Mint említettük, az Assassin's Creed II majdnem 13 évvel ezelőtt jelent meg. Bár ez az opus nagyon jó játékmenetet kínált is, amikor megjelent, mostanra megöregedett. Pontatlanságokat találunk a mászásban, több mint alapszintű harcok, nem túl jó AI (különösen, amikor Ezio felismeréséről van szó, amikor éppen melletted áll)… A mi mai szemszögünkből nézve a játék tele van hibákkal, amelyek elég frusztrálóak lehetnek. Az érzékenységedtől függően akár arra is kényszeríthetnek, hogy letedd a konzolodat. De ha az ilyen játékmenet nem ijeszt meg, vagy ha természetednél fogva türelmes vagy, érdemes egy kicsit kitartani, hogy megszokd. Főleg, hogy a Brotherhood és a Revelations esetében ezek a hibák sokkal kevésbé vannak jelen. Ennek ellenére sajnálkozhatunk a fejlesztések hiánya miatt ezen a területen. Már a 2016-os PS4-es és Xbox One-os Ezio Collection verzió esetében is világos volt: többet vártunk az eredeti játékok remasterétől. Egy kis változtatás nem lett volna túl sok, és lehetővé tette volna, hogy ezek a címek jobban irányíthatóbbak legyenek, néhány egyéb, apró részletről nem is beszélve.
Az Ezio Collection sajnos kegyetlenül kivágta a multiplayer játékmódot mindkettőből – sajnálatos, de valamilyen szempontból érthető, nyilván nem akartak szervereket fenntartani az újramelegített játékoknak. (Amúgy igényes és izgalmas, csak épp igen kevesek által játszott speciális lopakodós-tömegbe olvadós játékmódokat adott a sorozat online kezdete. ) Szerencsére a trilógiához később kiadott DLC-ket rápakolták a lemezre, ezek a korábban csak letölthető formában elérhető kiegészítők egész sok tartalmat adnak hozzá a már eleve sűrű sztorikhoz. Mondhatjuk persze erre, hogy ez a legkevesebb, mindenesetre a széria rajongói, feltételezem, jó néven veszik az ilyesmit. Az Assassin's Creed: Lineage és Assassin's Creed: Embers filmek viszont, amelyek szintén az Ezio Collection részét képezik, felérnek egy sértéssel. A Lineage-ben viszonylag magas költségvetés és kiváló díszletek, kosztümök ütköznek video-esztétikával és hullamerev CGI-vel. Az Embers animációs film: Ezio öregkorába kalauzol el minket – olyan komputeranimációs szinten, amit már a Cartoon Network is visszadob.
Minden ráncmentesen fut 30 fps sebességgel, mindezt úgy, hogy közben a textúrák, a növényzet és egyéb részletek csak azok közelébe érve töltődnek be. Azt pedig, hogy mindkét említett kisfilm igencsak szaggat lejátszás közben, már csak zárójelben jegyzem meg. Visszaolvasva az előző sorokat, talán kicsit szigorúbb voltam a The Ezio Collection véleményezésekor, mint szerettem volna. Alapjában véve egy nagyon korrekt kis gyűjteményt kaptunk, amely a legújabb konzolok tulajdonosait ismerteti meg az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb videojáték-franchise-ának talán legfontosabb mérföldköveivel, és egyik neves alakjának élettörténetével. A nem kifogástalanul sikerült ráncfelvarrás miatt azonban nehezen tudom némi keserű szájíz nélkül tudomásul venni, hogy egyik kedvenc szériám három kiváló epizódja immár a legújabb erőműveken is elérhető. Slussz. ■ értékelés Assassin's Creed: The Ezio Collection Pozitívumok Az Assassin's Creed aranykora egy korongon. Kellemesen nosztalgikus élményt nyújt azoknak, akik ismerik az eredeti kiadásokat.
