Minden színész tudja, hogy darabonként van 2-3 hálátlan szerep, amit valakinek el kell játszania. Feydeau-nál ez nem létezik. Végtelenül színészbarát szerző. Volt már meztelen és néma is egyszerre. P. : A Rubens és a nemeuklideszi asszonyokban én voltam a múzsa, a modell. Helene, Rubens felesége, aki végig egy hang nélkül, meztelenül van jelen a színpadon. De színészre volt szükség, nem egy modellre. Reagálni kellett a monológokra, jelen kellett lenni, egyes pillanatokat megteremteni. Még főiskolás voltam, harmadéves. Aztán erről is írtam a szakdolgozatomat: "A meztelenség és én a színpadon". Petrik Andrea Fotó: Szeretik önt levetkőztetni. Zavarja? Petrik andrea meztelen youtube. P. : Nem zavar, ha indokolt, ha helye és funkciója van a darabban. De igen, sokan megtaláltak ezzel. Nem hiszem, hogy azért, mert annyira csinos lány lennék. Agota Kristóf Fáj című művében például egy fogyatékos kislányt játszottam, aki annyira vágyik a szeretetre, hogy levetkőzik, hogy érezze maga körül a környezetét, a testek melegét. Ott semmiféle esztétikai tartalma nem volt a gesztusnak, nem úgy, mint a Rubensben.
Láthattuk a vásznon is. Filmen más a test szerepe? P. : Teljesen más. Ott egy stáb vesz körül: kockákban, vágásokban van elképzelve, ábrázolva a test. Színpadon nem lehet például szexet eljátszani, mert nem igaz, nem hihető el – mert nincs meg az illúzió. A színpadon a meztelenség mindig egy kicsit "hűha": pár másodperc, aztán megszokja a néző. De a test munkaeszköz. Mint színész, a testemmel rendelkezem. De unom már ezt a témát, a meztelenség idejétmúlt, szerintem már csak Magyarországon divat sokkolni vele. Változott a színésznői státusza amiatt, mert levetkőzött? Magyar színházi szexszimbólumnak tekinthetjük ezek után? P. : Nem, ne. Nem próbálják beskatulyázni? P. : Egyáltalán nem. Egy jó ellenpélda: Zsótér Sándor Vágyvillamosában Stellát játszom. Petrik andrea meztelen. Zsótér nem alkatokban, fizikai adottságokban gondolkozik – soha senki nem adta volna nekem a szerepet csak ő. Stella mindig a buta, önfeláldozó, naiv, szerelmes lány. Mi egy tudatos Stellát csinálunk. Ő az érzelmi intelligenciát képviseli, tudja, hogy mi történik körülötte – szereti a testvérét is és a férjét is – intelligenciából próbál lavírozni.
Van kedvenc szerepe? P. : Nem szabad választani. Például Antigoné és Psyché között. Mert Psyché megsértődhet. (nevet. ) Mit tartogat a jövő a színészek számára? P. : Megváltozott a színészek szerepe a magyar társadalomban. Ma már nem úgy vagyunk számon tartva, mint régen. Mindenki színész, ahogy mindenki újságíró meg fotós satöbbi. Nincs úgy megbecsülve a szakma, elveszett a színészek kiváltságos szerepe. Dőlnek a sorozatok, a valóságshow-k. Ha azt mondja az ember, hogy színész, akkor a néző fejében megjelenik XY az XY sorozatból – ez ijesztő. Szokta önt hívogatni a bulvársajtó? P. : Nem vagyok érdekes annyira. Szerencsére! (nevet) Én mást akarok hirdetni: lázadok, tüntetek ellenük. Az a színház, amit én képviselek, egy más világ, más hit, más út. "Vissza kell idézni a szívdobbanást" - Petrik Andrea mesélt - Színház.hu. Nem jelennek meg képek a görögországi nyaralásomról, mert nem ez a dolgom. Az előadásaim által adok magamból: belőlem az a fontos, ami a színpadon van