a szüleidet. Az egész életed szarrá ment, a tragédiát sosem voltál képes teljesen feldolgozni. Középkorodra egy lepukkant, rozsdásodó, kék autóban élsz, hajlék és pénz nélkül, és üresen álló házakba törsz be, hogy néha megfürödhess, és legalább pár hazug óráig megint embernek érezhesd magad. Aztán a szüleid gyilkosát egy nap kiengedik a börtönből, és üres életedet hirtelen száz százalékig kitölti egyetlen cél: ölni. Csakhogy az elmúlt éveket hobóként töltötted, és nem távol-keleti mesterektől tanultad az önvédelem és a gyilkolás fortélyait. Tüzes bosszú (Blu-ray). Nem Rambo vagy, nem tudsz úgy nézni, mint Charles Bronson, sem pedig úgy lőni, mint Bruce Willis. Egy nyomorult, szánalmas kis nyárspolgár vagy, sőt, még annak is csak egy roncs, aki azt hiszi, hogy a bosszú édes lesz, vagy, hogy legalábbis lezár majd valamit. Nem lesz, és nem fog, te pedig egy idióta vagy. Tény, hogy gyilkos idióta (mert nem sokon múlik ugyan, de sikerül revansot venned), de akkor is idióta. Jeremy Saulnier Kickstarteren megfinanszírozott low budget thrillere kicsit a Coen-testvérek filmjeit idézi, egy nagyon fontos különbséggel: a Blue Ruin ban nincsen semmi vicces.
Unalmas kamera beállítások, álmosító színvilág, fantáziátlan vágások, azonnal felejthető zene, és úgy általában vaskos Hallmark-kategóriás megjelenés jellemző a mozira. A színészekből sem sikerült kihozni a legjobbat (Robert Englund alias Freddy Kreuger milyen semmirevaló szerepet kapott már?! ). Bár a filmben rendezőként részt vett a horrorműves Lucky McKee is (lsd. The Woman, Frankeinstein játékai), őt menet közben leváltották, és végül az általában tévésorozatokban gondolkodó Trygve Allister Diesen dirigálta le a filmet. A bosszú szövetsége - film+ TV műsor 2020. október 21. szerda 03:25 - awilime magazin. Sajnos inkább Diersen sablonosabb stílusa dominál a projekt végső formájában, mint a "fenegyerek" McKee-é. A külsőségek mellett az a másik nagy gond a Reddel, hogy a forgatókönyve nem túl erős. Bár a történet végig fenn tudja tartani az érdeklődést, és vannak benne viszonylag ütős momentumok is, bevallom, én kicsivel nagyobb durranásra számítottam. Főleg a sztori legvégével voltam elégedetlen, Ludlow hirtelen jellemfejlődését nem éreztem igazán következetesnek az előzményekhez képest.
Amiben meg nem hiszem, hogy ne lenne esélye szerepelnie. Vagy egy tévésorozatban. Lehet, hogy egyszerűen csak lusta, és nem akar már nagyon dolgozni a pénzért? Annyiban igaza van, hogy ez tényleg könnyen jön. alapvetően nem az a baj hogy ilyen b-filmekben szerepel, sokkal inkább az hogy általában csak pár tízpercet, az is lényegtelen szerep...
Akkor is, ha ő is beledöglik. A Blue Ruin nem pusztán azzal tűnik ki a tipikus revansfilmek közül, hogy a tökös, kemény, két golyóval három rohadékot kinyíró igazságosztó karakterét lerángatja a földre, a betegesen fegyvermániás amerikai vidék fojtogató közegében, hanem azzal is, hogy Sulnier elveszi az egész szituáció álszent dicsőségességét, szórakoztatófaktorát, bűnös kielégítettség-érzetét. Az emberek nem cool golyózuhatagok közepette hullnak el lassítva, hanem úgy lövik le őket, mint a kutyákat, a főszereplő pedig nem lazán vállára vetett fegyverrel, peckesen sétál el, hanem megviselten tántorog tova, lelkének egy újabb darabját hagyva hátra. Bruce willis bosszú mindhalálig. A vér fröccsen, a halál ocsmány, az áldozat testvér, apa, fiú, EMBER, a bosszú pedig kurvára keserű. Az erőszak erőszakot szül elve a legtöbb efféle filmnek (még az exploitívaknak is) fontos sarokpontja, de Sulnier bőven túllép az adok-kapok amerikai hagyományain, ahogy a bosszú motívumainak virtuóz megcsavarásain is (ld. Park Chan-wook). A Blue Ruin nyers, letisztult és kimért narratívája (aminek puritánságát csak a gyilokmaraton hosszú évekkel korábbi kiindulási pontjának fokozatosan felszínre kerülő miértjei törik meg) lenullázza a megtorlás jogosságának és örömének illúzióját, és végül egy aljas, dicstelen és mocskos hentesmunkába vezet, ami egyáltalán nem tűnik se helyesnek, se megnyugtatónak, legfeljebb csak tragikusan kényszerűnek.