Egy gyilkosság anatómiája (Lee Remick) Forrás: Columbia Pictures Az Egy gyilkosság anatómiája a főcímmel érzékelteti, hogy nem a szokásos/korábbi tárgyalótermi (melo)drámák narratíváját követi, és nem is azok erkölcsi tanmeséjének megfelelő tanulságokat von majd le. ORIGO CÍMKÉK - Egy gyilkosság anatómiája. A grafikus legenda Saul Bass alkotta, trendteremtő papírkivágásos animációval készült főcím a feldarabolt test képével máris azt sugallja a nézőnek, hogy itt bizony apró darabjaira fogják cincálni a valóságot. Mindehhez (a filmben fel is tűnő) Duke Ellington (és Billy Strayhorn) forradalmi jazz zenéje párosul – újabb képzettársítással: a vélt és képviselt "igazság" megismerése, az apró tények logikus egymás mellé illesztése felkészültséget és koncentrációt igénylő kirakósjáték, de sokszor a hirtelen ihletre érkező találékonyság, az improvizáció segíti ki a jog tudósait. Preminger filmje, a Sidney Lumet rendezte Tizenkét dühös ember -hez hasonlóan, nem mutatja meg a per tárgyát képező gyilkosságot, sem az ahhoz vezető egyéb körülményeket – bizonytalanságban tartva a nézőt, pontosabban olyan helyzetbe hozva, mint amilyenben az esküdtszék tagjai vannak: az eléjük tárt bizonyítékok alapján kell dönteniük a bűnösség kérdésében.
A katonaság egyik hadnagya, Manion gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt. Azzal gyanúsítják, hogy megölt egy férfit - és ezt a hadnagy nem is tagadja. Manion azt állítja, hogy hirtelen felindulásból, felesége védelmében ölt. Az áldozat állítólag megverte és megerőszakolta az asszonyt. A gyilkos védelmét egy korábbi ügyész, Paul Biegler vállalja el, a szakmai kihívás miatt. HD-Mozi!!(Néz) Egy gyilkosság anatómiája 1959 HD Teljes Film (Indavideo) Magyarul – yusufsyaf. Az ügy ugyanis nem olyan egyszerű, mint az az első pillanatban látszik. A vád azt állítja, szó sincs hirtelen felindulásról, még kevésbé a feleség védelméről. Az ügyész szerint éppen Manion az, aki megverte az asszonyt, mert tudomást szerzett a későbbi áldozat és a nő titkos viszonyáról. Ebben a megvilágításban már egészen más fényt kap a gyilkosság is. Az ügyvéd a kliensének hisz és a bizonyítékok után kutató segédjével együtt mindent elkövet, hogy felmentesse a hadnagyot…
Ugye eleve egy valós, megtörtént politikai gyilkosságról van szó, amit a hatóságok szerettek volna elbagatellizálni, de az végül nem sikerül, mert fény derült az igazságra. Nekem egyébként összességében nem tetszett a film. Azt viszont el kell ismerjem, hogy remekül voltak fényképezve a jelenetek, és a szereplõk játéka is hiteles volt. ***Spoiler*** További infó a film keletkezésével kapcsolatosan: 10/10 Gina424 2014 febr. 21. - 12:21:06 Hát ez egy iszonyú jó film! Elsõ megnézésre nem értettem belõle egy szót sem, mert csekkrendezgetés közben nem tudtam odafigyelni. Viszont mivel itt mindenki nagyon jókat írt róla, hát elhatároztam megnézem még egyszer. A második nekifutásra fõzés közben került sor, és nagyon nagyon tetszett. Egy gyilkosság anatomija . Egész egyszerûen fenomenális. Pontosan olyan érzésem volt, mintha az én gondolataimból készült volna a film. Miközben hallgatom a híradót, és lefuttatom a fejemben, hogy mi lehet a hírek háttere. Szóval valóság a javából! A másik, ami nagyon tetszett, ahogy bemutatta az egyének motivációit, és ahogy az egész összeáll egy nagy képpé!
