Szakállal, vagy anélkül, a cikkünk hatására egyik olvasónk, Laura megírta a történetét, ami nemrég esett meg vele. Olvasd el! A sport női szervezetre gyakorolt hatásai és a legnagyobb kihívást jelentő kérdések – MacPherson Évával beszélgettünk Nagyon fontos megérteni, hogy minél több időt szánsz a sporttevékenységre, minél tudatosabban készülsz egy versenyre, annál nagyobb figyelmet kellene fordítani a táplálkozásra és étrendkiegészítők fogyasztására. 4 Facebook Twitter Pinterest Utánajártunk, mi az, amit megváltoztattak a történetben a film kedvéért. November végén érkezett meg a mozikba az év egyik legjobban várt filmje, A Gucci-ház! A főszerepben Lady Gagát és Adam Drivert láthattuk, a történet pedig a Gucci-család életét mutatta be, középpontban Maurizio Guccival és Patrizia Reggianival. Az alkotás viszont nem ment zökkenőmentesen, már csak azért sem, mert a Gucci valódi leszármazottjai kifejezetten ellenezték a produkciót, és kőkemény kritikákkal illették a színészeket. Ezért tiltakozik Patrizia Gucci a családjáról készülő film ellen Sztárok Ennek ellenére A Gucci-házat rengetegeten nézték meg a mozikban rövid időn belül, és bár a kritikusok véleménye megoszlik, az tuti, hogy mindenki izgatottan figyelte az eseményeket a vásznon (a mi kritikánkat IDE KATTINTVA olvashatod).
Azt már az elején tudtuk, hogy maga a Gucci-család nem örül a film elkészítésének, sőt, kifejezetten kritizálták a kiválasztott színészeket és a történetet is, ráadásul felháborítónak tartották, hogy bele sem szólhatnak (ugyanis maga a Gucci márka tulajdonosai között egyetlen Gucci-családtag sincs, miközben a film elkészítését ők hagyták jóvá). A vásznon azt nézhettük meg, hogyan talál egymásra Patrizia Reggiani és Maurizio Gucci, miként szeretnek egymásba, majd válnak szép lassan a Gucci divatmárka vezetőivé; és hogyan dől össze a kártyavár olyannyira, hogy a végén már a gyilkosságtól sem riad vissza az egykor oly szimpatikus főszereplő. Ezért tiltakozik Patricia Gucci a családjáról készülő film ellen Sztárok A Gucci-ház hangulata már az elejétől kezdve magával ragadja a nézőt, és mindegy, épp melyik országban játszódik a történet (Olaszország, Amerika, Svájc), mindig nagyon jól eltalálják azt a képi világot és stílust, amitől mi magunk is részesévé tudunk válni a történetnek. A divat mindvégig központi szerepet játszik - hogy is lehetne ez másképp, ha egy ikonikus divatcég történetéről van szó?
És a pózőrködésük mégis tök fáradtnak tűnik, mintha csak a világ egyik legdrágább szappanoperáját látnánk alibi figurákkal, alibi színészkedéssel. Érdekes, hogy pont Reggiani karaktere a legszínesebb, akit ugyan Gaga hisztérikusan szélsőségesen formál meg, de mégsem csak egy szimpla pénzéhes férjvadászt alakít (csak eleinte tűnik annak), a férjébe is beleszeret, nem csak a Gucci-névbe, és valódi gyötrelmeket okoz neki, mikor Maurizio elhidegül tőle. Driver is különösebb sérülések nélkül ússza meg a filmet: az ő karaktere is szépen ívelt átalakuláson megy át. No de ezt már sem Ironsról, sem Pacinóról, sem pedig Letóról nem lehet elmondani: ők mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobban kiélezzék azt a konstans közhelyet, amit megformálnak; Ironsnak minden szava, minden mozdulata mar, Leto megint élvezkedik azzal, hogy rondára maszkírozták és hogy a karaktere egy idióta (ahogy saját apja mondja), Pacino meg egyenesen odáig megy, hogy újrajátssza A keresztapa II. egyik legikonikusabb jelenetét, csak jól elhülyéskedve azt.
Ez a film túl amerikai a Guccihoz. Ez is hülyén hangzik, de nagyon helyénvalónak érzem. – Ilyen szereplőgárda megérdemelt volna sokkal mélyebb párbeszédeket, monológokat, önigazoló és őrült cselekményeket. Ehhez képest Mr. Ironshoz volt a legkevésbé méltó a szerep. Imádtam, gyönyörű korosodó férfi, úriember szerepben és ha nincs a tartása, nincs a személye, akkor sajnos Rodolfo Gucci jelentéktelen alak marad a történetben. Még leírni is szörnyű. Ha valaki, neki nagyon fontos szerepe volt ebben a sztoriban, erre csinálnak belőle egy majdnem komikus karaktert. A kertben játszódó jelenet párbeszédét meghallgatva éreztem úgy, hogy itt van ez a két hatalmas jelentőségű ember, a két Gucci, az a két férfi, akik miatt a Gucci valóban korának legfontosabb márkája volt (La Dolce Vita), itt ez a két csodálatos férfi Al Pacino és Mr. Irons személyében, akik mindent megtesznek, hogy átütővé váljék a beszélgetés, de a beszélgetésük tartalmatlan, kidolgozatlan és nem hogy nyomot nem hagy, de nyomatéka sincs.
