Ford Transit 2. 2 TDCi Trend 9 személy - YouTube
► ► TDCi: Ford dízelmotorok Common Rail (közös nyomócsöves) üzemanyag-befecskendező rendszerrel A TDCi Common Rail üzemanyag-befecskendező rendszerrel felszerelt turbófeltöltős dízelmotor, amelyet Ford gépkocsikba építenek be. 2000-ben jelent meg a piacon. Néhány motort házon belül a Ford Motor Company, míg másokat a Groupe PSA (jelenleg Stellantis) gyárt. A TDCi motorok jellemzői A TDCi-motorok mindegyike 4 hengerrel és 8 vagy 16 szeleppel rendelkezik. Verziótól függően a motorblokk alumíniumból vagy öntöttvasból készül. Mit tesz évi 57 ezer km? Ford Transit használtteszt - Autónavigátor.hu. A hengerfej alumínium vagy öntöttvas is lehet. A motorokat turbófeltöltővel szerelik fel, amely gyakran változtatható geometriájúval. Rendszerint a szelepvezérlő mechanizmusban ékszíjat alkalmaznak. Léteznek azonban lánccal vagy szíj és lánc kombinációjával felszerelt változatok is. Népszerű TDCi motorok Verziónév Kód Kapacitás, l Szelepek száma Max. teljesítmény, LE Max. nyomaték, Nm Gyártás kezdete Az ilyen típusú motorral felszerelt Ford modellek Duratorq DLD-414 F6JA 1, 4 8 68 160 2002 Fusion; Fiesta Mk5.
Minden esetben betartottuk, sőt ki sem vártuk a gyári karbantartási intervallumokat, s a lízing miatt amúgy is márkaszervizben kellett javíttatni az autókat, így ez sem lehet ok. Állítólag az üzemanyagrendszer olyan, hogy az öregedő porlasztócsúcs elkezd pisilni üzem közben, és az így a dugattyúba jutó többlet égeti ki a tetejét. Hitvány motor ócska kasztniban - Ford Transit 2006 - Totalcar autós népítélet. A Mondeóink annak idején jelezték azonnal, ha valamelyik csúcs elérte a végét, a Transit nem, csak amikor már mindegy. Ezeken kívül (feltételezve, hogy nem meghibásodásról, csak üzemszerű elhasználódásról van szó) rendszeresen cserélendő, a teljesség igénye nélkül: - hosszbordás szíj gőrgőkkel, 120 ekm-enként (nem muszáj, de az ekkorra elfáradó gumi menesztőtárcsa szépen kidörzsöli a szelepfedelet, tehát mire elszakad, már sokkal nagyobb a baj) - lendkerék, kuplung - agycsapágyak - Minden spiáterből készült alkatrész (motortartó bakok pl. ), klíma, szervó- és egyéb csövek stb. Nem különösebben eszi azonban a szokásos kopó-fogyó alkatrészeket, olajat se nagyon fogyaszt, illetve amíg működik, egész kellemes összbenyomást képes tenni remek vezethetőségével és robbanékonyságával.
Egy Transit megpillantásának hatására ma már senki sem kerül sokkos állapotba. Szögletes formáival a mai napig az egyik leginkább dobozra hasonlító kisáruszállítót tisztelhetjük benne, a 2001-es Van of the Year díj zsűrijének döntését mégsem vonhatja kétségbe senki. A majd három éve megismert Transitra visszagondolva kívül mindent a megszokott helyen találtam. A hűtőmaszkban kezdődő, a fényszórókon 90 fokos kanyart vevő, majd az autó teljes hosszán végigfutó törésvonal még állja az idő próbáját. A jellegzetes, alul ívelt külső tükrök, a kidudorodó oldalsó irányjelzők és az egyenesek által határolt üvegek mind-mind a Transit lét eleven megtestesítői. Hosszas keresgélés után egyetlen külső változás fedezhető csak fel: az ajtókra helyezett kis fekete táblácskákon az ezüstcsíkok rajzolatainak átformálódása. TDCi: Ford dízelmotorok Common Rail (közös nyomócsöves) üzemanyag-befecskendező rendszerrel. Különösen a jelzések első felét érinti a Ford modernizációs törekvéseinek hatása. Az eddigi 125 helyett ezentúl 135-ös és 115-ös - a lóerőt szimbolizáló - számokkal lesznek kaphatók a hátsókerék-hajtású dízel Transitok.