De mint az Assassin's Creed rajongók tudják, ezek a játékok nem csak visszavisznek az időben. Követjük Desmond Miles-t is, akit arra kényszerítenek, hogy újraélje asszaszin őse, Ezio emlékeit. De azzal, hogy ide-oda járkál a múlt és a jelen között, saját integritása is veszélybe kerül. Ebben a trilógiában két összetett történetet találsz, amelyek az egész saga alapját képezték. Mindenekelőtt fontos egy apró megjegyzést tenni a tartalommal kapcsolatban. Mint említettük, ez a gyűjtemény az Ezio-saga mindhárom részét (Assassin's Creed II, Brotherhood és Revelations) magában foglalja. A franchise-t nem ismerők számára, ezek nem csak anekdotikus epizódok a sorozatban. Ezio a mai napig a játékosok egyik kedvenc bérgyilkosa. Ami az Assassin's Creed II-t illeti, sokan a licenc legjobb epizódjának tartják. Ha van trilógia, amit érdemes felfedezni (még 13 évvel később is), akkor ez az. És a legkevesebb, amit mondhatunk, hogy van mit tenni. A három opus fő történeteinek befejezéséhez körülbelül 45 órára kell számítani.
Az AC2-ben a textúrákhoz és a karaktermodellekhez sem nyúltak, ez nyilvánvaló: tíz évvel ezelőtti poligonkarakterek rohangálnak fel-alá egy modernül bevilágított, 1080p-világban. Gyakran futunk bele szó szerint vérfagyasztó arckifejezést viselő, horrormimikát használó figurákba, ami pontosan ennek a felemás feljavítási folyamatnak köszönhető. (A pár nappal ezelőtti videó nagyon ritka bugokat mutat, általában azért nem olyan a játék. ) A Brotherhoodnál és a Revelationnél már szerencsére a karaktermodellek kipofozása sem esett a fejlesztők nehezére, a figurák plasztikusabbak, élettel telik – nem azt érezzük, hogy nyúzott zombik között csalinkázunk. Ettől függetlenül az Ezio Collection maximum egy post processing folyamatokkal telepakolt portnak nevezhető: marhára nem több, szerencsére nem is kevesebb. Félreértés ne essék, ennyivel az ember nem lehet megelégedve, meglehetősen hülyére vagyunk ám véve ezekkel a "felújított" változatokkal… A sorozatban először a Brotherhoodban lehetett multiplayerezni, amelynek megoldásait a Revelations továbbfejlesztette.
A textúrák sokkal élesebbek, a skinek élethűbbek, és minden részletesebb, színesebb mint anno volt. Ugyanekkora fejlődést azonban a PC-s verziókhoz képest már nem lehet észrevenni, de az Xbox One port azért valamicskét azokon is túltesz. Mindemellett egy sorozat evolúciója is remekül megfigyelhető egy-egy ilyen gyűjteményből. A második rész még igencsak "bamba" ábrázatú karaktereihez képest a Revelations ezen a téren már jóval pozitívabban fest. A játékmenetről és a vezérlésről hasonlók mondhatók el, amelyek közül az utóbbi kapcsán azért felróható, hogy nem lehet egységesíteni azt, vagyis ha tetszik, ha nem, ki-ki kénytelen minden rész esetében megszokni az egykor ahhoz kiötlöttet. Az előre renderelt átvezetők sem lettek feljavítva, ami a Relevations kivételével igencsak látványos különbséget eredményez köztük, és a játék megjelenítése között. Ami azonban nem fér a fejembe – mindamellett, hogy én igazán nem szoktam ezen "lovagolni" – az az, hogy a mai monstrumokon hogyan, miért vagy milyen indok alapján nem tudták a legjobb indulattal is csak mérsékelten látványosan felturbózott grafikai megjelenítést 60 fps-re feltornázni a készítők?
Elkészítése: A töltelékhez az almát megtisztítjuk, meghámozzuk, szeletekre vágjuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk az almát, és fedő alatt kis lángon pároljuk. Rövid idő után hozzáadjuk a cukrot, és addig pároljuk amíg az összes levét elpárolta. Levéve a tűzről belekeverjük a darált diót, búzadarát és az ízesítő anyagokat. Hűtjük. Tiroli almás rétes - Balmaz-Sütöde. A tésztát kinyújtjuk, 25 cm-es csíkra vágjuk. A két végéből levágunk 1-1 cm-es csíkot, ez lesz a díszítés. A tészta közepét enyhén megszórjuk búzadarával, majd rátöltünk a töltelékből. Ráhajtjuk az egyik tészta oldalt, ezt megkenjük tojással majd ráhajtjuk a másik oldalt is. Tepsire tesszük, megkenjük tojással. A két tésztacsíkot kígyózó mintát adva rátesszük a rétesre és ezt is lekenjük tojással. Gőzös sütőben sütjük 220 fokon. Ha már barnul a rétes, a sütő hőfokát alacsonyabbra vesszük, hogy átsüljön a rétes.
