Hot Új Készleten Előrendelés Elfogyott Siess! Már csak 100 db van készleten!
Leírás
1, Kedves ügyfél, Kérjük, válassza ki a megfelelő méretet a magassága és súlya szerint, a legrészletesebb képpel kombinálva
Az őrület határán álló, kétségbeesett férfi újra szolgálatba áll, és egy speciálisan az ő számára készített autóval ered a gyilkosok nyomába.
Az első a Trust volt, ami erős kezdésnek bizonyult. Ekkor már megvilágosodtam, hogy a hangtechnika kicsit nincs a helyzet magaslatán. Az In My Darkest Hour másodikként kezdte felrázni az eddig kicsit passzív tömeget. A Hangar 18 és a Wake Up Dead remekül szólt, valószínűleg azért, mert az ének helyett inkább a gitár dominált, aminek ténylegesen volt hangja, nem úgy, mint a mikrofonnak, amit lehet, hogy elfelejtettek rákötni a hangfalakra. A Poison Was The Cure, majd utána a 1320 -ra kicsit leült a hangulat, elérkeztünk a féltávhoz, de a setlist szerint (mivel a hangosítás felett ültem, és ki volt rakva) ez volt a bemelegítés. Jason Momoa volt a leglelkesebb rajongó a Slayer Budapesti koncertjén | 24.hu. Ami ezután jön, az lesz a java. A második felvonás első száma a Sweating Bullets zseniális volt, itt mintha egy kicsit megtalálták volna a rendes hangot. Eztán jött Mustaine rövid köszöntője és a beharangozószöveg a következő számhoz: "This is for the bad girls! " Persze, hogy a She-Wolf hangjai csendültek fel. Ez alatt kitomboltam az összes maradék hangomat is, ami még maradt a hangszálgyulladás következtében, de nem csak én voltam ezzel így.
A JEGYVÁSÁRLÁSHOZ KATTINTS IDE! A Slayer 2019-ben folytatja világ körüli búcsúturnéját! Összefogott az Anthrax és a Slayer - Cultura.hu. A Nagy Négyesből az Anthrax is csatlakozott a Slayer búcsúturnéjához! "Meg szeretnénk nyugtatni a rajongókat, hogy még 2019-ben is úton leszünk, és annyi városba megyünk el, amennyibe csak lehetséges" A vég közeleg … a Slayer egyetlen, utolsó világkörüli turnéval búcsúzik A budapesti búcsúkoncertre 2019. június 11-én kerül sora Papp László Budapest Sportarénában
További info:
Vagy megnézni, mennyire jól beilleszkedett a csapatba a Hannemant pótló Gary Holt (mondjuk most már sokra megy vele); vagy legalább hallani Paul Bostaph precíz, izgalmas és fantáziadús saját dobtémáit, meg azokat, amik még a legendás korábbi dobostól, Dave Lombardótól származnak, ha már Bostaphból látni speciel nem sokat lehetett. Sőt, az abszolút best ofon kívül még két különlegesség is beépült a show-ba Bécs óta: egyrészt a Seasons in the Abyss című lemez ritkán játszott dala, a Temptation, másrészt az eleve szinte elfelejtett-elfelejtetett punkfeldolgozás-album, az Undisputed Attitude bónusz száma, a szintén alig játszott Gemini. Pedig ez a belassulós, nagyon erős túlzással és megint csak kizárólag a thrash metál keretei között akár még meditatívnak is nevezhető szám, amelyben annak idején az ismétléseket és az egyszerű ütemességet amúgy is mindig kerülő dobos, Paul Bostaph igazán kiélte magát, telitalálat volt élőben is, egyrészt hangszeres bemutatóként az aprítások között, másrészt pihenő helyett.
Az Endgame albumról a második szám, amit beválogattak, a Headcrusher nem tartozik a kedvenceim közé, de az utána következő annál inkább. A Tout Le Monde … ez volt az a szám, ami miatt beleszerettem a bandába még pár éve. Kis bakinak könyvelem el, hogy meg voltam győződve róla, hogy a Greatest Hits-en kijött verziót fogják lenyomni, így egy fél versszakkal el voltam csúszva kb, amikor észrevettem, hogy a demo verziót játsszák. Előfordult mással is 🙂 Az utolsó három szám feltette a koronát az estére, a Symphony of Destruction, Peace Sells és a Holy Wars az a három szám volt, amit muszáj lett volna végigugrálni, ha nem ülőhelyem van. Remek lezárás volt. Nagyon jól éreztem magam, megyek a következőre is, ahol már remélem, megtalálják a gombot a hangosítók. 🙂 A Slayer szerepléséről nem sokat mondanék, nem a kedvenc bandám, sőt, nem is kimondottan szeretem őket, a számokat sem tudtam megkülönböztetni, hogy épp melyik szól, de remek hangulatot csináltak. Rögtön azzal kezdtek, hogy megtoldták a hangzást 2×18 Marshall hangfallal, ami rögtön annyit tett hozzá az élményhez, ami a Megadeth számára hiányzott a tökéletességhez.
A tavalyi Megadeth koncertről sikerült teljesen lemaradnom, konkrétan előtte való nap láttam meg a plakátot, de akkor már esélytelen volt a jegyszerzés. El is határoztam, hogy a következőre mindenképp elmegyek. Így történt, hogy ott voltam a The European Carnage Tour hazai állomásán, ahol Big 4 fele, a Megadeth és a Slayer közös koncertet adott. A bejutás az Arénába gyorsan zajlott, de a folyosón várni kellett az ajtónyitásra. Mivel ülőhelyes jegyem volt, így szépen beálltam a sorba. A társaság vegyes volt, valaki még a pár évvel ezelőtti szigetes "Hozd el anyádat is! " szlogent is komolyan vette. De legnagyobb meglepetésemre, inkább én húztam lefelé az átlagéletkort, mint a néni felfelé. Sok idősebb, 40-50-es éveiben járó rocker tette tiszteletét, akiknek ez a két banda határozta meg a fiatalkorát. A tömeg egyre gyűlt, a fele küzdőtér volt megnyitva a közönségnek, a várakozás viszont lassan telt. A kezdés este nyolcra volt kiírva, de az első hang 8:20-kor hangzott el. David Mustaine egy kétnyakú gitárral megjelent a színpadon és belecsaptak a metálba.