Az öreg hölgy látogatása A Vígszínház 1986. január 16-án mutatta be Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabját. Főhősét, Claire Zachanasiant Ruttkai Éva alakította. A kritikák többsége lényegében egybevágott mindazzal, amit P. Müller Péter fogalmazott meg Ruttkai Éva szerepformálásáról a Színház című lapban: Ruttkai Éva a címszerepben mozgásában és hanghordozásában is babaszerű figurává formálja a korábbiakban démonikus és hisztérikus jegyekkel életre keltett öreg hölgyet. Azt a kislányt játssza el, amilyen Claire negyvenöt évvel ezelőtt lehetett volna. Ruttkai ily módon új színnel gazdagítja a milliomosnő alakját, az ő Claire-je nem félelmetes, akinek a vagyon eltorzította volna a jellemét. Őt ez a vagyon konzerválta. Ez az asszony itt nem az a Médeia, akinek Dürrenmatt tekinti, hanem egy hűségében és bosszújában inkább anakronisztikus figura. Egyszerre van jelen benne a naivitás és az őrület. Ruttkai Éva - a társulat legnagyobb részétől eltérően - nem abban a társalgási modorban játszik, ami - sajnos - a Vígszínháznak ezt az előadását is jellemzi.
Miután abbahagyta a fotózást, egyre növekedett a rangja, díjakkal halmozták el. Feltűnt a hiánya. Sok esetben nélkülözni kellett az empátiáját, gondosságát, emberismeretét. Azt a képességét, hogy szinte bárki tekintetéből megérzi, mire gondol, milyen ember, és ezt meg is tudja mutatni. Nem csak odarohan valahová, mint a mai kor gyakran agyonhajszolt napszámosai, hanem akklimatizálódik, ismerkedik, jóformán felolvad a környezetben. Maga is természetes alkotóelemévé válik, elfelejtetve, hogy masina van nála, és elérve azt, hogy mindenki úgy viselkedjen, mintha ott se lenne. Paradoxon, de mégsem lesipuskás fotós. Gyakran felvállaltan beállít helyzeteket. Egyik leghíresebb sorozata, azon belül is a leghíresebb képe, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva lakásában készült. Mielőtt elővette a gépét, napokat töltött velük. Majd megkérte őket, álljanak az ablak elé, tartsák kezükbe azt a képet, amely arról a Rómeó és Júlia előadásról készült, amiben legendásan játszották a címszerepeket. A felvételen látható lángoló szerelem éles kontrasztba került megviselt arcukkal, kiábrándult tekintetükkel, rávilágítva arra, hogy bár még együtt élnek, de elillant a szerelmük, összetartoznak, meg nem is.
Odakapom a fejem, ránézek – és akkor itt megállt a próba, mert én egész egyszerűen nem tudtam folytatni. Mert a saját szemem nézett vissza rám…" A Magyar Rádió 1-es stúdiója, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán színművészek Günther Eich A viterbói lányok című rádiójátékának felvételén 1965-ben - forrás: Fortepan / Szalay Zoltán A helyszín Miskolc, a dátum 1960. A két színész azon az első éjszakán bebarangolta és felfedezte a várost, s felfedezte a másik énjét. A következő három napot együtt töltötték, aztán a színésznő visszaindult Budapestre. Csakhogy a vonatra, a már mozgó szerelvényre felugrott Latinovits, és ott az egyik kupéban, egy szál virággal a kezében szerelmet vallott neki. Már nem volt visszaút. Ruttkai Éva, aki akkor a korszak egyik férfiideáljával, Gábor Miklóssal élt házasságban, közölte a férjével, hogy elválik. A házasságuk viszonylag nyugodt felbontásához hozzájárult az is, hogy Gábor Miklósnak akkoriban már fontos volt, sőt egyre fontosabb a rendkívül csinos színésznő, kolléganő, Vass Éva, akivel aztán össze is házasodtak, s Gábor Miklós haláláig együtt éltek, nagy-nagy harmóniában.
Az egész pályája a Vígszínházhoz kötötte Fotó: Venczel Vera 1946. március 10-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették, osztályfőnöke Pártos Géza volt, aki szerette volna, ha növendéke majd a Madách Színházhoz szerződik, azonban Várkonyi Zoltán – aki már a felvételin felfigyelt a tehetséges fiatal lányra – másodév végén szerepet ajánlott neki a Vígszínházban. Ettől kezdve már nemcsak az Ódry Színpadon, hanem a Vígszínházban is megmutatta tehetségét kisebb-nagyobb szerepekben, aztán 1967-ben, 21 éves főiskolásként főszerepet játszott Tordy Géza, Tomanek Nándor és Tahi Tóth László partnereként Weingarten A nyár című darabjában a Pesti Színházban. Tehetségének köszönhetően fiatalon felfigyelt rá a film és a televízió is, egymás után kapta a szerepeket. A Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről és az Egri csillagok mind a főiskolás évei alatt készültek. A diploma megszerzése után 1968-ban Várkonyi Zoltán azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz, ahol nagy szerepek sora várt rá: a Ványa bácsiban ő volt Szonya, a Mesél a bécsi erdőben Marianne és a Bernarda Alba házában Adele.