A 2. századtól kialakul a pasztorális papság. A papságfogalom meghonosodása következtében tettek határozottan különbséget a klérus és a laikus többség között. A szó szűkebb, eredeti értelmében, a római katolikus egyház szervezete szerint laikus az a keresztény, aki nem tagja a klérusnak (tehát nem diakónus, áldozópap vagy püspök). A kora középkorban a laikusok és egyháziak nem különültek el gyakorlatilag, nem pedig elvileg. Gyakorlatilag a IX. században lett elkülönülés köztük. Városközpontú intézményrendszer a római katolikus egyház. A püspököt latinul episcopusnak nevezik, amely a görög episzkoposz, magyarul 'felügyelő' szóból ered. Később érseki méltóságot emeltek a püspökök fölé. Az érsek jogállását a IV. századtól jellemzi, hogy nem mindenben elöljárója a tartomány megyéspüspökeinek, mégis bizonyos különleges jogokat élvezett, pl. a püspökválasztás megerősítése, a tartomány látogatása és bizonyos fokú felügyelete, a tartományi zsinat összehívása és a rajta való elnöklés. Római Katolikus Egyház | sarospatak.hu. 429 után a fontosabb városok püspökeit pátriárkának nevezték, de I. Jusztinianosz kelet-római császár 541-ben elrendelte, hogy csak az 5 patriarchátus püspöke – vagyis Antiochia, Jeruzsálem, Róma, Bizánc, Alexandria püspöke - nevezhető pátriárkának, akik a kelet-római birodalom vezetésében is fontos szerepet játszottak (Róma sokáig Bizánc alattvalója).
A 10. század közepéig az I. Geláz pápa által megfogalmazott "két hatalom elmélet" szolgált a reformok ideológiai alapjául. Ezzel összeegyeztethető volt a világi hatalmak invesztitúrajoga is. A császárral való szembefordulást a kánoni választás (egyházi elöljárók választása az egyházi jognak megfelelően) újraértelmezése készítette elő. Ez Humbert bíboros Adversus simoniacos (A simónisták ellen) című művében jelent meg, és a kánoni választás menetét a kora középkori, ekkor is érvényben lévő szokásokkal szemben a következőképpen határozta meg: 1. A klérus jelöli és választja meg a püspököt vagy az apátot, a nép hozzájárul a választáshoz. 2. A metropolita megerősíti a választást, a környék püspökei felszentelik az új püspököt. 3. A politikai hatalom jóváhagyja a választást. Humbert felfogása szerint az egyházi hatalom átruházására kizárólag az egyháznak van joga, a világi invesztitúrára senkinek, még a legnagyobb fejedelmeknek sincs joga. Cluny reformok [ szerkesztés] A reformmozgalom a 10. Római katolikus egyházi anyakönyvek online. században burgundiai és lotaringiai bencés kolostorokból indult ki, kezdetben területenként eltérő célokkal.
A vallásos vezeklés azonban nem jelentett felmentést a súlyos bűnök elkövetőinek, akik a világi bíróságok előtt feleltek tetteikért. A világi hatalom és az egyház tehát kölcsönösen kiegészítették egymást. A középkori ember helyét a Földön szinte megváltoztathatatlanul az határozta meg, hogy melyik társadalmi rendbe született bele. Római Katolikus Egyház | galgaguta.hu. Túlvilági helyét pedig hite szerint az jelölte ki, hogy az egyház által közvetített hitbéli, erkölcsi törvényeket hogyan tartotta be földi élete során, megérdemli-e a paradicsom örök boldogságát, szenvednie kell-e a purgatóriumban, vagy örök kárhozatra ítéltetett és a pokolra jut.
Az invesztitúra a birtokba való beiktatás ünnepélyes és jelképes ceremóniája volt, melynek során az uralkodó kardot, lándzsát, kesztyűt, kalapot, gyűrűt, zászlót, püspökbotot adott át a főpapnak, akit ezzel a szertartással ruházott fel a birtok feletti jogokkal. A birtokadomány, a beiktatás azonban feltételezte azt is, hogy a püspök hűséggel tartozik uralkodójának. Ez mélyen sértette az egyház "főkegyúri jogát", amely szerint főpapot csak a pápa nevezhet ki. Római katolikus egyház ökomenikus otthona. A püspökök kinevezése körüli egyházi és világi szembenállás vezetett később a pápák és a német-római császárok invesztitúra háborúihoz. A középkori egyház egységét volt hivatott biztosítani az egységes liturgia is. Egész Nyugat-Európában a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett gregorián szertartásrend terjedt el, a miséket - a prédikációk kivételével - latin nyelven tartották. A középkor emberének mindennapjait alapvetően meghatározták az egyház erkölcsi törvényei. A világi uralkodók nemcsak az egyházszervező munkát segítették és támogatták, hanem világi törvényekkel is biztosították az egyház működését.