"Emléke sír a lanton még – Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd. " Meglátom én! – S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. – S Edvárd király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. – Ha, ha! mi zúg? … mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma… De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. Köszönjük, hogy elolvastad Arany János költeményét. Mi a véleményed A walesi bárdok írásról? Írd meg kommentbe!
A történet kettős tragédiával ér véget: a vértanúhalált halt bárdok tragédiája és a bűnhődő királyé. Így talán jobban illett a balladák komor hangulatához. Sok párbeszéd szerepel a műben, ezáltal töredékessé válik, ami fokozza a drámai hatást. A sok élőszavas beszéd drámaivá teszi (akárcsak egy színházi dráma), a ballada líraiságát a kavargó érzelmek adják. Legfontosabb költői eszköze a fokozás, a különböző részek között az ismétlődő szavak növelik a feszültséget a művön belül. Bár már sokszor elmondtam, hogy valójában mi célból íródott ez a ballada, szeretném összefoglalni. Azokban az időkben, a szabadságharc után a kétségbeesés erőt vett az embereken, úgy látták nincs többé kiút az elnyomásból. Arany feladatának tekintette, hogy az elcsüggedt embereknek ismét reményt adjon, így egy középkori legendával szemléltette az ország akkori helyzetét. Ahogy A walesi bárdok utolsó strófáiban megbűnhődik a zsarnok király, úgy fog bűnhődni a Magyarországot elnyomó uralom is, sugallja a ballada. Természetesen arról szó sem eshetett, hogy e ballada megszületése után rögvest megjelenjen nyomtatásban.
Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim – Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. – Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tettidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. "Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz, aki él: Király, te tetted ezt! " Máglyára! el! igen kemény – Parancsol Eduárd – Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt! …" S int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik: "Elhullt csatában a derék – No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.
Az ifjú "lágyabb éneke" – a hangzás és a tartalom ellentétével – folytatja Edward bűnlajstromát. Ám hiába küldi őt is máglyára a felbőszült király, hívatlanul egy harmadik bárd lép elő, s az ő kobzán is felsír a dal: a költőt – Petőfit – gyászoló siratóének. A király dühe fékezhetetlen: ötszáz velszi énekest ítél szörnyű máglyahalálra. Feldúltan "vágtat fakó lován" vissza Londonba, de égbekiáltó bűnéért lakolnia kell. Bűntudata, lelkiismeretének súlya űzi, kergeti az őrületbe. A vértanúk dalát hallja a néma csendben, az ő átkaik zúgnak fülébe a síp, dob, harsona zenéjén is át. A ballada allegorikus jelentése, célzata egyértelmű: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, s helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk. A költemény versformája az ún. skót balladaforma(azonos Vörösmarty Szózatának strófaszerkezetével). Szerkezete egyszólamú: az események időrendi egymásutániságban, egy cselekményszálon bontakoznak ki. Az ismétlődő sorok három részre ("felvonásra") tagolják a balladát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Elkészítés először bepácoljuk a pulykamellet: miután leöblítettük a húst, sózzuk, borsozzuk, pucolt vékony szeletekre vágott fokhagymával megspékeljük (késsel beleszúrunk a húsba, az így keletkezett nyílásba csusszantjuk a fokhagyma-darabkákat). Fedeles edénybe tesszük a húst (inkább kisebb legyen az edényünk, mint nagyobb) felöntjük annyi olajjal, amennyi ellepi. Edényt lezárjuk, érleljük 12 órát. Legjobb előző este elkészíteni. pácolás után a húst kivesszük az olajból, az olajat kis lábasba öntjük, felhevítjük ha jénaiban pácoltunk, a húst visszahelyezzük a jénaiba (ha nem, akkor a húst helyezzük sütő edénybe, tálba) s leöntjük a felhevített olajjal. Összekapja a külső rostokat, sütés alatt nem szárad ki a húsunk. Pulykamell egyben sütve. a tálat sütőbe helyezzük, 180 fokon tűpróbáig sütjük. Kb 20 percnél megfordítjuk a tálban a húst, ezt követően sütés közben többször meglocsoljuk saját "levével" húst tálra szedjük, lehűtjük olajat ne dobjuk ki, későbbiekben felhasználhatjuk szaftokhoz, pörköltalapba, hússütéshez.
Még több brutális fogás: Sonkás-sajtos palacsinta sajtmártásban Fehérboros párolt lila káposzta kolbásszal Gesztenyével töltött pulykamell zöldfűszeres quinoával