Mind a régi, mind az új változatok 2, 4 literes blokkal és turbódizel rendszerrel működnek, így elgondolkoztató, miért is volt szükség a középútról a végletek felé mozduló fejlesztésre, miért nem inkább új motorral egészítették ki a kínálat eddigi tagjait. Alaposan körülnézve rá kell jönnünk, valójában ez történt. A Fordnál rájöttek, hogy maximális erőt és optimális takarékosságot ugyanabban a motorban egyesíteni kilátástalan. Ehelyett a már ismert 125 lóerős változaton az elektronika segítségével gyengítettek egy keveset, - pontosan tíz lóerőt - aminek hatására a nyomaték változatlanul tartása mellett (285 Nm) fogyasztáscsökkenést lehetett elérni. Ehhez már csak a megfelelő dinamikájú elindulást nagyban segítő ötsebességes váltó első két fokozatának átformálása kellett, amivel aztán valószínűleg egy takarékos, mégis a hátköznapokban jól használható teherautóhoz juthatunk. A feltételes mód oka, hogy a Ford által rendezett bemutató inkább a nagyobb érdeklődésre számot tartó, az eddigiektől jelentősebben eltérő 135-ös jelzésű, valójában 137 lóerős TDCi motorra koncentrált.
Ugyan a címből arra lehet következtetni, hogy itt egyetlen autóról van szó, az alábbi valójában a teljes kis flottánk (huszonx Transit) minden egyes példányára vonatkozik. Annak idején a 2000-es évjáratú Transitokból vásároltunk be, s bár néha azok is elromlottak, meg hát a karosszéria – finoman szólva – nem állta az idő próbáját, azért összességében egy megbízható, szerethető sorozat volt. Amikor már végképp itt volt az ideje, hát beruháztunk helyettük jó néhány 2006-os darabra, természetesen újonnan, 3 éves lízingkonstrukcióban. Ilyenkor jön az, hogy bár ne tettük volna – és jön is. A 2. 2 TDCi motor, bár már a 105 LE-s változattól jól mozgatja az autót, számos konstrukciós hibától szenved. Szerencsére úgy sikerült megalkotni, hogy lehetőleg garanciaidőn túl romoljon el. Így pl. van már egy talicska átégett dugattyúm (a 3. henger mindegyik), egy kilyukadt blokkom (a hajtókar kifele siettében még a féltengelyt is eltörte, mindezt 107. 000 km-nél), szanaszét kormolódott EGR szelepem, darabokra hullott kuplungtárcsám, és ez még csak a motor.
A legkisebb Transit karosszériájába ugyanis a fronthajtásúak között legerősebb, 140 lóerős, 2, 2 literes TDCi turbódízel került, mely üresen repíti a karosszériát. Haszonjárműves szokás szerint nem publikál menetdinamikai értékeket a Ford - hiszen az erősen terhelésfüggő, a gyorsulás letaglózó. A hatfokozatú, pontosan, de már említetten, hajszálnyit lötyögősen járó karral kapcsolható váltóval a 100 km/órás tempó pontosan 2000 1/perccel, ideális körülmények között, csendesen futható, még az autópályás 130-140 km/órás utazótempó sem kunszt. A gyárilag megadott 7, 5 l/100 km vegyes fogyasztás országúton simán lejjebb, akár 7 l/100 km alá vihető, ami igen szép egy bő 1, 5 tonna saját tömegű, 3, 3 tonnáig pakolható géptől. Praktikus a 6, 5 m 3 -es, 258 cm hosszú raktér padlószőnyeg burkolata. Jól tapadnak rajta a padlót így semmiképp sem karistoló dobozok Sokszor fontos a kétoldali tolóajtó Bár a Transit menetdinamikájával is letaglózó, kétéves példány legnagyobb erénye nem ez, hanem, hogy motorja teljesen új autót idézően, mindenféle szokatlan zaj nélkül, egészségesen és viszonylag halkan jár, valamint, hogy nem csak karosszériája horzsolásmentes, utastere is újszerű.
