Sokan jó okkal már előre Az ötödik elem hez mérik Luc Besson új filmjét, hiszen mindkettő sci-fi, amiben jócskán benne volt Jean-Claude Méziéres keze is (aki, nem mellesleg, a Valérian és Laureline képregény egyik kitalálója volt). A Valerian és az ezer bolygó városa (továbbiakban csak Valerian) viszont inkább hasonlítható James Cameron Avatár jához, már ha az utóbbiból kispórolták a Farkasokkal táncoló áthallásokat. Egy nagyon szép, sok tekintetben forradalmi látványvilágú film, aminek grandiózusságát azonban aláássa a vékonyka történet. Pedig nem indul rosszul, a felütés nagyon is eltalált, amikor az Alfa űrbázison az emberek David Bowie Space Oddity aláfestő zenéjére előbb saját társaikat fogadják mindenféle nemzetiségből, majd, ahogy telnek az évek, újabbnál újabb idegen fajokat, míg nem az űrállomás addig terjeszkedik, hogy el kell hagynia a Föld vonzáskörét, hogy aztán az űrben tovább növekedve a címben szereplő várossá váljon. Nagyon jópofa a film konfliktusát elindító első jelenet is, le se tagadhatná francia gyökereit az idilli pszichedelikusságával, ami engem kicsit a Gandahar ra emlékeztetett.
Tízévente egyszer el lehet viselni látvány tekintetében egy Avatar-koppintást, amely még egy kis nosztalgiázásra is okot adhat. Azonban az optimisták, akik sokat vártak a filmtől, csakúgy mint én is, valószínűleg csalódottan tapasztalják majd, hogy az előzetes aggályok beigazolódtak. Az első benyomásom a filmről hasonló volt, mint amikor Zorghoz egy üres ládával állítanak be a zsoldosok. A Valerian nem tudott túllépni saját korlátain. Azon a dialógusok, amelyek szövegbuborékban teljesen ülnek, filmen mesterkéltnek hatnak. A legjobb példa erre Valerian és Laureline évődése, amelyre egyébként is túl nagy hangsúly helyeződött a történet rovására. A Csillagok háborújá ban a Han és Leia közötti párbeszédek rövidek, hatásosak, még ha kínosak is, reálisan kínosak, és a köztük feszülő feszültség, és későbbi vonzalom egyértelmű. Addig a Valerian két főszereplőjének nem sikerül életszagú mondatokat a szájukba adni. Természetesen az sem segít, hogy a Dane DeHaan által alakított karaktert inkább húsos fagyiként, mint emberként tarthatják nyilván, mert bár elhangzik, hogy hosszú a hódításainak listája, kisugárzása azonban meg sem közelíti a képregénybeli Valerianét.
Tartalom: Valerian és Laureline, a kormány különleges ügynökei, akiket az univerzum rendfenntartásával bíztak meg. Valerian többet remél egy egyszerű szakmai kapcsolatnál, ezért szünet nélkül ostromolja a lányt, aki hagyományos értékrendje miatt, no meg ismerve társa kusza nőügyeit, folyamatosan visszautasítja. Parancsnokuk útmutatása alapján következő küldetésük a lélegzetelállító intergalaktikus városba, Alfába vezet, amely egy folyamatosan növekvő metropolisz a világegyetem négy sarkából érkező ezernyi különleges fajjal. Az idők során az Alfa 17 millió lakosa összekovácsolódott és egyesítették képességeiket, valamint technológiájukat a fejlődés érdekében. Sajnos azonban az Alfán nem mindenkinek ugyanaz az érdeke, láthatatlan erők dolgoznak a háttérben, amelyek hatalmas veszélyt hozhatnak az emberiségre... EXTRÁK (magyar felirattal) • Találkozunk az űrben – Így készült a film • Beszélgetés a rendezővel • Interjúk a készítőkkel és a színészekkel • Rihanna, mint Buba • A kulisszák mögött kommentár nélkül • Forgatás a forgatáson • Előzetesek HANGOK: - magyar - 5.
Ezerfelé szóródva Publikálva 2017. július 19. 12:30 Hú, hol is kezdjem?! A film 1975-ben startol, de én megelégszem a távoli jövővel, ahol egy gigantikus, űrben lebegő, több ezer különböző fajt összesítő város rendjét többek között két jól képzett ügynök, Valerian (Dane DeHaan) és Laureline (Cara Delevingne) vigyázza. Aztán mikor a város mélyén egy radioaktív területre bukkannak, ami minden odatévedőt elnyel, az esetet felderítő két ügynök egy olyan konspirációra bukkan, amely elég sok mindent átértékel. Luc Besson igazi idiot savant, ha a játékosságról van szó. Szemérmetlenül, már-már arrogánsan ontja magából azokat a filmeket, melyek egy kivétellel iszonyú nagy hiányosságokat mutatnak, és ez az egy kivétel a játékosság. Akciófilmjeiben a hősök fittyet hánynak a logikára és a fizikára, hogy nagyra nőtt gyerekekként élvezzék ki a zsáner által nekik adott hatalmat, sci-fijeiben pedig minden értelmet felülír a produkciós látványban és a meredekebbnél meredekebb történésekben testet öltő fantázia.
