Fő különbség a kettő között, hogy, míg az előbbinél jelen vannak bizonyos limfociták - Reed-Sternberg-sejtek, Hodgkin-sejtek -, addig az utóbbinál ezek nem mutathatók ki. Ráadásul a Hodgkin-kór egységes betegség, a non-Hodgkin-limfómának viszont több altípusa is létezik. Fontos különbség van köztük a rák progressziójában, kezelésében is, ugyanis a Hodgkin-kór igen eredményesen gyógyítható, a non-Hodgkin már kevésbé. Ez utóbbinak létezik gyors és lassú lefolyású formája. Gyors lefolyás esetén a betegség agresszív, kezelés nélkül hamar az életet követeli, ám jó oldala, hogy igen jól reagál a terápiára - főleg azért, mert már korán okoz tüneteket. A limfómák tünetei és okai. Lassú lefolyás esetén a nyirokcsomók lassan, alig észrevehetően nőnek, ám a rák kevésbé reagál a kezelésre, mert általában későn, véletlenszerűen fedezik fel. Viszont, mivel nem agresszív, van, hogy évekig nem igényel kezelést, ráadásul tünetmentessé is tehető. A cikk az ajánló után folytatódik A limfóma diagnózisa, kezelése Hogy el lehessen dönteni, daganattal van-e a páciensnek dolga, ahhoz laborvizsgálatra és a nyirokcsomóból biopsziára van szükség.
Korai felismerés és diagnózis A nyirokcsomók rákjának korai felismerésére egyelőre nincsenek megfelelő vizsgálati módszerek – ezért olyan fontos, hogy felfigyeljünk minden szokatlan elváltozásra, és gyanús jelek észlelésekor orvoshoz forduljunk. Minél hamarabb derül fény a betegségre, annál hatékonyabb a kezelés, és annál nagyobb az esély a gyógyulásra. Ha felmerül a rosszindulatú limfóma gyanúja, vizsgálatokat végeznek a diagnózis felállításához. Ezek során kiderül, hogy valóban limfómáról van-e szó, és ha igen, melyik típusáról, továbbá hogy mennyire kiterjedt a betegség. A legfontosabb vizsgálati eljárások a következők: fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, biopszia. Elsősorban az orr-garat táji nyirokcsomókat és nyirokszöveteket vizsgálják, továbbá gondosan megtapogatják a lépet és a májat, mert ezek a szervek is megnagyobbodhatnak. A vérvizsgálatok fényt derítenek a beteg általános állapotára, és alkalmasak lehetnek a hasonló tüneteket okozó vírusfertőzések kimutatására is.
vérvizsgálat, vagy mellkasi röntgen mutat valami kórosat, amit tovább vizsgálva derül ki, hogy a betegnek limfómája van. Ezért már árulkodó jelekre is figyelni kell. Tartós, vagy visszatérő "megmagyarázhatatlan" láz, az olyan erős éjszakai izzadás, melytől átázhat a hálóruha és az ágynemű, az akaratlan és jelentős fogyás, fáradékonyság és étvágytalanság, ritkábban az egész testfelületre kiterjedő, kínzó viszketés szintén a beteg panaszai lehetnek. A nem nyirokcsomókból, hanem más helyről kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokat okoz: a gyomorban vagy a belekben kifejlődő limfóma például hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat, mellkasi limfóma köhögést, nehéz légzést okozhat. A limfóma gyógyítása A limfóma-gyanús betegektől első lépésként a haematológiai centrumban szövetmintát vesznek, hogy megállapítsák a betegség típusát, és kijelöljék a leghatékonyabb kezelést a páciens számára. A limfóma bizonyos típusaiban gyakran az is előfordul, hogy a diagnózis megállapítása után hónapokig, vagy akár évekig nem igényelnek kezelést a betegek.