A legsikeresebb új sorozat az Amazing Spider-Man lett, melyet Lee és Ditko közösen alkotott. A Marvel még attól sem riadt vissza, hogy kigúnyolja saját és más cégek által alkotott szuperhősöket és történeteket a Not Brand Echh című képregényében. A Marvel képregényeire jellemzővé vált, hogy nagy hangsúlyt fektettek a karakterek személyiségére. Ez a korábbi szuperhős-képregényekre kevésbé volt jellemző. Marvel Akcióhősök: Pókember: Új kezdet (képregény). A Pókember maszkja mögött a fiatal hőst önvád és más "evilági" probléma gyötörte, csakúgy mint bármelyik más kamaszt az ő korában. A tökéletes és makulátlan szuperhősök helyét egyre inkább átvették az emberibb karakterek. Némelyik hős inkább emlékeztetett bűnözőre vagy szörnyre. Idővel, ez a szokatlan megközelítés forradalmasította a képregény-iparágat. Stan Lee az egyik legismertebb és legelismertebb névvé vált a szakmában. Lee egyre elfoglaltabb lett és még "nyers" ötleteit és történeteit, vagy csak egy-egy gondolatát a rajzolók azonnal papírra is vetették. Ez alapján alakult ki az úgynevezett Marvel módszer.
Hot Új -12% Készleten Előrendelés Elfogyott 4. 490 Ft 3. 990 Ft Megtakarítás: 500 Ft (12%) Siess! Már csak 3 db van készleten! Már csak 20. 000 Ft hiányzik az ingyenes belföldi szállításhoz TERMÉKINFORMÁCIÓ Szerző: Warren Ellis Kiadó: Fumax Nyelv: magyar Oldalszám: 140 Kötés: Keménytáblás Egy ismeretlen ellenséggel vívott totális háború. Index - Mindeközben - Ennyiért kelt el az első Marvel-képregény. Amerika Kapitány még harcolt a fronton a tengelyhatalmak ellen a második világháborúban, küzdelmeiről azóta legendák születtek. Ám Steve Rogers manapság egészen másfajta háborút kénytelen vívni, nem nyílt szinen, hanem árnyak közt rejtőzve, örökös túlerővel szemben, olyan átlagemberekért, akik mit sem sejtenek arról, hogy az életük veszélyben forog. Korrupt kormányzati szereplőkön, vagy a maffián keresztül, kutatólaborokon vagy titkos bázisokon át, csak egy a biztos: az Árnyéktanács mindent elkövet rejtélyes céljai érdekében, Steve Rogers pedig az útjukban áll. Szerencsére nincs egyedül, ott vannak mellette a Titkos Bosszúállók: a harcművész Shang-Chi, a titkosügynök Sharon Carter, a szuperkém Fekete Özvegy, az intelligens és vad Bestia, a hasadt személyiségű Holdlovag, és az egyszemélyes hadsereg, Hadigépezet.
Főleg hogy Holdlovag – ahogy a zárósorokban felvillan a Múmia-filmekből csórt kosztümjében – sem családbarát arc. A Holdlovag kezdését egy lapon lehet emlegetni a WandaVision nel és a Loki val is, szerencsére nem A Sólyom és a Tél Katonája -féle megszokott vonalat követték a készítők ebben az esetben. Ajánlom, hogy Oscar Isaac és Ethan Hawke párharcát ugyanebben a minőségben fejtsék tovább az írók, mert az eddig látottak rengeteg bizakodásra adnak okot. Új marvel képregény bolt. Lehet, hogy az őrült szektás lesz a Marvel eddigi legizgalmasabb gonosza? Az biztos, hogy a pilot még egyszer lecsúszik a jövő heti folytatásig, annyira ütős lett, egy kis jóindulattal simán 8/10-es kategória. A Holdlovag (Moon Night) idehaza a Disney+-ra érkezik majd, az online videótár hazai startját nemrég jelentették be, ahogy az is kiderült, hogy mennyibe kerül majd a szolgáltatás havonta.