Laureline karaktere is vagány, csak egyszer visított, és hát akkor meg is értettem, miért, egyébként meg harcolt, beszólogatott, a párosnak volt dinamikája is, szóval számomra abszolút megkedvelhetőek voltak. Ha viszont egy karaktert kéne kiemelnem kedvencként, azt biztos, hogy a tábornok nyerné el. Jé, egy katonai vezető, aki értelmes, intelligens, nem követi vakon a szabályokat, van érzéke a munkájához, mellette pedig még karizmát és lélekjelenlétet is kapott. Hol vannak ezek a többi filmből? Clive Owen parancsnoka pedig… spoiler Jókat derültem, Oké, nem volt egy fenomenálisan vicces film, de azért nevettem, mosolyogtam, elvoltam vele. És a VILÁG. Így csupa nagybetűvel, mert végülis ez volt az, amiért úgy jöttem ki a filmről, hogy én képregényt fogok olvasni, és rajzfilmsorozatot nézni, mert tudni akarom, milyen ez a világ. Voltak benne Star Warsos, Avataros elemek, de tudom, hogy a képregény a régebbi, tehát ezért semmiképp nem teszek rosszalló megjegyzést. Viszont, amiről nem tudom melyik volt előbb, az a Star Trek, amivel megint rengeteg párhuzam volt.
A fiatal kancák első ellésekor és utódaik gondozásakor kell a folyamatos jelenlét, a nagyobb figyelem. Teri gidát sem etette megfelelően édesanyja, ezért az állatgondozók vették át az anya szerepét. Sokkal kisebb volt, mint ikertestvére, tartottunk tőle, hogy a másnapot sem éli meg. Édesanyja ott hagyta és csak a másik kicsinyét etette. Szerencsére Teri igazi harcos szellem, megkapta az úgynevezett föcstejet, amely pótolhatatlan táplálék az újszülöttek számára, azóta pedig háromóránként etetem cumisüvegből. Majdnem annyi gondoskodást igényel, mint egy csecsemő, de nekünk ez nem teher, hanem öröm - mesélte Exner Izabella állatgondozó. Clemmy Édes Állatok építőjáték többféle változatban - Clementoni vásárlás a Játékshopban. Hozzátette: az elmúlt hetekben 23 kecskegida született, a kicsinyeknek egy játszóteret is kialakítottak, így kedvükre ugrándozhatnak. A MATE Vadgazdálkodási Tájközpontjának négyhektáros vadasparkjában mind az öt magyar nagyvadfaj és számos háziállat várja a látogatókat. Forrás: MATE Sajtóközlemény
Tartalma: -4 db perforált fa állatfigura ( a legnagyobb kb. 14 x 6 cm) -4 db színes fűzőzsinór A doboz méretei: 21, 5 x 18, 5 x 4 cm *Varázspalló termékekre rendelési összegtől függetlenül 1990 Ft-os szállítási költség érvényes.
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
Figyelt kérdés A macskánál nincsen édesebb és cukibb állat a világon. 😊 Én ha állat lehetnék, tuti, hogy cica lennék. 😺😺 Selymes szőre van, cuki kis bajuszkája. Meg olyan édes feje van, hogy csak úgy megvakargatnám. A macska relaxációs állat, nyugtató hatása van, ez kell, nem 1 doboz Xanax! Ahogy hozzám bújik, ahogy dorombol, dörgölőzik, amilyen édes hangja van. Kis bolhás szeretetgombóc. Ha stresszes vagy, feszült vagy, vegyél macskát, az meggyógyít, terápiás hatású. Hangja olyan, akár egy daloló szirén. Egy angyaltestbe zárt cuki kis ragadozó. Más is ennyire macskabolond, mint én?? 🙀🙀🙀😻😻😻 A kérdező szavazást indított: Imádom a macskákat. 😻✔️ Utálom a macskákat. Édes kis állatok grindelwald bűntettei. 😾❌ 69 szavazat 1/22 anonim válasza: febr. 20. 17:57 Hasznos számodra ez a válasz? 2/22 anonim válasza: 77% Imádom, a cicákat is, és nagymacskákat is 😻🐈 febr. 18:09 Hasznos számodra ez a válasz? 3/22 anonim válasza: 65% Nagyon szeretem a macskákat, igen. Egyébként a kutyákkal is így vagyok. Csak azt nem szeretem hogy az ilyen flúgosoknak is van internet hozzáférésük.