Egyetlen gyerekkori emlékem a Daciáról, amikor még alig pár évesen belesüppedtem a hátsó ülésébe egy 1310-esnek és annyira élveztem, hogy nem is akartam kiszállni belőle. Ez volt amúgy a legjobb tulajdonsága a Daciának, amit a legtöbb korábbi tulajdonos is megemlített. Ma viszont már ott tartunk, hogy az autó elején található emblémáról több jut eszünkbe a süppedős foteleknél. Majdnem telitalálat - Dacia Sandero 0.9 TCe-teszt. Ugyan vagányabb szabásúak az ülések a Stepwayben, de az oldaltartásuk nem lett jobb. Ha már az ülőalkalmatosság volt az első gondolatom, azok a Dacia Sandero Stepway-ben sem kényelmetlenek, bár tény, hogy ezek már jóval keményebb tömésűek, mint amik a 30 évvel ezelőtti román autógyártás gyöngyszemeiben voltak. Mivel erősen egy crossoverre hajaz ez a változat, emelt hasú, az ülések is feljebb kerültek az autóval együtt, így gyakorlatilag csak becsusszanunk és már indulhatunk is. A fészkelődés nem tart sokáig, a kormányt hamar beállíthatjuk, annak ellenére, hogy csak függőleges irányban mozgatható. Az viszont teljes újdonság volt számomra, hogy az ülésmagasság is változtatható.
Hogy megy? Nem érezni turbólyukat, a kis erőforrás nem szenved a velem együtt egy tonnás testtel, lefulladásra nem hajlamos. A turbós erőforrás felára 300 ezer forint, igaz, csak a csúcskivitelben lehet hozzájutni. A 90 lovas motor háromhengeres és csupán 896 köbcentis, jól kiegyenlített, kulturált járású, nagyon halk, a kuplung fent fog. Legnagyobb nyomatéka 135 Nm. Ötösben kilencvennél 2200-at, száz kilométer/órás sebességnél 2500-at, 110-nél 2800-at, 120-nál 3000-et, 130-nál 3200-at forog a főtengely percenként. A háromhengeres motor pont annyit ad, amennyit ígér, se többet, se kevesebbet. Nem túl sportos, ezért érdemesebb eco módban, lebutítva használni, mert akkor jobb a fogyasztása. A több mint ötszáz kilométeres teszt során 5, 3 literes átlagfogyasztást mértünk, hatótávja 1100 kilométeres. Dacia Sandero TCe 90 teszt 2021 | Alapjárat. Milyen vezetni? A kormányzás indirekt, ötfokozatú váltója hosszú úton jár, ropog és keményen kapcsolható, a fékei puhák, a futóműve jól csillapít – miközben nagyon dobál hepehupás úton – érezni, hogy rossz utakra tervezték.
Hogy ez bő 1 literrel több a gyárilag megadottnál? Nem gond, hiszen ha már túl van valaki a gyorsulgatós időszakán, az biztos, hogy még kevesebbel is eljár, viszont, ami így is tuti, hogy aki csak a nyélgázt ismeri, annak sem lesz több 6-7 liternél a fogyasztás! Az sok? Akkor tessék lelépni néha a jobb oldali pedálról! Karakteres, nem kerek – tetszik. Tudom, eddig is elhangzott egy-két kritizált részlet az autóról, de ezek nem olyan eget rengető dolgok, amikkel használhatatlan lenne egy autó. Azt viszont tényleg nem értem, hogy az ajtók sarkait miért hagyták ilyen élesnek! Nem hasít ék alakot a levegőbe, de ha nekimegyünk, azt bizony megérezzük. Dacia Sandero teszt: válságos időkre - JÁRMŰIPAR.HU. Márpedig ha például gyereket rakunk be hátra, akkor könnyedén előfordulhat, hogy beütjük a karunkat, de elég egy szűk parkoló hely és ilyenkor is elég necces az arcunk előtt elhúzó veszélyforrás. Szerintem a modellfrissítés előtt ezen érdemes lenne elgondolkodni, főleg, mert amúgy igen szép, négy csillagos minősítést kapott a Sandero az Euro NCAP töréstesztjén, tehát biztonságos az autó.
