Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonság csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalán nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad. Némelyeknél ezek a változások hirtelen mennek végbe.. Hatalom idézetek - Oldal 9 a 11-ből - Idézetek Neked. (Lev Tolsztoj: Feltámadás – Első rész 59) …mindaz, amit a világ fontosnak és jónak tart, az vagy jelentéktelen, vagy aljas, és mindez a fényűzés és csillogás régi, megszokott bűnöket takar, amelyek nem nyerik el büntetésüket, sőt diadalmaskodnak, s minden emberileg elképzelhető varázsos szépséggel ékeskednek. (Lev Tolsztoj: Feltámadás – Második rész 28) Abban a pillanatban, amikor ki lehet jelenteni, hogy a világon bármi előbbre való az emberiesség érzésénél, akárcsak egy órára, akárcsak egyetlen kivételes esetben – akkor már nincs az a bűn, amelyet ne követhetnénk el embertársaink ellen úgy, hogy még csak bűnösnek sem érezzük magunkat. (Lev Tolsztoj: Feltámadás – Második rész 40) Mit üzent Nehljudovnak a Biblia?
Ivan Iljics "megváltástörténetét" jelző motívumok: 3 nap szenvedés élete végén (számmisztika) – megváltás jelképe fény – a halál utáni élet jelképe (a fénymotívum azt jelzi, hogy a halál nem zárja le az életet) szövegszerű utalás Pál apostolnak A korinthusbeliekhez írt első levelére: " Hát a halál? Hol van ő? ", " Vége a halálnak ", " Halál, hol a te fullánkod? " – megváltás motívumának nyomatékosítása Maga a megváltás motívuma értelmezhető a fizikai szenvedéstől való megszabadulásként, vagy olyan megvilágosodásként, amelyben feltárul Ivan Iljics előtt az igazi, hiteles élet értelme. A halál kilépés a nem igazi létből és belépés az igazi lét transzcendens távlatába. Az élet nem zárul le a halállal, ugyanakkor a halál utáni lét az ember számára beláthatatlan. Halálmotívum: zsákmetafora (más fordításban: lyuk) – Ivan Iljics haldoklásának egyik meghatározó képzete, mely a természetesség képzetét kelti, és az anyaméhet jelképezi, az ősegységbe való visszatérést, a harmóniába való visszatalálást.
Ezért is kell segítenünk egymást vigasztalással, tanáccsal és kölcsönös figyelmeztetéssel. Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen. Minden ember maga köteles meghatározni a saját viszonyát a világhoz és istenhez. A fő az, hogy az embernek, mialatt dolgozik, meglegyen a föltétlen meggyőződése, hogy amit csinál, nem hal meg vele, lesz utódja. Hogy az embert a jövő számára alkalmassá neveljük, a teljesen tökéletes ember szem előtt tartásával kell nevelnünk. Tanítványunk csak ebben az esetben lesz méltó tagja annak a nemzedéknek, amelyben élnie kell. Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak. Az ismeret csak akkor tudás, ha saját gondolataink erőfeszítésével szereztük, és nem emlékezetünk által.