Itt is, ma is nálunk is elnyomóak a nemzetiek, a vallásosak, a zsidózóak, a jobboldaliak --- csak hogy az igazságtól ne térjünk el. Dolphus Lundgrennus 2013 jún. 11. - 16:36:37 Bocs a typo-ért: Costa-Gavras... Mit tetszik pontosan érteni nyugati "pc" alatt? Egy meghiúsított öngyilkos merénylet anatómiája. Jó lenne ismerni, hogy milyen körülmények között, minek hatására, milyen irodalmi alapanyagból készült a mû, mielõtt aktualizáljuk "hazai fogyasztásra". Costas Gavras a görög jobboldali katonai diktatúra állapotairól, azok ellen szóló könyv alapján készítette a filmet, ráadásul a forgatókönyvíró Semprun, aki megint csak nem a nyugati "PC"-jérõl ismert. Persze, lehet mondani, hogy mint minden egyeduralom ellenes megszólalás, ez is értelmezhetõ, a mi - fõként akkori - viszonyaink keretében is, s kiterjeszthetõ más embertelen rendszerekre is, de ettõl még a film indíttatása eredetileg nem ez volt, s fõként nem vezette a mûvészeket valami "nyugati PC" elvárás kielégítése. szulcsi 2011 aug. 30. - 11:24:09 Köszönöm Segítõ Béka. Sikerült letölteni, köszönöm a segítségedet.
A hvg360 a csaknem 85 ezer karakter terjedelmű elemzés néhány fontos részletét ragadta ki. Pistyur Veronika kockázati tőkés: Időmenedzsmentben fekete öves vagyok gazdaság 2022. 06. 12:40 5 perc Többször választották a magyar üzleti, startupvilágban a legbefolyásosabb nőnek. Kezdő vállalkozóknak kipróbált receptet ad a sikerhez. A HVG portréinterjújában arról is beszél, mit válaszolt karrierépítésre készülő egyetemista nők kérdéseire. A szankciók az ártatlanokat jobban sújtják, de a háborúnál a rossz szankció is jobb gazdaság 2022. 16. 16:10 9 perc A szegények, az egyébként is elnyomottak, és persze a nők, valamint a gyerekek érzik meg gyakran egy ország ellen bevezetett gazdasági szankciók káros hatásait – mutatta ki több közgazdász is az elmúlt évtizedekben. Van azonban olyan helyzet, amikor még mindig ez a kisebb rossz számukra is minden más opcióhoz képest. Azt pedig már John Keynes megmondta évtizedekkel ezelőtt, mit kellene tenni, hogy a szankciók igazán hatékonyak legyenek, és ne az ártatlanokat büntessék, csak épp akkor sem, és azóta sem nagyon hallgattak rá.
Évekkel később Szegvári Katalin Egyenleg, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája? címmel írt könyvet a történetről. Egy évvel később következett a Magyar Rádió, ahol "létszámleépítésbe" burkolt tisztogatással vált meg az MDF a kényelmetlen igazságokat kimondó rádiósoktól. Többek között a Krónika szerkesztőitől. 1998. október 1-én utoljára jelent meg a Kurír. A rendszerváltás utáni idők legnépszerűbb bulvárlapja soha nem félt szembe menni az aktuális hatalommal. Vesztét elsősorban az akkori politikai és gazdasági eliten belüli háború okozta: a lapot (is) tulajdonló Postabank-vezérre, Princz Gáborra kiadott kilövési engedély után csak idő kérdése volt, mikor lesz vége az újságnak, amely utolsó számaiban a Dietmar Clodo pilisszentlászlói bombakészítő és a frissen kinevezett belügyminiszter, Pintér Sándor közötti kapcsolatot feszegette. A 2000-es évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar sajtó olyan, mint az erdő az egyszeri szovjet viccben, ahol egyik nap a vörösök győzik le a fehéreket, aztán a fehérek a vörösöket, majd jön a csősz és mindenkit hazazavar.