Én nem akarok sápad arcokat Már ne legyen több hazugság. Súlya legyen a szónak. Értelmet kapjon a holnap, a holnap. Én gyönge vagyok, így csak kérhetek És nem tehetem, amit kell. Kék madár én úgy kérlek: Hozzál boldog perceket! Szállj kék madariss.fr. Szállj kék madár, Várnak rád az emberek Szállj kék madár Mosolyt hozz és ünnepet Hozzánk szállj Én majd integetek, hogy idetalálj. Én nem akarok hulló könnyeket Már eleget sírt sok ember. Én majd integetek, hogy idetalálj.
Álljunk csak meg egy pillanatra, és nézzünk mélyen a szívünkbe. Tegyünk félre minden gondolatot. Irányítsuk pillantásunkat befelé, és ott megtaláljuk azt, amit keresünk. Semmi mást nem kell tennünk, mint megszüntetni azokat az akadályokat, melyek elválasztanak tőle, melyek saját magunk teremtette gondolatokból, illúziókból és vágyakból állnak. Mi hoztuk létre ezeket az akadályokat, így csakis saját magunk tudjuk őket megszüntetni. Szánjunk egy kicsit több időt saját magunkra. Ne féljünk, ha boldognak érezzük magunkat, higgyük el, fogadjuk el, amíg tart!! A KÉK MADÁR - Kataning. Éljük át, élvezzük, adjuk át magunkat neki! VANGELIS-1942 KÉK MADÁR Száz tengerár fordul ellenünk Száz szélvihar küzd velünk Nincs élelem, nő a félelem És egyre fogy emberünk Tűz és szélvihar pusztít mindenütt S a jó remény oly kevés, Bár harcolunk, mégis lázadunk, S az életünk szenvedés. Mért szenvedünk ennyit Istenem? Mért szenvedünk mindenért? Hány jó barát halt meg álmokért, Kincsekért és semmiért? Mind elmegyünk majd egy szép napon Ha a küldetés véget ért, Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk, Az életünk csak ennyit ért - Tűz, pusztító tűz, pusztító láng, Háborgó Ég, Tengerár, tengernyi Kín Tisztító tűz, mért, mért és miért, miért?
Száz tengerár fordul ellenünk, száz szélvihar küzd velünk. Nincs élelem, nő a félelem, és egyre fogy emberünk. Tűz-, és szélvihar pusztít mindenütt, s a jóremény oly kevés. Bár harcolunk, mégis lázadunk, s az életünk szenvedés. Miért szenvedünk ennyit, Istenem, miért szenvedünk mindenért? Hány jóbarát halt meg álmukért, kincsekért és semmiért. Mind elmegyünk majd egy szép napon, ha a küldetés végetért. Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk, az életünk csak ennyit ért. Tűz, pusztító tűz, pusztító láz, háborgó ég, tengerár, tengernyi kín, tisztító tűz, miért, miért és miért? Miért? Szállj kék madár. Szép új világ, végre itt vagyunk, szép új világ, álmodunk. Légy új hazánk, légy otthonunk hol élhetünk és halhatunk. Szép álmaink színes tengerén nincs háború, nincs szélvihar, csak béke van, ahol boldogan élhetünk oly sokan. Szállj, szállj, kék madár, szállj, egyre szállj, szállj, szállj, szállj, kék madár! Miért hagynál el? Nem hagyhatsz el! Nem hagytál el, Uram! Ha az ember él az emberért. A küldetés végetért.
Száz tengerár fordul ellenünk, száz szélvihar küzd velünk. Nincs élelem, nő a félelem, és egyre fogy emberünk. Tűz-, és szélvihar pusztít mindenütt, s a jó remény oly kevés. Bár harcolunk, mégis lázadunk, s az életünk szenvedés. Miért szenvedünk ennyit, Istenem, miért szenvedünk mindenért? Hány jó barát halt meg álmukért, kincsekért és semmiért. Mind elmegyünk majd egy szép napon, ha a küldetés véget ért. Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk, az életünk csak ennyit ért. Tűz, pusztító tűz, pusztító láz, háborgó ég, tengerár, tengernyi kín, tisztító tűz, miért, miért és miért? SportSpirit - Sport, lélek, futás, jótékonyság, vendégblog. Miért? Szép új világ, végre itt vagyunk, szép új világ, álmodunk. Légy új hazánk, légy otthonunk hol élhetünk és halhatunk. Szép álmaink színes tengerén nincs háború, nincs szélvihar, csak béke van, ahol boldogan élhetünk oly sokan. Szállj, szállj, kék madár, szállj, egyre szállj, szállj, szállj, szállj, kék madár! Miért hagynál el? Nem hagyhatsz el! Nem hagytál el, Uram! Ha az ember él az emberért. A küldetés véget ért.
Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben, Mert a legeslegjobbnak, Mindíg fájdalom az ára.... Legalábbis a monda szerint. " (Colleen McCullough: Tövismadarak) Színestollú kismadárka csicsergte tele fülem, Oly kellemest dalolt megnyitotta szívem. Beengedtem, kérlelgettem repüljön még közelebb, kedves hangját úgy vigyáztam nem volt mi most fontosabb, mint fülemben hallanom édes csengését a szónak, s e daltól kábultan elhittem, részese lehetek a jónak. Szállj kék madariss. de a szivárványos madár csak átutazóban jár nálam… úgy érzem nem akarja, hogy a etessem itassam. Ablakomon bekukkantott s szívemet csőrébe vette, elrepült messze vele, hol… valahol kiejtette. Ha magunkban hordozzuk a boldogságot akkor miért nem férhetünk hozzá? A válasz végtelenül egyszerű: mert folyton önmagunkon kívül keressük a boldogságot. Rávetítjük mindenfélére, melyet mihelyt elérünk, már el is vesztette vonzerejét, mert nagyon jól tudjuk, hogy ez nem az.
Kato vagyok, aki megtalálta a maga Kékmadarát. Madaram lábai a ket fiam eletem buszkesege, szárnyai a hit és a szeretet. Szárnyaim alatt a szél a remény, hogy a röptöm mindig másoknak is öröm legyen. A KEK MADAR "... a Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az Élet legkisebb ajándékának a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív! " (Maurice Maeterlinek) A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. Hol Jársz? / Szállj, Kék Madár - Single by György Korda & Klári Katona on Apple Music. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük egymás örömét. Mert a Kék Madár maga a boldogság, Nagyon közel kell, hogy Hozzád közel legyek, mert minden érzékemmel éreznem és tudnom kell, hogy hozzám tartozol! "A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre.
Ezt már az Örökmécses demóra is felvették, a volt Bonanza Banzai-énekes Ákos szinte instrumentális dalának (Félek magamtól) az átirata. Vagy inkább egy abból kiinduló Charon-szerzeménnyé átírt valami, mely egyben akkora dark/gót rock/metal sláger, hogy még az F. O. System is megirigyelhetné. S bár jóval könnyebben befogadható, mint A Láz többi része, amit mond, az ugyanolyan súlyos. A "... tőlem félj És ne saját magadtól... " lehetne akár maga a Sátán is, pláne ahogy Janeth hörgi, ám valójában a mindenkiben ott élő Árnyék az… A Láz, meg az egész Charon-életmű azon zenei alkotások közé tartozik, melyek csak érnek az eltelő idővel. Ez a hallgatóra vonatkoztatva különösen igaz – biztosan másként fogod értékelni 5-10-20 év további tapasztalatával, megélt életével a hátad mögött. Érdemes is néha visszatérni hozzá, még akkor is, ha úgy jársz vele, mint én, hogy valahányszor előkerül, úgy beleeszi magát a fejembe, hogy sokszor aludni sem tudok a dallamaitól. De végül is nem az eszem, inkább a szellemem és lelkem az, ami egyre többet ért belőle.
A Deák Erika Galéria következő kiállításán a kortárs magyar képzőművészet egyik legfontosabb alakja, Szűcs Attila mutatja be legújabb festményeit. Szűcs Attila legújabb kiállításán és legfrissebb festményein egyszerre nagyon sok minden történik. Bruno Latour igencsak régi (múlt századi), de újabban egyre divatosabb kifejezésével élve a festett képek kvázi objektumként működnek. Deák Erika Galéria. Egyszerre tűnnek konkrét és teoretikus tárgynak, valódi és képzeletbeli helynek, elvont és valós térnek is, ahol különféle dolgok – tárgyak, képek, metaforák, világnézetek, valamint organikus és anorganikus elemek – találkoznak össze egymással. Egyik nagyméretű festményén (Toys-Buds-Skulls) például játékok, virágok és koponyák alkotnak egy hatalmas gúlát, ami éppen attól válik kísértetiessé, hogy a szinte kézzelfogható motívumok különféle képi világokat fűznek vagy inkább olvasztanak össze. A középtér élénk színű és formakincsű plüss figurái szinte észrevétlenül morfolódnak át egy egészen más léptékű virág orgiába, ami mögött hatalmas koponyahegy sejlik föl.
A kiállítók különböző aspektusokból, sokszor személyes történeteken keresztül vizsgálják az emberi tárgykultúra társadalmi, pszichológiai vetületeit. " A kiállítás 2022. őszén valósul majd meg. A pályázat kiírásakor Deák Erika az artportal kérdésére egyebek mellett ezt mondta az elképzelésük hátteréről: "Ma nincsenek nonprofit kiállítóterek, a független kurátorok többsége légüres térben lebeg, és azt látom, hogy fiatalok egyre gyorsabban vesztik el az illúzióikat. Deák erika galéria. Sokszor érzem azt mostanában, hogy a művészet valódi motivációi helyett csak a praktikumokról, a pénzről diskurálunk. Az is szempont volt a díj létrehozásánál, hogy ne intézményi rendszereken keresztül, hanem közvetlenül tudjak támogatni tehetséges embereket. " Kérdésünkre a díjazott fiatal kurátor így kommentált: "A művészekkel együtt hálásak vagyunk a kiállítási lehetőségért. Pályakezdő kurátorként különösen nagy segítséget jelent ez a támogatás, ugyanis az egyes projektek pénzügyi hátterének biztosításán kívül a legnagyobb kihívást a helyszín megtalálása jelenti.