Patrizia egy szegényebb családból származik, míg Maurizio a világ egyik legsikeresebb luxusmárkájának örököse, ezek fényében a férfi édesapja, Rodolfo Gucci (Jeremy Irons) ellenzi a kapcsolatot. Azonban nem csak ez az egyetlen konfliktus forrás a Gucci-házban. A filmben megismerhetjük még Aldo Guccit (Al Pacino), aki szeretné összetartani a családot. Az ő fia Paolo Gucci (Jared Leto), aki egy kissé önfejű, saját elképzéseivel, terveivel szeretné bővíteni a Gucci kollekcióját. A szerelmesek szembe mennek a társadalmi és a családi elvárásokkal és egybekelnek, majd gyermekük is születik. Rodolfo halálával a Gucci 50%-át Maurizio örökölte. Innentől az idilli családi kép, teljesen felbomlik, ami egy közelgő katasztrófát idéz elő. A film olyan részletekbe belemerül, hogy aki nem tudja a Gucci történetét vagy, hogy egyáltalán kik a családtagok, az röpke két és fél óra alatt megismerheti a dinasztiát. A kritikák nagyon megosztó véleményen vannak a film sikeréről, többen úgy érezték, hogy a főszereplő halála nem kapott akkora fontosságot, mint amit megérdemelt volna.
Az esküvőig egyébként betekinthetünk a pár szenvedélyes szexuális életébe is – sőt, kilátás nyílik Lady Gaga kerek hátsójára is –, és ez nem feltétlenül céltalan "mutassunk egy kis húst is" című történet. Egy idő után pedig, mire eljutott a történet addig, hogy Patriziától megválna a férje, mert új szerelemre talál, addigra Lady Gaga annyira felépítette Patrizia szerepét, hogy amikor nem bukkan fel a vásznon, akkor is tapinthatóan vészjósló a jelenléte. Photopix / Getty Images Hungary Újabb apropót ad a filmnézésre Adam Driver alakítása, aki annyira elragadóan alakítja a naiv Mauriziót, aki egyébként időnként igyekszik kitörni az apja – Rodolfo Gucci, azaz Jeremy Irons – által épített kalickából, hogy csak az nem lesz belé szerelmes, akinek nincs lelke. Például, amikor apja arra kéri, tegyen a nővel, amit akar, csak ne vegye feleségül. Ekkor Maurizio összepakolja a kis holmiját finom Gucci-táskáiba, és Patrizia családjához vezet az útja, hogy aztán beálljon dolgozni a Reggianik családi vállalkozásába.
Illyés Gyula: Fiatalok, ti Fiatalok, ti, tisztességre-nevelők, fiatalok, ti, bátorságra-lovalók, megszégyenítők azzal, ha megromlotok, bukásotokkal bennünket is büntetők, hűség-konok szívűre szorítva a vénülőt, fiatalok, ti lesztek, ti, az ok: emelt fővel halok. Illyés Gyula: Szabad vagyok Szabad vagyok, senki énrám nem hallgat; mindegy: ajkam áll-e némán vagy jajgat. Így kaptam a legsúlyosabb hatalmat – – – – – – – – – – – – Határoznom egyedül kell magamnak – –
Aligha találunk még egy kortárs költőt rajta kívül, aki olyan hű maradt a szűkebb hazájához, s annyit tett volna annak kultúrájáért, irodalmáért, s olyan büszke lett volna rá, mint ő. Pedig tizennyolc évesen Eötvös-kollégista lett, pedig Angliától Indiáig bejárta a világot, pedig nemzedéke egyik legjelentősebb magyar költőjévé nőtt. Sok-sok verseskönyv, műfordításkötet, tanulmánykötet, napló, három József Attila-díj, Kossuth-díj, s egyéb díjak után is Somogyba járt haza. Apránként halunk meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot. Az utolsó névnapi lap érkezési dátumától visszafelé számolva napra pontosan negyvenkét esztendeje kaptam Fodor Andrástól az első levelet, Marcaliban, ahol először találkoztunk. Illyés gyula versei iskola. Nekem ő segített a legtöbbet indulásom éveiben, s emberként is közel kerültünk, éltünk egymáshoz. Villámlik folyton. Lobog a sötétség. Koromhegyek taraja rángatózik lángtüskés aranyágon. Valaki mindig kint reked az utcán, valakiért a szív zivatarában csontomig ázom.
Ennek a verstípusnak első példája a Bartók. Bartók "Hangzavart"? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! "Hangzavart"! Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz, hogy van, van lelke még a "nép"-nek, él a "nép" s hangot ad! Egymásra csikorított vasnak s kőnek szitok- változatait bár a zongora s a torok fölhangolt húrjaira, ha így adatik csak vallania a létnek a maga zord igazát, mert épp e "hangzavar", e pokolzajt zavaró harci jaj kiált harmóniát! Mert éppen ez a jaj kiált mennyi hazugul szép éneken át – a sorshoz, hogy harmóniát, rendet, igazit vagy belevész a világ; belevész a világ, ha nem a nép szólal újra – fölségesen! Szikár, szigorú zenész, hű magyar (mint annyi társaid közt – "hírhedett") volt törvény abban, hogy éppen e nép lelke mélyéből, ahová leszálltál, hogy épp e mélység még szűk bányatorka hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl a hideg-rideg óriás terembe, melynek csillárjai a csillagok?