A pecsétkép ugyanezen farkasra támadó oroszlánja megtalálható egy árpád-kori (talán 12. századi) zománcos korongon is Károly Róbert négyelt címere pénzérmén. Ez már valódi négyelt címer Károly Róbert (1308-1342) dénárja Az Anjouk által használt szokásos negyedelt (hasított) címer az Árpádok sávjaival.
Ilyenkor háborgó párducnak (en: panther incested) is nevezik. A lángok a párduc által kilehelt kellemes illatot jelképezik. Az angol heraldikában pettyes a teste, a füleiből és a szájából pedig lángnyelvek csapnak ki. VI. Henrik angol király a párducot a sisakdíszén annak kifejezéseként használta, hogy a királynak annyi kiváló erénnyel kell rendelkeznie, amennyi gyönyörű színes folt látható a párduc testén és akkor az emberek szeretni és követni fogják őket, miként a többi fenevad is szereti és követi a párducot a kellemes illata és a nagyszerű színei miatt. Heraldikai lexikon/Négyelt – Wikikönyvek. A természetes párduc olyan, mint a természetben előforduló leopárd vagy hópárduc. A legrégibb heraldikai párducok egyike Stájerország címerében látható. Párduc van István, Stájerország kormányzójának címerében, mely a Züricher Wappenrolle-ban látható, valamint Luitpold Stájerország fejedelmének 1203-as lovas pecsétjén. A bestiáriumok szerint egy nemes, sokszínű fenevad, melynek az egyedüli ellensége a sárkány. Gyönyörű, sokszínű állat, a bundáján fehér vagy fekete foltok láthatók.
Ha sokat eszik, három naig alszik, majd ébredés után a szájából kellemes illat árad, amit az összes állat követ. Csak a sárkány fél, ha hallja a hangját és elrejtőzik az odújában. Az összes négylábú állat szereti a párduc és a tigris különféle színeit, de rettegnek a szörnyűséges fejeiktől. Ezért elrejtik előlük a fejüket, és felfalják őket, ha közel merészkednek. Párduc az angol heraldikában Természetes párduc Párduc egy angol bestiáriumból (1255-1265 k. ) Avaritia A természetes párduc a heraldikában az oroszlánhoz hasonló. Úgy lehet őket megkülönböztetni, hogy a párducot sötét pettyekkel (foltokkal) a testén ábrázolják. Viii henrik angol király. A magyar nemesi heraldikában viszonylag gyakori címerállat. Az ókortól fogva a bátorság jelképe volt.
Mélyen tisztelt Kurátor úr! Ütött az óra s nekem el kell számolnom, hogy mit tettem ebben az évben? Én igaz vallomást akarok tenni, ó minden kertelés nélkül, a szivemből kapva ki a szavakat. - Kérem, higgye el, hogy egy törpét űztem januártól a mai napig. Titulli a neve, egy kék tóba piros almákat dobál. Én kérem korcsmába jártam, füstbe bámultam, hat részeget feltettem egy közös szekérre, s jómagam odaültem a kocsis mellé. Hat ember horkolt mögöttem s a szekér lámpája olyan volt, mint aminőt szerettem gyerekkorom óta látni. Azt is mondhatnám, hogy paráználkodtam, mértékkel ugyan, de nagyon finom módon. Mióta élek, szerettem adni és idén ezt is megtehettem. Most ősszel egy nagy kéménysárkányt vettem magamnak, olyant aminő nem volt még a Sándornak se, annak a hosszú fiúnak, aki ott lakott a Kiscell hegy alatt. Heraldikai lexikon/Bulla – Wikikönyvek. A Margit kórház mögött ültem esténként, nagy köpönyegü szél fujt s a sárkányom elérte a felhőket. Kérem, kimentem én a világba is, s ha elolvassa az Orrhangon cimü novellámat, ha zahoztam egy szép képet onnan, Capriból.