2004. szeptember 13. 12:06 Bolognában látta meg a napvilágot. Művészi pályafutását forgatókönyvíróként kezdte, majd 1961-ben mutatkozott be rendezőként A csóró című filmjével. Az olasz újhullám egyik kiemelkedő személyiségeként tárgyilagos, kissé szociografikus ábrázolásmódjában naturalista jegyek is fellelhetők. Életműve hatalmas és sokoldalú: húsz verseskötet, tizennégy filmforgatókönyv, kilenc regény, a Mamma Rómától egészen a halála évében készült Salo, avagy Sodoma 120 napja című filmjéig. Közben filmjei miatt úgyszólván negyedévenként meg kellett jelennie vádlottként nem kevesebb, mint harminc polgári-cenzori perben. Legjelentősebb alkotásai a Máté evangéliuma, az irodalmi ihletésű Dekameron, a Canterbury mesék és az Ezeregyéjszaka virága című filmek, melyeket Pasolini az élet trilógiájának nevezett. Mindhárom film különböző korok és népek narratív mítoszait kelti életre, hogy felmutathassa az örök emberi értékeket, elsősorban a nemiséget. Utolsó, Salo, avagy Sodoma 120 napja (1975) című filmje az ember hatalom általi megaláztatásának és megkínzatásának különböző stációit mutatta be, szinte elviselhetetlen nyíltsággal.
A feltételezést, hogy a rendezőt politikai okokból ölték meg, soha nem sikerült bizonyítani. Pasolini halálos fenyegetéseket kapott szélsőjobboldali szervezetektől utolsó filmje, a Salo, avagy Sodoma 120 napja miatt, amelyben élesen bírálta a Mussolini-diktatúra 1944-1945-ös időszakát. A gyilkossági ügyről filmek is készültek, legutóbb Abel Ferrara forgatott a rendező utolsó óráiról szóló alkotást Willem Dafoe főszereplésével, Pasolini címmel. "Pino Pelosi soha a legcsekélyebb mértékben sem szándékozott hozzájárulni az igazság kiderítéséhez Pasolini halála ügyében. Sajnálatos módon magával vitte a sírba titkait, amelyeket csak ő ismert" - reagált a halálhírre Nino Marazzita, a rendező családjának ügyvédje. Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Magyar Saló, avagy Szodoma 120 napja (SubRip) Salo or the 120 Days of Sodom (Salo' o le 120 giornate di Sodoma) [Black] 2006-01-20 Salo, avagy Szodoma 120 napja (fordítás#2) 2003-02-12 Salo, avagy Szodoma 120 napja (fordítás#1) Erdebgay - Sztupy-EfEmEr 2003-02-03 sasa - Sztupy 2003-01-29 Angol Salo, avagy Szodoma 120 napja Sanyabacsi 2002-08-12
Ines Pellegrini Ines Pellegrini Az ördög szeme c. horrorfilmben Életrajzi adatok Művésznév Macia Pellegrini, Micky Pilgrim Született 1954. november 7. (68 éves) Milánó Származás Milánó Olaszország Nemzetiség olasz Pályafutása Aktív évek 1973–85 Híres szerepei Az Ezeregyéjszaka virágai (1974) A csók (1974) Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) Az ördög szeme (1975) Ines Pellegrini IMDb-adatlapja A Wikimédia Commons tartalmaz Ines Pellegrini témájú médiaállományokat. Ines Pellegrini ( Milánó, 1954. –) olasz színésznő. Az 1970-es években és az 1980-as évek első felében számos, részben erotikus színezetű mozifilmben játszott kisebb-nagyobb szerepeket. Pályafutása [ szerkesztés] Ines Pellegrini 1954 -ben született Milánóban. Életéről nem sokat lehet tudni, mivel egyike volt azon csillagocskáknak, akik csak ideig-óráig tündököltek hazájuk filmiparának egén, és akikről nem szokás a filmlexikonokban megemlékezni. Hogy róla mégsem feledkezett el teljesen a világ, az kizárólag Pier Paolo Pasolininek köszönhető, aki 1973 -ban rábízta Zumurrud szerepét Az Ezeregyéjszaka virágai című filmjében.
Tíz film, ami megölte a lelkünket egy kicsit Mindenszentek táján szívesen tűzik műsorra a kábeltévék az összes, unásig ismert rémfilmet és horrort, de mi ne üljünk fel a felszínes ijesztgetésnek. Olyan filmeket mutatunk, amik nemcsak könnyed, múló borzongást nyújtanak, hanem alapjainkban ráznak meg minket, legmélyebb paráinkra építve és a legdurvább tabukat megsértve. Tíz film, amit iszonyúan fáj megnézni, de ha megtesszük, örök életünkben emlékezni fogunk rájuk. Rájuk jött a szapora Kevés tabu maradt mára a filmművészetben, egyvalamit azonban még a legbevállalósabb szexjelenetek és legdurvább vérengzős filmek idején is szégyenlősen kezelnek a rendezők. Ki látta Jason Bourne-t vécére menni? Mit olvas Erin Brokovich a klotyón? A szarás az ember leghétköznapibb tette, a társadalmi beidegződéseink miatt mégis kerülik a témát a filmesek. Elvétve azért akad rendező, aki szóba meri hozni, legtöbbször persze viccet csinálva belőle. Pedig fontos dramaturgiai és jellemábrázolási szerepe is lehet - mint ahogy néha van is neki a lenti jobbnál jobb filmekben.