A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja Dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora vezetésével a világon elsőként alkalmazott sikeresen kistömegű, alig 0, 6 g-os geolokátort két hazai fecskefaj esetében a vonulási és telelési terület megismerésére. Kistestű madarak - Európa madarai. Az így megjelölt öt molnárfecske és négy partifecske által szolgáltatott adatokból kiderült, hogy ezek a kistestű madarak a tavaszi vonulás során napi 620-1080 km-t repülnek. Még ennél is fontosabb, hogy a tudomány történetében először szerezhettünk adatokat a Kárpát-medence molnárfecskéinek Közép- és Dél-Afrikában található telelőterületeiről. Természetvédelmi szempontból különösen azok az információk nélkülözhetetlenek, melyek a madarak azon afrikai és európai pihenőhelyeit mutatják meg, ahol rövid idő alatt kell a madaraknak pótolni a kimerítő repülés tápanyagveszteségét. Nem véletlen, hogy e madárfajok esetében igen alacsony az éves túlélési aránya.
De nagy problémát jelent a permetezés is, a gépmunkák elterjedése, a növekvő mezőgazdasági területek olyannyira beszűkítik ezen madarak életterét, hogy a túlélésük ellehetetlenül. A klímaváltozás is fontos és egyre növekvő veszélyeztetést jelent a számukra. Az 5 legapróbb magyar madár. Hisz a lilebíbic például Oroszország és Kazahsztán északi pusztaságaiban fészkel, de ezeken a területeken egyre nagyobb a szárazság, ők pedig a nedves gyepterületeket szeretik, ott találnak élelmet maguknak és utódaiknak. Hozzájárulhat a pusztulásukhoz az is, hogy a területek, amelyeken átvonulnak, sokszor háborús övezetek, ahol politikailag sem megoldható a megfigyelésük, megvédésük. Mivel az ázsiai területek gazdasági vagy egyéb, politikai okok miatt sokszor elzártak a külvilág, így a kutatók előtt is, a konkrét biológiai okok ismeretének híján a megfelelő ellenlépéseket sem tudják megtenni a madárvédők. Lilebíbic – Fotó: Wikimedia Commons Ugyanakkor lilebíbic még él szerte a világban, de egyedszámuk egyre csökken. 2017-ben 5 példányt, 2018-ban és 2019-ben már csak kettőt figyeltek meg nálunk, legutóbb március 30-án érkezett adat egy lilebíbic hazai megfigyeléséről.
Az úszórécék a vízfelszínen, ill. annak közelében táplálkozó récék. Gyakran tótágast állnak, és így szerzik meg a táplálékukat. Csapatosan mozognak a költési idő végével. Evezőiket egyszerre vedlik a ludakhoz hasonlóan, ilyenkor 3-4 hétre röpképtelenné válnak az öregek. Bukórécék: táplálékukat főleg a víz alá bukva szerzik meg, ritkán állnak tótágast. Szárnyuk rövidebb, testük erőteljesebb, emiatt sokszor csak nekifutással tudnak felszállni a vízről. Gyakran telelnek folyóvizeinken, ilyenkor ált. Kistestű madarak magyarországi madarak vatera. csapatokba verődnek. Vágómadár-alakúak Két családba sorolható fajok tartoznak ide: vágómadárfélék-, és halászsasfélék családja. A vágómadárfélékhez tartoznak a héják, rétihéják, ölyvek, sasok, keselyűk, kányák, összesen 32 fajjal. Ebből 16 faj rendszeresen fészkel nálunk, további 1 faj pedig több-kevesebb rendszerességgel. A 4 európai keselyűfaj közül 3 ritka kóborló itthon. A halászsasfélék családjába csupán 1 faj, a halászsas tartozik. Rendszeres átvonuló szikestavaknál, halastavaknál, ill. nagyobb folyóvizeknél.
Riasztó a magyarországi állomány drasztikus zsugorodása A geolokátorok által rögzített fényadatok feltárták, hogy a molnárfecskék az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami fontos magyarázattal szolgálhat arról, miért kerül elő olyan kevés hagyományos gyűrűzéssel jelölt madár Afrikából. A hosszú távú, a Szaharától délre vonuló madárfajok csaknem kétharmadának drámaian csökken az egyedszáma Európában és Magyarországon. Kistestű madarak magyarországi madarak a dobozban. Fecskék gyülekeznek egy villanydróton, az őszi vándorlás előtt Forrás: MTI/Czimbal Gyula Ezek közé tartoznak a fecskék is: a Tisza közel 600 kilométeres magyarországi szakaszán a partifecske állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra, a molnárfecskék száma pedig országosan a felére csökkent 2015-re. A megfogyatkozás okainak feltárásához nélkülözhetetlen, hogy a kutatók megismerjék a vonulási és telelési területeket és a madarakat ott érő hatásokat is. Repülő sarlósfecske (Apus aous) Forrás: N. Camilleri A klasszikus madárgyűrűzés azonban a legtöbb kistestű vonuló madárfaj esetében kevés információval szolgál.