(A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Tört. I. 266–283. ) A tatárjárás után korszakban nagy változás áll be az apátság birtokviszonyai tekintetében. Az apátság dunáninneni birtokai közül Szántó 1258-ban IV. Béla király rendeletéből visszakerült az apátság kezébe. Füss 1268-ban az apátság birtokaként említtetik, 1383-ban István apát a füssi jobbágyoknak jutalmazása végett e birtokot Miklós fia Andrásnak és társainak adományozza katonai szolgálat kötelezettségével. Ronka, mint az apátság Füssel határos birtoka 1266-ban fordul elő. Csicsó két részből állott, egyik részét, Vaguz-Csicsót 1270-ben az apátság elzálogosította, másik része Lak-Csicsó 1332-ben szintén az apátság birtokába került. Erecs 1252-ben az apátság birtoka. Ásványtő 1266–1400. A pannonhalmi apátság alapító oklevele. az apátságé; birtokában Nagy Lajos király is 1378-ban megerősítette. Az apátság dunántúli birtokai közül Almást 1363 előtt Hanthkó mester neszmélyi birtokos elfoglalta az apáttól, de az apát panaszára Bubek István országbíró 1364-ben a lefolytatott tárgyalás alapján az apátnak ítélte oda.
"Itt ez megvalósult. Az együttműködés, a távlatokban való tervezés a város és a hívő közösség érdekének mentén példaértékű volt. A város él és fejlődik, középen a templom és az apátságépület minden jóakaratú embert szolgál. Méltó állomás lesz az 1400 kilométer hosszú úton Mariazelltől Csíksomlyóig. " Fehér László, Celldömölk polgármestere ugyancsak a járási székhellyé, egészségügyi és oktatási központtá növekedett város gyarapodását emelte ki beszédében. Rámutatott, hogy ebben a növekedésben, ahogy egykor, ma is fontos szerepet játszik az Egyház. A város háláját fejezi ki, hogy szobrot állítottak Koptik Odó apátnak, a 18. századi újrakezdés jeles alakjának. Az alkotás a síkságból kiemelkedő tanúhegy, a Ság bazaltját jelképező sziklán ülve ábrázolja Odót, akinek hátizsákjában ott van a vallási újjáéledést kísérő celli kegyszobor. A monostor rövid története – Pannonhalmi Főapátság. Soltész Miklós Szent II. János Pál harminc évvel ezelőtti látogatására visszaemlékezve, a pápa szombathelyi beszédéből idézve összefogásra buzdított. Hangsúlyozta, csak úgy érhetünk el eredményt, ha mindnyájan egyesítjük kitartó erőfeszítéseinket.
A munkának Isten és emberszolgálatnak kell lennie, mely lehetővé teszi, hogy az ember mint személy, mint közösség tagja hivatását betöltse, és életét kiteljesítse. Ebben a szellemben készült egykor ez a kolostor, most pedig a felújított zarándokház. Kérjük Isten áldását munkánkra – köszöntötte Németh Zoltán plébános az ünneplőket. Székely János a bencés rend nagylelkűségéért mondott köszönetet, hogy "amíg újra bencés atyákat tudnak küldeni, 99 évre átadták épületüket az egyházmegyének, hogy legyen éltető forrás a város és az egész környék számára". A megyéspüspök a benedeki döntés jelentőségét méltatta, hogy az ókor végén, amikor úgy tűnt, a klasszikus római kultúra összeomlik és eltűnik, a rend alapítója szigeteket, kolostorokat építtetett, melyek átmentették az ókor művészetét, tudományát, de mindenekelőtt a legnagyobb kincset, a keresztény hitet, s azt az emberiességet, ami az evangéliumból fakad a szegények szolgálatával, az ingyenes iskolákkal, a betegek ápolásával. Hasonló fog történni most a megújult épületben is.
996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is. Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1514-ben főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett. Ezt követően indulhatott el a megrongálódott épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés folyt a monostorban. Ezzel párhuzamosan a szerzetesélet ismét felvirágzott. A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak.
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Nagy László János: "Még nyílnak a völgyben..." (Fábián Nyomdaipari Bt., 2000) - antikvarium.hu. Koltó, 1847. szeptember
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Petőfi Sándor 1847 SZEPTEMBER VÉGÉN Teljes szövegű keresés Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világbol Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Koltó, 1847. szeptember
Néha a napocska is kikacsint, tobzódnak az őszies színek, méltóságteljesen andalognak hajóink. Különös hangulata van az efféle kései vízi útnak. Meleg egy csöpp sincs. Nyakig bebugyolálva, téli sapkában, kesztyűben azért távol tudjuk tartani a hideget. Sőt egész kellemes, ugyanis majdnem együtt haladunk a széllel, úgyhogy az sem hűt bennünket. Nem úgy a víz közelsége. Ugyanis az nincs több tíz foknál. Elkél a bundacipő, vagy a dupla zokni. Megjegyzem, tapasztalatom szerint, a túrázás addig kellemes, amíg a lé hőmérséklete tizenhárom – tizennégy fok feletti értéket mutat. És tündöklő napfény ragyog. Amint viszont az izzó gázgömb a látóhatár mögé búvik, jeges zimankó szokott ránk törni. Tanácsos ekkorra már a kikötőben leledzeni. A kabint pedig fűteni. Amint viszont a Balaton hőmérséklete 10 C° alá esik, az alvás szinte lehetetlen. "Aranyeret kap" a hőlégfúvó, zúg egész éjjel, a mennyezetről, valamint az ablakokról kövér cseppekben hullik a kilélegzett levegőből kicsapódó pára. Száz szónak is egy a vége, a magam részéről csak végszükség esetén szoktam bevállalni.