Felvert tojással lekenjük a tetejét. A kis darab tésztát is jó vékonyra kinyújtjuk. Derelye vágóval vékony csíkokat vágunk belőle, majd hármat a rétesünk tetejére helyezünk. Ekkor újból lekenjük tojással. A másik két tésztánál is így járunk el. 200 fokra melegített sütőben kb. 25 perc alatt szép arany barnára sütjük. Tiroli rétes – Ruszwurm – Magyarország legpatinásabb cukrászdája. Kissé lehűtjük, majd felszeleteljük. a receptet Vass Lászlóné küldte be. Köszönjük! Hasonló receptek
Sajnos, nem található a keresési feltételnek megfelelő tartalom. Próbáljuk meg újra, más kifejezésekkel. Keresés:
[2] Régi magyar szakácskönyvekben [ szerkesztés] Simai Kristóf piarista szerzetes 1795 és 1799 között Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében tejfeles, túrós, rizskásás, mákos, almás és káposztás rétes szerepel. A tejfeles réteshez: "Végy fél font lisztet, 4 lat írós vajat, 2 tojást, és sós tiszta vízzel csinálj tésztát belőle, ha elkészült, hagyd, nyugodj ruha vagy tál alatt. Osztán 4 lat főtt vagy írós vajat kétülű tálban fakalánnal verj fel tajtékig, verj közé egy egész és három tojásnak csak a sárgáját, és egy meszely tejfelt. A nyugodt tésztát nyújtsd vékonyra, terítsd terített asztalra, a vastag széleit szedd le, és a felvert tölteléket kend reá, 4 lat masolyaszöllővel hintsd meg, vagy ha tetszik, előbb keverd a tojásos tejfel közé, 's azután formálj rétest belőle. Almás tiroli rétes ~ Lilla főz. Forralj 3 verdung vagy többecske jó édes tejet tágos lábosban, a rétest írós vajjal kend meg, tedd a forró tejbe, 's alól-felül vess tüzet neki és szépen pirítsd meg, 's melegen add fel. " [3] Elkészítése [ szerkesztés] Fél liter lisztre körülbelül 1/4 liter langyos vizet s dió nagyságú zsírt számítva, az egész gyurmát megsózva és kézzel jól leverve fél óráig pihentetjük, azután jól belisztezett abroszon gyúrófával kissé megnyújtjuk, majd kézfővel minden irányban a lehetőségig kinyújtjuk.
Almás töltelék: 1 kg alma lereszelve 3 dl almalé 1 vaníliás pudingpor cukor ízlés szerint fahéj Lereszelem az almát, a levét felfőzöm egy pudingporral. Cukorral ízesítem, majd beleforgatom az almát. Kekszmorzsával meghintem a tésztát, mielőtt ráteszem a tölteléket. Meggyes töltelék: 1 nagy üveg meggybefőtt 3 dl meggylé vaníliás pudingpor 2-3 ek. cukor A meggylében felfőzöm a vaníliás pudingport, ízesítem cukorral, majd beleforgatom a meggyszemeket. Kekszmorzsával meghintet tésztára halmozom.
A rövidebbik oldallal párhuzamosan 4-6 db kb. 6-8 mm széles csíkot vágok belőle a díszítéshez, és megszórom a zsemlemorzsával. Az almákat meghámozom, kivágom a magházukat, és nagy darabokra vágom. Az almát összekeverem ízlés szerinti cukorral (2-3 evőkanálnyi elég szerintem, meg az "extrákkal" ha rakok bele valamelyikből), a tészta közepére halmozom, és két oldalról ráhajtom a tésztát. A végeket és az oldalát összezárom, és megfordítom, hogy a dupla oldal kerüljön alulra. A félretett tésztacsíkokból mintát rakok a tetejére, és megkenem a felvert tojással. Előmelegített sütőben, 200 fokon (légkeveréssel) aranybarnára sütöm (nem nagyon néztem az órát, szerintem kb. 15 perc lehetett). Miután kihűlt, megszórom porcukorral, és vaníliafagylalttal tálalom. 1 rúd lesz belőle.
Almás rétes leveles tésztából (Tiroli) /TT/ - YouTube