Az online kapcsolattartás, amely az egyedüli kapcsolódási pontként tűnt fel a külvilág és a négyzetméterben mérhető pszeudo-létezés között, a privát tér, legalábbis annak egy kiválasztott szeletének nyilvánossá válását idézte elő. Ehhez az új helyzethez az emberek igyekeztek minél jobban adaptálódni; hirtelen megnőtt a kereslet az íróasztalok, a digitális eszközök és ezekkel egyenes arányban az alkohol iránt is. Mindenki próbálta saját életterét a számára legélhetőbb módon át- és kialakítani. Deák Erika Galéria. "A tárgyakhoz való érzelmi kötődés alapja, hogy az adott dolgot önmagunk részének éljük meg. " A pszichológia átmeneti tárgyaknak nevezi a gyerekek hőn szeretett plüss állatait, játékait, amelyek funkciójukban biztonságérzetet nyújtanak a kicsiknek például az édesanyjuk távollétében. A kiállítók különböző aspektusokból, sokszor személyes történeteken keresztül vizsgálják az emberi tárgykultúra társadalmi, pszichológiai vetületeit.
Kalán Viktória (1993) festményein erőteljes színekkel, expresszív ecsetvonásokkal ábrázolja a női testet. Erős narratívák, a fájdalom, a vágyak, az élet és halál kérdései jelennek meg, ahogy a festéket testté, vágyaink tárgyává változtatja. Erotikával fűtött képei egy folyamatos időbeli flux-ban vannak, hol a múltunk fontos ikonjait látogatja és értelmezi újra, hol a közvetlen környezetéből választ modellt. IkOn: Néha az óceánnal merülök. Az elvágyódó, a világban helyét kereső nő képét fogalmazza meg újra és újra, miközben kísérletet tesz arra is, hogy a táblaképfestészetet kollázstechnikával kombinálja. Rédling Hanna (1993) a fotográfia eszköztárával a valóságból való kiszakadás, a jelen bizonytalanságával kapcsolatos létérzet és az egyre nagyobb teret kapó digitális/virtuális világ különböző dilemmái foglalkoztatják. A klasszikus fotográfia mellett az utóbbi időben 3d-s képalkotói eljárásokat alkalmaz, melynek révén a tér egy izgalmas, puha textúrát kap. A szkennelés során kialakuló fragmentáltság és az eredményként létrejövő elfolyó, zselés-plasztik téregyüttes a múlt és a jövő közötti különbségek eltűnésre utalnak.
A kiállítás koncepciója: "A minket körülvevő tárgyi világ a pandémia idején megtapasztalt bezártság során a megszokottnál még nagyobb szerephez jutott. Az otthoni munkavégzésre való hirtelen átállás következtében a bensőséges élettér és az ahhoz szorosan kapcsolódó fogalmi keretrendszerünk jelentős mértékben átalakulni kényszerült. Az online kapcsolattartás, amely az egyedüli kapcsolódási pontként tűnt fel a külvilág és a négyzetméterben mérhető pszeudo-létezés között, a privát tér, legalábbis annak egy kiválasztott szeletének nyilvánossá válását idézte elő. Ehhez az új helyzethez az emberek igyekeztek minél jobban adaptálódni; hirtelen megnőtt a kereslet az íróasztalok, a digitális eszközök és ezekkel egyenes arányban az alkohol iránt is. Mindenki próbálta saját életterét a számára legélhetőbb módon át- és kialakítani. 'A tárgyakhoz való érzelmi kötődés alapja, hogy az adott dolgot önmagunk részének éljük meg. ' A pszichológia átmeneti tárgyaknak nevezi a gyerekek hőn szeretett plüss állatait, játékait, amelyek funkciójukban biztonságérzetet nyújtanak a kicsiknek például az édesanyjuk távollétében.
Kalán Viktória (1993) festményein erőteljes színekkel, expresszív ecsetvonásokkal ábrázolja a női testet. Erős narratívák, a fájdalom, a vágyak, az élet és halál kérdései jelennek meg, ahogy a festéket testté, vágyaink tárgyává változtatja. Erotikával fűtött képei egy folyamatos időbeli flux-ban vannak, hol a múltunk fontos ikonjait látogatja és értelmezi újra, hol a közvetlen környezetéből választ modellt. Az elvágyódó, a világban helyét kereső nő képét fogalmazza meg újra és újra, miközben kísérletet tesz arra is, hogy a táblaképfestészetet kollázstechnikával kombinálja. Kárándi Mónika (1990) munkáiban már évek óta vannak jelen olyan motívumok, amelyek egy utópisztikus táj és természet vízióját tárják elénk. Míg régebbi képein a melankólia, a növények és természeti formák egybekapcsolódásából fakadó szimbiózis volt hangsúlyos, úgy bemutatott munkáin az élő és az élettelen dialektikája, egy sajátos természetfogalom fogalmazódik meg. A sivatagos, olykor antropomorfnak tűnő tájak egységét indák, burjánzó levelek és a kép belső terét átható biomorf kapcsolódások törik meg.