Mindössze a vagány kárpitozású ülések mások, amikbe belehímezték a Stepway fantázianevet. Alapvetően ennyi is elég azonban, hogy egyszerű, hétköznapi dácsiásból kicsit egyedibbé válhassunk. Ezt egyébként a forgalom többi résztvevője is észreveszi, ugyanis elég sokan meglesték az autót. Innen tökéletesen látszanak a különbségek a mezei Sanderókhoz képest. A Loganhoz képest a legnagyobb változás, hogy eltűnt a hatalmas tompor, aminek a helyét egy kicsivel formásabb ferdehát vette át. Ennyit tudunk leszűrni nagyjából első ránézésre, illetve azt, hogy valószínűleg a csomagtartó kisebb a Sanderóban. Hogy mindezt számszerűsítsem is, a Loganban 510 liter várja a csomagokat, a Sanderóban pedig 320. Ennyit jelent a 26, 6 centivel rövidebb kaszni. Viszont, nem csak ennyi a különbség a két Dacia között, ugyanis a Logan tengelytávja nagyobb 44 mm-el, míg ugyanezzel a 90 lóerős turbódízel motorral 50 kilóval könyebb, mint a Sandero Stepway. Viszont, 4, 2 centivel alacsonyabb, de ez gyakorlatilag pont annyi, mint amennyivel megemelték a hasmagasságát a Stepway változatnak a hagyományos a Sanderókhoz képest.
Ez egyébként nekem nagyon bejön, szeretem, ha egy kicsit jobban ott kell lenni a szeren vezetés közben, mert a túlzottan steril környezetben egy idő után elkényelmesedik az ember. Szóval, aki flegmán, fél kézzel vezet, az számítson rá, hogy a vagánykodás közben egy kicsit körbenéz az út szélén vagy a szembejövő sávban. Három betű és egy márka. Nem lehet melléfogni a Renault-tól érkező dCi-vel! A váltó elsőre ijesztőbbnek látszik, mint amilyen, bár az is tény, hogy a kissé hosszú bot maximum azoknak lesz furcsa, akik azelőtt nem ültek Renault-ban, vagy netán Daciában. Szóval, elsőre valószínűleg többen is úgy gondolják, hogy akadozós és hosszú úton jár, de ez nem teljesen igaz. Nyers ugyan, de nem akadozik, ráadásul ha megfelelő ütemben mozgatjuk a botot, akkor a világ egyik legjobb szerkezete. Először például én is teljes karral kapcsolgattam az egyes fokozatok között, de egy-két nap után kipróbáltam, hogy csak csuklóból pofozgatom a váltót. Kényelmes lett tőle minden gangolás, ráadásul mivel van egy kis ellenerő a karban, direkt jó érzés volt, ahogy bevette a fokozatokat.
Függönylégzsák és ESP felárért sincs.
Eleinte azon járt az eszem, hogy miként fogok a Sanderóról hosszasan írni, aztán idővel rájöttem, hogy ez nem is olyan nehéz dolog, hiszen volt benne bőven felfedeznivaló. Nagyjából 800 kilométer került bele a tesztidőszak alatt, nagyvárosban, kisvárosban, de még a Mátraalján is jártam vele (ahogy a fotók is bizonyítják). Esőben, szélben, sötétben és világosban kitartóan igyekeztem megtapasztalni, hogy mit is tud az egyszerű, de igenis használható Dacia. Biztos ismerős nektek az az érzés, amikor átültök a saját járgányotokból egy másik kocsiba és hirtelen mindent "újra kell tanulnotok", ez az átállás lehet nyűg, vagy könnyed ujjmozdulat. A Sandero esetében az utóbbi volt, az előző tesztjárműből átpattanva szinte arcon csapott a Dacia funkcionalitása és praktikuma, csak fogtam és vittem, tekertem a kormányt, gangoltam fel-le, semmi nem csipogott, semmi nem villogott, és ez jól is volt így. A Dacia frissített dizájnja kategóriájában nagyon is kellemes, a Sandero arányai szépen el lettek találva, négy méteres hosszával és 1.