A szépen felöltöztettet halottak műtermi fényképezése a XIX. század végén, XX. század elején nagy divat volt, igaz, főként angolszász területen; az egykori fényképek közül néhány ma is közismert. Miért pont ez az egykori bizarr szokás lett a sztori kiindulópontja? – Feltűnt, hogy ezek a post mortem fotók alaposan megbizsergetik az emberek fantáziáját, kíváncsiak rájuk, foglalkoztatják őket. Vagyis a téma jó alapvetés egy horrorfilmhez. Ugyanakkor kísértetfilmben is gondolkodtunk, már csak azért is, mert én ezektől félek a legjobban, így személyesen is kihívásnak éreztem az elkészítését. Így kapcsolódtak össze végül a fotók és a kísértetek, és elhelyeztük az egészet egy magyar falusi környezetbe. – És egy olyan időszakba, amelynél sötétebb kevés van a történelmünkben. Nemcsak a háború és az azt rögtön követő járvány miatt, hanem mert a személyes tragédiák összeértek egy kollektívval: a régi, történelmi Magyarország ekkor élte a végóráit. Nem, nem soha!, üvölt bele valaki a film elején szimbolikusan a halott tájba; ez a pluszréteg miért volt olyan fontos az önök számára?
Ahogyan az irodalomban sem túl izmos az alapanyag, amire támaszkodhatnánk; a nyugatosok közül néhányan, mások mellett Babits Mihály, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső írtak Edgar Allan Poe nyomán horrorszerű novellákat – ezeknek később szintén nem nagyon akadt folytatása. Vagyis a horror tényleg nem tipikus magyar műfaj, pedig külföldön valószínűleg volna rá érdeklődés, már csak azért is, mert a horrorkedvelők körében még mindig sokan Drakula alakjával társítanak minket, és egy sajátos, izgalmas világot gondolnak körénk. Ezek a képzetek pedig jól rezonálnak a Post Mortemre is; bizonyítja, hány ország megvette már, és hány fesztiválon szerepelt nagy sikerrel. – Ennek ellenére ön is viszonylag későn kezdett bele a forgatásába, a fanyar humorú Állítsátok meg Terézanyut!, illetve az ötvenes évek második felében játszódó két alkotás, A vizsga és a Trezor sikerei után. – Már a 2011-ben bemutatott A vizsga után elkezdtem gondolkodni egy horrorfilm ötletén. A végső löketet az adta, hogy dolgoztam egyszer télen a szentendrei skanzenben, és feltűnt, hogy mivel ebben az évszakban végig zárva van, ideális forgatási helyszín lehet; a Post Mortem java részét később itt is vettük fel.
Van is már egy filmtervünk Szent-Györgyi Albertről, mégpedig a második világháborús kémtevékenységéről, amikor lényegében egy olyan partizáncsapat vezetője volt, amelyik a kiugrást próbálta elősegíteni. És nagyon szeretnék egyszer egy klasszikus háborús mozit is csinálni. Erre szintén formálódik az ötlet; a sztori az első háború végén, a Piavén való háromnapos átkelés idején játszódik, egy magyar rohamosztaggal a központban, Győztesek címmel. – Ez utóbbihoz azonban rengeteg pénz kell, hogy hiteles és ne megmosolyogtató legyen, arról nem is beszélve, hogy Az elit alakulat és a Ryan közlegény megmentése típusú mozikkal kell felvenni a versenyt. Van ennek realitása? – Mivel ez egész egyetlen szakaszról szól, meg lehet csinálni kamaradarab jellegűként is, sok kreativitással, ha a költségvetés úgy diktálja. Én nagyon bízom benne, hogy a Post Mortem külföldi sikerei és több mint kedvező kritikai fogadtatása után valamilyen formában ez és a Szent-Györgyi Albert-mozi is zöld utat kap.
A gondolat megfoganásával párhuzamosan 2012-ben megjelent az akkor még Nemzeti Filmalapnál egy közönségfilmes pályázat, és állandó alkotótársammal, Hellebrandt Gáborral arra gondoltunk, érdemes ide beneveznünk a fejünkben akkor már nagy vonalakban megfogalmazódott történetet. Vagyis, ez a film összesen nyolc évig készült. Volt egy hosszú fejlesztés, amelynek során meg kellett győznünk a döntnököket, hogy nem egy kaszabolós, olcsó mozit akarunk. Előzetesen fél évig tartott a maszkok gyártása, illetve a búvár- és kaszkadőrpróbák, a negyvenegy napos forgatás után pedig még másfél év telt el a rengeteg szükséges utómunka miatt. Sok számítógépes trükköt használtunk, és a hangutómunka is jóval bonyolultabb volt, mint egy átlagos film esetében, hiszen a valóságban nem létező hangokat, zörejeket kellett létrehoznunk. – A történet főszereplője egy Klem Viktor alakította fiatal férfi, aki post mortem fotósként, 1918 fagyos telén rendületlenül járja a magyar vidéket, hogy a háború és a spanyolnáthajárvány áldozatait megörökítse az utókor számára.
