Bűvkörödbe, ég leánya, Ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, Mit szokásunk szétszabott, Egy-testvér lesz minden ember, Hol te szárnyad nyugtatod. Friedrich Schiller: Új század küszöbén Kis zugot, barátom, hol találhat A szabadság s béke otthonul? Vad viharral alkonyult a század, S öldökölve ébred im az új. (…) Mérhetetlen a világ, ha nézed, Hajók útja nem foghatja át, Mégis, hátán végtelen terének, Tíz boldog szív nem talál hazát. Térj a lélek szent körébe inkább, S hagyd az élet küszködéseit! Körmendi Ferenc: Boldog emberöltő – Wikiforrás. Álmainkban él csak a szabadság, S a szépség csak a dalban virít. Eduard Mörike: Tavasszal Itt fekszem a tavaszi dombon: felhő-szárnyam kibontom, előttem egy madár suhog. Ó mond, Szerelem, merre, hol van hazád, hogy én is ott lakozzam! De neked s a szélnek nincs házatok. Eduard Mörike: Rejtőzés Világ, hagyj békét nekem, ne csábítgass, vágy szeszélye; egyedül csak kínja s kéje uralkodjék szivemen. Nem tudom, mért hervadok, milyen titkos bú szorongat; könnyemen át láthatom csak fenn a nyájas, szép napot.
Múló öröm, dús pillant álomvilágból villanat ragyog felém, - de nem nekem: neked ragyogjon gyermekem. (1919. szám) Az örömhöz (Fragmentum) Már nem tudom szép sorba, rendbe elédverselni bánataimat mert már nagyon gyűlölöm őket; ne kívánj hát zengő szonettet avagy szelíden hömpölygő rímpatakocskát tiszteletedre, mert ez már mind volt és hiába volt. A gyermekemet el - kitartom innét meg ne fertőzze beteg bánatom szép szülöttét egy megtépett szerelemnek... Ó mert szerelmem is van, remegő s gyáva, gyáva orozva tör védelmetlen szívemre szentelt magányom árva küszöbén, mert urát elvették, ifjúságomnak édes társát sóhajom sötét solyma suhanva zúg utána... (1922. Rónay György – Wikidézet. szám) Távolodó ének Keserű fuvolám kiesik a számból... elmegyek meghalni ebből az országból. Szomorú személyem elszállítják innen. Szivem adósságát fizesse az isten. Fiatal kincseim már úgyis elszórtam, halovány gyöngyeim villognak a porban. (1922. 15-16. szám) Ifjakhoz – idősen Tűnt évek távolából könnyön keresztül látom és innen áldom őket kik átléptek a gáton.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5. ) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (pl. : Monte Cristo grófja és a D'Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt. Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény. Idézetek tőle [ szerkesztés] A nő hazája az az ország, ahol szerelmes. A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Búcsú (Vörösmarty Mihály) – Wikiforrás. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás.
Magyar Helikon. Budapest. 1966. Hét évszázad magyar költői. Tevan Kiadó. Békéscsaba. 1996. A műfordítások forrásait lásd az egyes költők lapjain. Külső hivatkozások [ szerkesztés]
Áthágtak bátor lábbal titkok, tilalmak árkán, hol szédűlt szenvedelmek rontó rejtelme várt rám. (1924. szám) Későbbi versekből [ szerkesztés] Önvád És mit hagyok, ha meghalok? Tudatlanságot? Vagy amit mindig kerestem s amire vágyok: az igazságot? (1969) [1] Idézetek személyéről, költészetéről [ szerkesztés] Ez a végtelenül gyöngéd költőnő, aki bájos ötlettel "Ön"-nek szólítja a boldogságot, mert bár tegezni szokták, de neki még idegen, aki bús tréfálkozással mondja el, hogy álmában megcsókolta a kedvest, s ez nem emlékszik erre a csókra – a magyar szerelmi lírának talán legleheletszerűbb finomságait hozta. ( Tóth Árpád, 1913) [2] E tekintetben: bensőség, őszinteség, közvetlenség és egyszerűség dolgában Lányi Sarolta lírája valóságos kincse irodalmunknak. Nem a legművészibb, nem a leggondolatgazdagabb, nem a legegyénibb, nem a legmagávalragadóbb – de a legmeghatóbb. Nincs egy hamis hangja. Minden szava tiszta érzés. ( Füst Milán, 1922) [3] Források [ szerkesztés] Nyugat: Tartalom szerzők szerint / L, Ly
Néki pedig csak annyi volt a dolga, hogy leírja. Elképzelhető, hogy akad szegényember, aki jópénzért akkor is közvetlenül, frissen tudja elmondani az élettörténetét, ha egy hétig készült rá. És hogy akad valaki, aki ezt a gyorsírás technikájával hűségesen lefényképezi - ezt meg éppenséggel nem nehéz föltételezni. De tisztában lehetünk vele, hogy az a mű, amely ezzel az eljárási módszerrel készült, sohse lesz a világirodalom egyik halhatatlan remekműve. És Móricz Zsigmond könyve az. Valóban egy eleven ember eleven beszédét érezzük, amely egy pillanatra se bágyad az utánnyomás szürkeségébe. És ebben a beszédben egy egész világ kél életre mindenestül. Olyan ez a beszéd, mint a tűz: minden lobot vet tőle, amihez hozzáér. Éposz ez, a homéri fajtából. A történelmi rétegek alól a nagyvilág felé küszködő magyar parasztság hősi éposza. Az olimposzi istenek végzet-alakító hatalmát itt a nyomorgó szervek állati ösztöne helyettesíti. Egyszerűek, tiszták, átlátszóak, minden indítóokukban kitapogathatók ezek a hősök; a bűnbeesés előtt, az áldott aranykorban lehetett ilyen az ember.
Sokat sírtam, sokat tanúltam, És minden új nap megrabolt Hideg lidércláng már a múltam És sáros csillag már a hold. (1913. 17. szám) Barátnőimhez Miként a hű csöndes, komoly virág mely éjszakára fejjel búba csügged, de föltekint, ha érzi már a hajnalt, - - úgy várom én őt halk virágreménnyel. (1914. szám) Jó volna szépen élni Miért vagyok tüzes seb, fájdalmak forró kútja s ha már eltölt szinültig keserve millióknak, mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre véres betűket írni... Jaj mért kell sírni, sírni? (1917. 1. szám) Ki talál meg? Irdatlan nagy úton elvesztettek engem, jó meleg tenyérből hideg földre estem. Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren, bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem. (1917. 14. szám) Valami halk virúlást... Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz csak amiként a fű a fához a csillaghoz a mécs világ, valamit, valamit... (1918. szám) Az anya dalol I. Halvány, halvány a szerelem, már nem vakítja a szemem, már nem tombol a szívemen, elcsöndesült a szerelem.