"Örülnék, ha a párizsi Champs Élysées-n is menne, legalább este tíztől" – jegyezte meg. A Post Mortem klasszikus kísértetsztori, közvetlenül az első világháború után játszódik egy magyar faluban, ahova elvetődik Tomás, a post mortem-fotós, aki a halottakat fotózza az elhunyt családjának körében. Olyan világot élünk, amikor a háború és a spanyolnátha rengeteg áldozata miatt a kísértetek szinte ellepték a Földet, ebben a faluban pedig kifejezetten sok kísértet van. Tomás belecsöppen a megszállott falu életébe, megismer egy tíz év körüli kislányt, Annát, és együtt próbálnak valamit tenni a kísértetjárás ellen. Az Állítsátok meg Terézanyut!, A vizsga és a november 4-én – az október 23-i ünnepkörhöz kapcsolódóan – a Duna tévében látható Trezor című film rendezője hat éve dolgozik a Post Mortem előkészítésén. "A horrornak, mint minden más filmes műfajnak, gyerekkoromtól nagy rajongója voltam, aztán pszichológusként végeztem a bölcsészkaron, és a diplomamunkám is a horrorfilmek szimbolikájáról és a horrorfilmek személyiség-lélektanáról született.
A gyerekek viszolygás nélkül ülnek halott testvérük mellé, vagy épp fogják meg a kezét, ölelik át. A halál – mivel igen gyakori látogató volt a viktoriánus kori otthonokban – nem számított akkora tabunak, mint manapság. Az ilyen post mortem fotográfiák kiemelt helyet foglaltak el az otthonokban. De nem csupán esztétikai értékük volt, komoly szerepet játszottak a gyász feldolgozásában is. Általuk egy pillanatra visszatekinthettek az elhunytra, úgy láthatták, ahogy emlékezni szerettek volna rá - csodás, szép emléket állítva így neki. A post mortem fotográfiáknak nem csupán esztétikai értékük volt, komoly szerepet játszottak a gyász feldolgozásában is Forrás: Flickr A történelem ismétli önmagát A 20. század elején a gyorsabb, olcsóbb fényképezés rohamos elterjedésével kiszorította nem csupán a díszes dagerrotípiákat, de magát a halál utáni fotózást is. A szülők gyermekeikről még életükben készítethettek akár több képet is, egy-egy családi portré sem jelentett már luxust. Ezzel pedig lényegében érvényét vesztette ez a hagyomány.
Az egy másik kérdés, egy hollywoodi fodrász nyilván nem fogja érteni, mi az a Nem, nem soha!, de itthon ennek a rétegnek is működnie kell. – A jövőben is marad a hasonló zsánerfilmeknél? A Post Mortem utolsó képkockái például erősen feltételezik a folytatást. – Természetesen nem lenne ellenemre leforgatni a második részt, meglátjuk, lesz-e rá lehetőség. De soha nem határozom el előre, hogy most ilyen vagy olyan filmeket készítek. A lényeg, hogy a végeredmény úgy hordozzon alap emberi értékeket és úgy mondjon el valami érvényeset az adott korszakról, hogy az a közönség számára fogyasztható, szórakoztató, befogadható legyen. A vizsgánál vagy a Trezornál sem volt másképp; úgy akartunk beszélni 1956-ról, illetve a szabadságharcot követő évekről, hogy közben az izgalom, a feszültség, az emberei drámák odatapasszák a nézőket a mozivászon, illetve a tévéképernyő elé. Egyébként meg nemcsak a horrort kedvelem régóta, hanem a történelmi filmeket is, ezért boldog volnék, ha a következő munkám egy ilyen lenne.